Őszintén szólva én a 125 milisen gondolkodtam el, de ezt nem igazán fejtegettem a fórumon, mert LMzek kollégát ingerszegény környezetben kell tartani. De talán már alszik.
Megtervezni egy könnyű harckocsit nekem túl sok K+F pénzbe kerülne ahhoz képest, mint amennyi haszna lesz. Viszont csak a torony koszorút és annak szerkezeti tartó paneljeit babrálni talán nem lenne olyan eget rengető forrás igény. A T-72-esek járóképes állapotban tartásának nálam elsődlegesen a teknőben lévő dolgok tűnnek vészesnek. Abból indultam ki, hogy a lánctalp, a motor és a hajtás egyéb elemei -amiatt, mert ezek kb. állandó terhelés alatt állnak, ráadásul a torony súlya is pluszban terhelődik a testtel együtt a felfüggesztésre, a torony és ágyú mozgatására csak saját súlya nehezedik- jóval erősebb kopásnak vannak kitéve, míg ugyan annyi pénzből egy torony tovább működőképes tud maradni.
Szóval én elgondolkodtam azon, hogy van-e értelme egy hibridnek. Amíg hull-dowban maradsz, akár a stanag6 védelem sem akkora hátrány a testen egy TR-85 vagy egy T72-essel szemben. (Csak tényleg passzívan, über megfontoltan kell bevetni.) Az üzemben tartás költségeinek java része megmarad Zalában. És nem a most futó vagy 2 tucat tankot kellene rögtön előszedni, hanem megnézni, hogy az örök álomra szenderültek közül melyek tornya működőképes vagy hozható olcsón működőképessé.
Értékelések:
Hátrányok:
1, Egy Lynx ára 10 millió, lehet vitázni azon, hogy egy új Leopárd2-es az kiépített infrastruktúra esetén 15-ig lemegy vagy 20-25 millió, de ténylegesen a harcértéke nem érné el a felét sem, dupla darabszámban több embert kéne toborozni és fogyasztásban sem feltétlenül érné meg. (Az emberek kiképzésénél például dupla "kis tank" esetén dupla annyi lőszer kell, de egy 125-ös skuló legyártása nem tud fele pénzből kijönni a 120-hoz képest.)
2, Missziós feladatra kevésbé használható. Így viszont megkérdőjelezhető, hogy mennyit fektessünk be olyan gépekbe, amikkel stratégiai érdekeinket tudjuk érvényesíteni és mennyit fektessünk be azokba, amik csak területvédelemre, hazai kisegítő funkciókra vannak tervezve. (A tartalékosok is hosszabb távon a főerők cuccait kapják meg. Valószínűleg jelentős időkéséssel.)
3, Mennyi lenne az ára? A Lynx gyárra a miniszter többszöri nyilatkozata szerint úgy számolnak, hogy 10 év alatt visszatermeli azt a pénzt, amit most ráfordítunk. Ha berakok a gyártósorra egy alacsony költségű gépet és ezzel lekötöm a kapacitásaimat, akkor azzal a megtérülést tolom ki. Kéne látni, hogy lesz-e folyamatos megrendelés az IFV-re ebben az évtizedben, vagy van értelme és ha igen, akkor mikortól hézagkitöltő cselekvésre berakni magamnak valami olcsót és hasznosat.
4, A NATO elvárás az, hogy 2026-ra legyen mindenki kész a nehéz dandárra. Ez már most látszik, hogy csúszni fog több helyen. Nem tudom megmondani, hogy mire kifut a Lynx korszerűbb verziói iránti lelkesedés (itt akár nyugodtan gondolkodhatunk olyanokban is, hogy ha mi magunknak megtervezzük az önjáró aknavetőt, akkor arra lesz-e külföldi kereslet...), addigra milyen mértékben vonják ki az elavult szovjet gépeket a minket érintő országokból. Hatásos lenne-e egy Leopárd2A4 vagy egy használtan vett Abrams ellen a csökkentett nyomású 120-as ágyúja a te verziódban vagy a 125-ös az én verziómban?
5, A rendelkezésünkre álló tornyok mennyire páncélozottak? Gorkamoka igen lelkesen elemzi aszem a T-72-es topicban -egy másik topicból vitték át ha jól emlékszem a vitát oda-, hogy az ERA-val és a NERA-val megerősített T-72B3 tornya mennyire ütésálló és mennyire nem modern KE és KUM lőszerekkel szemben. A miénk és nagyon sok csatlós államban rendszerben álló korábbi verziók viszont ennél kevésbé bírják torony frontból a gyűrődést.
Előnyök:
1, Olcsón tudnánk mennyiséget kiállítani, LM nagyon szeretné azt a kombinációt, amire te is utaltál, hogy ütőképes kevés számú darabot megtámogatni nagyobb mennyiségű olcsóbbal.
2, Ha több a haszna, mint a bekerülési költsége, akkor nagy tételben lehetne gondolkodni varsói államok megrendelésén is. Akár olyan formában is, hogy csupán felvásároljuk a letárolt készleteiket és harmadik világba exportáljuk.
3, Egy olcsó könnyű harckocsi nagy előnyt jelentene egy közepes dandárnak. Ha nehéz dd küzd nehéz dd-vel és közepes a közepessel, akkor valószínűleg csak APC-k lennének a legerősebb járművek, amikkel szembe kerülnének. (Én drukkolok annak, hogy a jelenleg járóképes T-72-esek kerüljenek át Debrecenbe és Hódmezővásárhelyre, mert sokkal többet tudnak segíteni ott, mint Tatán a Leoknak. Ha nem hk-kal találják magukat szembe, akkor fő ellenfelük a páncéltörő rakéták lesznek.)
Összegzés: Egy ilyen program esetén ma már komolyan mérlegelném, hogy nem avul-e el, mire kijön a gyárból. Ha megszűnik a mennyiségi kihívás a környező országok részéről, akkor számunkra is feleslegessé válik akár egy új tervezésű könnyű hk, akár az általam említett öszvér. Egy teljesen új konstrukciót elkezdeni ráadásul 1000 darab alatt nem éri meg. A két leggyengébb pontja, hogy valóban tudok-e ár/érték arányban jobban kijönni, mint például egy sima T-72 szinten tartó nagyjavítással, illetve ezzel összefüggésben tudok-e külföldi piacot találni. (Egy zászlóaljra igazából még olyan egyszerűbbnek tűnő változtatásokba sem éri meg belemenni, hogy kicserélem a 125-ös ágyút 120-asra, csak mert NATO lőszer. Magyar méretekben egyszerűen saját felhasználásra nincs sok értelme semmin gondolkodni. Ha valamire viszont van külföldi kereslet, abba megéri befektetni a K+F-et.)
engem jobban megnyugtatna ha 105 vagy 120 mili adna nekem a supportot 
