- Minden ott kezdődik, hogy legyél tisztában a járműved képességeivel, egy lánctalpas járművel is el lehet süllyedni, bele lehet ragadni, ha rossz időben rossz helyre mész.
- Innen kezdve azt kell figyelembe venni, hogy hova készülsz az adott járművel. Dagonyázni nem ideális egy gumikerekes lövészpáncélos, de ott, ahol relatíve kiépített úthálózat van, olcsóbban, gyorsabban és csendesebben lehet velük eljutni A-ból B-be.
- Minden modern haderőnek vannak gumikerekes járművei. Az Egyesült Államoktól kezdve Franciaországon és Kínán át Németországig. Még az oroszoknak is. Biztos mind idióta amatőr döntés, szemben az itteni megmondóemberekkel szemben, igaz?
A kerekes-láncos eszközök arányát azért sok minden befolyásolhatja:
1. Elsősorban a várható természeti környezet:
- Nálunk van sok víz és lehet sok elárasztásra (értsd: elmocsarasításra) alkalmas sík terület (akkor is ha elsivatagosodás felé megyünk).
- A mezőgazdaságilag művelt területek kifejezetten nehezen járhatóvá, akadállyá tehetők, kis felkészüléssel. A művelt területek jó része mesterséges vízelvezetéssel, lecsapolással lett kialakítva. Ezek a folyamatok sok helyen rövid időre visszafordíthatók. A felszántott termőtalaj kellő nedvességtartalom esetén nagyon nehezen járható, helyenként járhatatlan, kerekes járművek számára sehogy sem, láncosoknak is csak nehezen.
2. A műveleti környezet infrastruktúrája, közlekedési viszonyai:
- Itt Közép-Európában egyre sűrűbb és jobb minőségű az úthálózat, ez kifejezetten a kerekes járművekkel felszerelt erők mobilitását növelik, gyorsítják. A háború első napjaiban. Később egyre kevésbé, illetve eléggé nagy összefüggésben a légi fölény birtokosának kedvezve.
- A láncos eszközök átlagsebessége (oszlopmenetben) 50-60 km/h-ra, a kerekeseké rövid ideig akár 100 km/h fölé is növelhető. Egy dandár vagy ZHCS órák alatt több száz kilométert is mozoghat. A gyors átcsoportosítás, a helyi erőfölény gyors kialakítása kedvező a gyorsabb félnek, de azért az ilyen erők harcértéke (páncélvédelme) általában alacsonyabb, mint a láncos, nehezebb eszközökkel felszerelt erőké. Tehát, hogy létezik e ez az előny a valóságban, az nagyon függ a szemben álló fél erejétől, lehetőségeitől. Legalább is hagyományos, nagy intenzitású műveletek esetén.
- Egy alacsony intenzitású, esetleg béketeremtő művelet során más jellegű ellenféllel szemben a kerekes APC-k-kel felszerelt erők megállják helyüket, így kihasználható nagyobb átlagsebességük.
3. A várható harctevékenységek jellege, intenzitása:
- Ahogy a konfliktus jól felszerelt és jól szervezett erők nagy intenzitású műveleteibe csap át, az előny egyértelműen a magas harcértékű, nagy manőverszabadságot biztosító erők felé billen. Ilyen alegységek jellemzően jól védett, ezért nehéz lánctalpas IFV-kel, harckocsikkal, önjáró tüzérséggel vannak felszerelve, és légierő által megfelelően támogatva képesek sikereket elérni.
- Ha a szemben álló félnek nincs ilyen ereje, akkor nekünk sem kell, kerekes PSZH-kal is el lehet boldogulni bozótharcban.
- Ha csak békemissziós tevékenységre szándékozik valaki használni haderejét, akkor szintén megelégedhet jobbára kerekes harcjárművek rendszeresítésével.
A franciák volt Észak-Afrikai gyarmataikon tervezik alkalmazni haderejüket, ott sokkal jobban megfelel a gumikerék. A Lengyelek is vesznek a Rozsomák mellé láncos IFV-t. Az USA minden környezetre és mindenféle hadviselési módra felkészül a bolygón, érthető a vegyes járműpark.
Minden haderő a tervezett, prognosztizálható feladatrendszere, doktrinális elgondolása és az adott ország, vagy térség környezeti jellemzői alapján határozza meg a kerekes és láncos harcjárművek arányát.
Nálunk erős az elhatározás a láncos, gépesített erők kialakítására, de szerintem van helye a kerekes harcjárművekkel felszerelt erőknek is. Ezek jó kombinációja a potenciális ellenség elbizonytalanítását is elősegíti. Magyarul, ha látják, hogy a haderő felszerelt, minden feladatra igénybe vehető, nem egyoldalúan fejlesztett (nincsenek képességhiányai), akkor nem érdemes vele konfliktusba bocsátkozni.
Az viszont nem jó, ha csak láncos vagy csak kerekes eszközökben gondolkodunk. Legalábbis itt, Közép-Európában. De a képességeikkel, korlátaikkal tisztában kell lennünk.