Ha háborúban ezeket nem csak front műveletekre akarjuk használni, hanem azt mondtuk, hogy kell egy csomó teher is, akkor nem olyan rossz összetétel ez, hogy az alkatrészek kompatibilisek, még a csonkok is megvannak, azonnal felszerelhetőek, de megtartunk pár gépet hordárnak. Tudom, sokkal jobban dobogna mindenkinek a szíve, ha az összes Spike rakétától kezdve szenzoron át rogyásig fel lenne szerelve, de pusztán költségvetést nézzük, őrült beszéd, de van benne logika.
Az a baj, hogy én túl idős vagyok már, hogy már emlékezzek és túl fiatal vagyok, hogy még emlékezzem, mit mondott mindig Maróth Gáspárunk. Az amcsik nagyon ütötték ezt a helikopter beszerzés ügyet és inkább akarták nyomni a nehéz dd-t. Állítólag nagyon kellett számolni, hogy meglegyen a pénz két ilyen nagy és gyakorlatilag párhuzamosan zajló egész csomagra. (Itt nem csak a 225-ösökről beszélek, hanem a kis tesó is egy kis kezdő költségvetésből, emlékezzünk vissza, hogy nem lóugrásban, hanem lépésenként emeltük a 2% eléréséhez, és mellette szinte azonnal el kellett indítani Tatának venni hk-t, tarackot, meg hamarosan az IFV beszerzésre is pénzt keríteni.)
Én azt mondom, hogy az évtized végén értékeljünk, hogy addigra meg lesz-e mindegyik gépnek a torony, kell-e minden gépre.