Amikor a Das Reich vonult Normandiába, akkor a Maquisard és különböző komcsi frank csoportok és támogató brit diverzánsok különutas, de együttesen ható munkája eredményeként két hetes megakadást okoztak neki ebben főleg az üzemanyaguk elpusztításával. A tevékenységük értelmetlen lett volna, ha ugye nincs a szövetséges haderő aminek a partraszállását várták és ezen célból akadályozták a hadosztály mozgását. Amikor aztán mindenféle gránáttámadások az étkezdébe, tullei helyőrség felkoncolása és meggyalázása, majd Kampfe őrnagy karóba húzása és meggyalázása megtörtént, megérkezett a térségbe Dickman őrnagy vezetésével a felderítőezred. Átvágták magukat az ellenállók kis gócain ahol bátor emberek feltartóztatták volna őket, a komcsikat visszaszorítva bevonultak Tulle-ba, felkasztottak 99 embert, többet elvittek, aztán Kampfe őrnagyot keresve valószínűleg, bár ez mit sem számított, rosszindulatú terelőinformációt kapva jutottak Oradour sur-Glane településre. Létrehozták a ma látható emlékhely állapotát, azóta érintetlen, 123 túlélő volt az ott tartózkodó beazonosított 742-ből(emlékeim szerint, pár embernyit tévedhetek). A Maquis és a komcsik is deklarálták, hogy egyetlen csoportjuk se lépjen fel többet a németek ellen, mert ilyen véráldozatot nem vállalhatnak. Az S.A.S. kommandókból 2 ember menekült meg, a többit kivégezték(nem, nem vonatkozott rájuk semmilyen egyezmény, nem ejtettek foglyokat a tevékenységük közben, ezzel a paranccsal lettek átdobva segíteni a partizánkodni vágyókat). Frankisztánban megszűnt a partizánélet, mert Dickman ment volna tovább az embereivel és gépeivel, ha egy pisszenés is lett volna ezután.