Na persze és a fizika már megint nem számít, ha a nyugati fegyverekbe vetett hitről van szó. Mert ugye a kumulatív töltet átütőképessége átmérő függő és a PG-7VR fő töltete 105 mm-es, gusztika pedig csak 84 (az első kisebb töltet is sokkal nagyobb a PG-7VR-en). Meg persze a robbanóanyag tömege és a hossz is számít. A PG-7VR 4,5 kg, a neki megfelelő CG lőszer, az FFV751 lövedéke pedig csak 2,9 kg. Ennek megfelelően a PG-7VR 600+150 mm átütést tud, az FFV751 pedig csak 500 mm-t. Azon páncélt mögött, amit mindkettő átüt, a PG-7VR pusztító hatása érdemben nagyobb.
Persze lehet azzal jönni, hogy a CG nagyobb hatótávolságú (legalábbis a marketing brosúra szerint) és pontosabb. De Gázában ennek most kicsi a jelentősége, mert a környezet miatt közelről lehet lőni. Ott most az számít, hogy a PG-7VR sokkal inkább elrontja egy Merkava IV legénységének napját, ha becsapódik.
Mellesleg a világon egyetlen rakétagránáttal (most ne vitázzunk azon, hogy a CG valójában HSN löveg) sem lövöldöznek mozgó célokra, valós harchelyzetben, sok száz méter távolságra, hatékonyan. Az az 500 m, amit az FFV751-re megadnak, csak marketing adat. Elméleti szórásból és szabvány szerinti célméretből számolt érték, amit fixen rögzített CG-vel, alapos célozgatással, 50% valószínűséggel el lehetne érni, ha a cél egy fedezék, takarás nélküli pusztaság közepén ácsorog, a legnagyobb felületét mutatja és nem lő, nem viselkedik barátságtalanul, vagy tesz bármit a találat ellen. Köze nincs a valós harchelyzethez. Azon távolságon belül, amiről tényleg hatékonyan használják ezeket a fegyvereket, az RPG-7V is használható.
Viszont a CG sokszorta drágább, szóval az RPG-7V ár/érték arányban sokszorosan veri. Azt már meg sem merem kérdezni, hogy nekünk CG-ből, de főleg a tandem fejes FFV751 lőszerből vajon mennyi is áll rendelkezésre. Az biztos, hogy jobban jártunk volna ugyanazért az árért kapható sokszorta több PG-7VR-el, vagy akár RPG-28/29/30/32-vel. RPG-7 pedig eleve van nekünk, legfeljebb csak fel kellene fejleszteni RPG-7V2 szintre.
Az helyzet, hogy a CG és testvére, az AT-4 elsősorban olyan aszimmetrikus harcra lett kihegyezve, ahol az ellenség fegyverzete könnyebb, gyengébb, épületekben keres fedezéket, de korszerű harckocsikkal érdemi számban nem rendelkezik. Mivel a fő vásárló USA és vazallusai ilyen háborúkat vívtak az elmúlt 35-40 évben. Reszelgették a CG-t élőerő ellen, falbontásra, legfeljebb könnyű páncélozott célok ellen, elsősorban álló célpontokra. A Hamász viszont az ellenkező oldalán áll az aszimmetrikus hadviselésnek. Nekik korszerű tankokat és tankból átalakított, vastag bőrű PSZH-kat kell kilőni.
Szempontunkból az a kellemetlen, hogy ha mi olyan háborúba küldjük a Honvédséget, amire a CG-t elsősorban fejlesztették, akkor az az USA érdekei és parancsa szerinti segédcsapatként, ágyútöltelékként való felhasználásunkat jelenti külföldön. Ha pedig valóban a hazánkat védenék honvédeink, akkor mi is a másik, gyengébb oldalán lennénk az aszimmetrikus hadviselésnek, úgy ahogy a Hamász.
