Olvasva a hozzászólásokat oldalakon keresztül, sokáig gondolkoztam, hogy egyáltalán hozzá szóljak-e. Miért is?
Mert látszik, senkit meg nem sértve, hogy megbocsássatok, de nagyon amatőr szinten kezelitek a légvédelem harcászatát. Rengeteg mindent tudtok és olvastok utána (főleg technikai vonalon), de igazán összerakni nem tudjátok az egészet rendszer szinten.
A HT összefoglalóban (ha molni is úgy gondolja), lesz egy több száz oldalas légvédelmi rakéta és tüzér komplexumokról, rendszerekről, ellenrakéta rendszerekről, lokátorokról szóló melléklet, a légvédelem harcászatáról is pár gondolattal kiegészítve.
Ebben a kezdetektől a mostani legmodernebb eszközökig minden lesz.
Csak gondolat ébresztőként a további, "szakmaibb" hozzászólások miatt, kivonatosan pár megjegyzés.
1. Össze vetni a 70-80-as években tervezett és az akkori elvek szerint kialakított komplexumokat a most terjedő (mind technológiában, mind alkalmazásban) komplexumokkal, elég "érdekes!!!" számomra, főleg hogy még csak nem is azonos kategóriákról beszélünk. A nagy hatótávolságú igazán potens rendszereket (Patriot, MEADS, Sz-300, Sz-400, Sz-350, Arrows, Aster, stb.) összemosni a NASAMS és hasonló rendszerekkel egyáltalán nem szerencsés dolog, mivel inkább kiegészítik egymást, mint ellen pólusai egymásnak.
2. A légvédelmi rendszereket mindig is próbálták már a kezdetektől hálózat alapon felépíteni, sokkal előrébb járva más erőkkel szemben. A légvédelmi rendszerben a felderítést a rádiótechnikai csapatok (földi, légi, kozmikus eszközökkel, ami szintén egy egységes rendszert képez), hajtják végre. A lehetőségek országoktól és katonai szövetségektől függően változóak. A vadászlégierő (kimondottan légvédelmi szerepkörben) már a végrehajtó erők egyik eleme. A települési helyeik általában a várható támadások irányában vannak. Ezeknek vannak elfogási terepszakaszai, amelyek előtte, közötte, mögötte vannak a légvédelmi rakéta/tüzér komplexumoknak, amelyek szintén önálló rendszert alkotnak.
3. Egy légvédelmi rakéta/tüzér komplexumokból álló szervezetet csak és kizárólag rendszerként szabad kezelni, mert különben nagyon kis hatásfokkal tudnak tevékenykedni, ugyan úgy, mint a támadó repülő kötelékek is. (A legmodernebb repülő eszközök is csak egy rendszer részeként tekinthetőek.)
A légvédelmi rendszer 4. eleme a rádió technikai és egyéb típusú zavaró eszközöket rendszerként üzemeltető alakulatok, amelyek fontossága nagyon felértékelődött.
4. Az idők folyamán összegyűlt tapasztalatok alapján a légvédelmi rakéta/tüzér komplexumokat lehetőleg ellátják saját felderítő-célkövető eszközökkel (lokátorokkal) a rávezető lokátorok mellett, amelyek korlátozott szinten tudnak csak önálló felderítést végezni. A cél adatokat (un.) átdobással már a 70 évek elejétől úgy tudták egy légvédelmi komplexumnak átadni (a komplexumhoz tartozó illetve az elöljáró által üzemeltetett felderítő-célkövető lokátorok adatai alapján), hogy semmilyen aktív tevékenységet nem folytatott a komplexum a rakéta indításáig. Az aktív lokátoros rakéták megjelenése (nemcsak a NASAMS, hanem az Sz-350, Sz-400, Patriot rendszerek esetében) csak kiszélesítették ezt a lehetőséget azzal, hogy most már a rakéta indításnál sem kell bekapcsolni a rávezető állomást (amennyiben az aktív rávezető fej hatótávolságán belül indítják), de ha az aktív lokátoros rakéta hatótávolsága több, mint az aktív fej hatótávolsága, akkor még ezen rakéták esetében is szükséges a rávezetés (korrekciós jelek küldése) addig, amíg át nem vált az aktív fejre a rakéta. A nagy hatótávolságú komplexumok esetében az a kérdés, hogy az aktív rávezetésű indító állványokat milyen távolságra helyezik el. Ők lehetnek az első lépcső.
5. Jelenleg semmilyen légvédelmi komplexum nem tud tevékenységet kifejteni rádiófrekvenciás és egyéb típusú felderítés nélkül. Mivel a légvédelmi rendszer eleve hálózat alapú (különböző technikai, technológiai szinteken és lehetőségeken belül), ezért mindig is szükségesek lesznek a drága és elengedhetetlen képességekkel rendelkező különböző típusú és összetételű felderítő komplexumok.
Konklúzió.
Legyen bármilyen légvédelmi komplexum is, komoly minőségű, különböző hatótávolságú, rétegelt zónában elhelyezett felderítő és felderítő-célkövető lokátorokra mindegyiknek szüksége van és mindig ezeket fogják támadni először. A központi rávezető lokátorokkal működő komplexumok kiiktatásának kicsivel nagyobb lehetősége eltörpül a kiterjedtebb használhatóságukkal szemben. A kétféle rendszer kiegészíti (kölcsönösen védve) egymást és nem helyettesíti, ezt kellene belátni.
Akinek pedig nincs pénze, annak meg nem lesz egyik sem.
A finnek a Buk rendszert kis mennyiségben rendszeresítették, azok feladatát vette át a NASAMS, de egy nagyobb, komolyabb képességű rendszerre ennek ellenére még szükségük lenne és szerintem be is fogják szerezni.
A tüzérségi ballisztikus rakéták elleni képességről csak annyit, hogy hány ország (csak Mo. környezetében is) is rendelkezik ilyen eszközökkel a világon?
Egy típusú légvédelmi komplexumokból nem igazán lehet komoly, hatékony, légvédelmi rendszert felépíteni!
Amiket írtam ezek még mindig csak az alapok.