Visszatérve akkor nagyon sokadjára, mert látom, nem nyugszik a téma, a kicsi és egyébként is összeszerelő üzem lesz vs. mi fogjuk gyártani a legkorszerűbbet...
1, Nem mindent itthon fogunk gyártani. Még csak nem is volt cél soha. Eddig is mindenki arról beszélt, hogy izraeli rakétáktól és érzékelőktől kezdve konkrétan fel lett sorolva, hogy a motor kinél készül, a váltót ki csinálja. Minden egyes darabért perkálni fogunk kemény valutát, hogy azt ide hozzák és beszerelhessük. A kész terméket meg magyar-német vegyesben értékesítjük.
2, Nagyon konkrétan és immáron sokadjára el lett mondva az is, hogy funkciót kapott a gyár és ez nem csak erre az egy termékre, meg nem csak az itt összeszerelést végzünk feladatra. Az RM közölte, hogy sw fejlesztés terén ez a központ lesz a meghatározó bizonyos részeken. Miért? Mert látnak hiányosságokat, amik nélkül a jövőben nem lennének versenyképesek. Nem kívánság műsor, hogy mit szeretnél dolgozni. Nekik első sorban az önvezetést, a tűzvezérlés nagyobb fokú automatizálást, MI-vel való felruházása kell és összekötni az összes általuk kínált terméket, hogy már kész megoldásokkal tudjanak kommunikálni egymással, ha egy hadsereg két típust tőlük rendszeresít.
Ehhez igénybe veszik a civil autóipar számára létrehozott teszt pályát, ehhez építünk nekik plusz infrastruktúrát, de kár olyat kérni, hogy majd megsúgják nekünk, hogy az egyik beszállító miért olyan sikeres haszongép motorok terén, a másik miért tud nagyon jó páncélokat gyártani.
3, Arról is volt szó már sok, hogy egy cégháborúba csöppentünk bele. Ami nem veszélytelen, mi szeretjük a kedvenc németünket meg az RM rövidítést, de az eddigi jól bevált partnerével folyó pici harcnál nem érdemes leírni rögtön az elején a rivális céget sem. Nekünk nem az a feladatunk, hogy mindent megtudjunk, amit az újdonsült üzlettársunk előállítani képes, hanem nagyon hatékonyan és gyorsan tanuljunk -az ő segítségével-, hogy a barátból lett ellenség miben és főként miért volt eddig sikeres ezen a piacon.
Én mindig kék, nagy boci szemekkel nézek, mikor azért aggódnak emberek, hogy nem fogunk rögtön az elején mindent tudni, meg úgy sem fognak mindent elárulni. Nem az az elvárás, félreértés ne történjen, hogy a jelenlegi minőséget megtanuljuk legyártani. Azt várja most a Sors tőlünk, hogy ennél jobb színvonalat találjunk. Itt van szükség a katonák segítségére, hogy célirányosan elmondják, hogy mire lesz szükségük a jövő csatamezein. Programozásból Dunát lehet rekeszteni a frissen végzettekkel, ugyan azt tudják, mint a szerencsésebb történelmi fejlődésű országok, csak olcsóbban. Az alvázat megkapta a Rába és ő nem ebből akar megélni, hanem polgári termelésébe jól beleillik.
Szerintem szerencsés dolog, hogy érdeklődünk olyan dolgok iránt is, amiknek még nem jött el az ideje, de már elég jól körülírt elvárások vannak velük szemben. Ha ezekhez a jelek szerint az RM-től kellő kutatási tapasztalatot és a vegyes vállalat révén marketing hátteret kapunk, akkor igen is mi szállíthatunk be majd a jövőben néhány igen értékes alkatrészt, de nem ebbe a "manufaktúrás" műhelybe, hanem mindenhová. (Ahogy a Rafael Izraelből beszállít számos végtermékbe, amit nem is ő fejleszt, csak megkerülhetetlennek tűnnek a csúcstechnológia azon szegmenseiben.)