A gránátos az speciálisan képzett és felszerelt, nagy mozgékonyságú könnyűgyalogos volt a páncélgránátos fogalom megszületése előtt közvetlenül. A páncélosok és gránátosok kombinációja a könnyűgyalogos gránátosok mozgékonyságából, magas szintű motorizációjából fakadt és nem abból, hogy egyszerűen gyalogosok voltak. A mai magyar katonai terminológiában valahol a rohamlövész magasságában lenne a gránátos megfelelője. Az elit és a gépkocsizó, később gépesített voltuk volt a szempont, ami miatt a másik elit fegyvernemmel legyesítették őket, emikor felismerték, hogy a harckocsik legalább annyira a gyalogság védelmére szorulnak, mint viszont, ámde ennek a gyalogságnak lépést is kell tartania a harckocsikkal. amellett, hogy a roham élén, válogatott elitcsapatként is kell funkcionálnia.
A mi gépesített lövészfogalmunk nem innen ered, hanem a normál gyalogságból örökségét hordozza, az elit gyalogság eltűnt a szovjet időkben a magyar hadrendből, egy időben a gépkocsizás, majd gépesítettség magas fokának megjelenésével. Ezért nem fordíthatjuk a gépesített gyalogost gránátosnak, mert a rohamlövészek formájában éppencsak megjelent újra a gránátos a magyar fegyveres erők soraiban, míg a gépesített lövész az a néphadsereg normál katonájának öröksége! Hogy követelmény lesz e a tatai nehézdandárnál a rohamlövész képzés és ezáltal hosszú távon kiérdemlik e a gránátos jelzőt az ottani leendő gépesített lövészzászlóaljak, az csak a jövő lehetősége és nem élő realitás jelenleg!