Hogy kerültél a pályára, miért pont a pilótaképzést és miért pont a honvédséget választottad?
Ujvari Bence (UB): A katonai pálya tetszett már az általános iskola vége óta, a középiskolát is emiatt választottam. Kéttannyelvű gimnáziumban végeztem Szombathelyen, mivel már akkor tudtam, hogy a Honvédségnél a jó angol nyelvtudás nagyon fontos. Ugyanis a képzések túlnyomó többsége a NATO tagságunk révén angolul zajlik, emiatt fontos volt nekem, hogy jó nyelvi alappal érkezzek. Az NKE pedig már a középiskolás éveim alatt is a figyelmem központjában volt.
(HH): Honnan jött a Katonaság és honnan a repülés?
(UB): Az egyenruha mindig is közel állt hozzám, mivel édesapám a szombathelyi börtönben biztonsági tisztként dolgozott, illetve amiket a nyomtatott sajtóban, videókban, közösségi média felületeken láttam a Honvédségről, azok mind vonzóvá tették nekem ezt a hivatást.
(UB): A repülés pedig középiskola közepe táján jött szóba, mikor 18. születésnapomra szüleimtől egy vitorlázó repülést kaptam ajándékba és akkor beleszerelmesedtem a repülésbe. Akkor döntöttem el, hogy ezt a két pályát egy kalap alá szeretném hozni. Óriási szerencsém volt, hogy pont akkor indították el ismét a hajózóképzést az egyetemen.
(HH): Mik voltak a nehézségek az elején? Hogyan kerültél be az NKE-re?
(UB): A nyelvtanulásra és a testnevelésre mindig odafigyeltem. Tudatosan készültem már a felvételire a középiskola alatt is. Bekerülés szempontjából a legnagyobb mértékben a repülő orvosi számított. Volt bennünk egy egészséges félelem, drukk az orvosi előtt. Minősítésem 1/B lett, helikopterre kerültem és nagyon örülök, hogy itt vagyok.
(HH): Hogy élted meg az 1/B minősítés után a helikopteres vonalat?
(UB): Nagyon szeretem, mindenkinek csak ajánlani tudom. A helikopteres pálya egy nagyon jó világ, meg tudja benne találni az ember a számításait. Az is, akit például a harciasabb vonal, a levegő-föld lövészetek, és az is, akit épp az életmentés érdekel.
(HH): Milyenek voltak az egyetemi éveid?
(UB): Az első két évben sajnos nem sok repüléssel kapcsolatos tantárgyunk volt, főként általános katonai képzést kaptunk. Ez a része nagyon száraz volt. Sok közigazgatási, jogi tárgyban volt részünk. Repüléssel kapcsolatos előadások a 3. évtől jöttek be a képzésünkbe, párhuzamosan futott az elméleti anyag a gyakorlati megvalósítással. Voltak időszakok, amikor csak órákra jártunk és volt, amikor csak repüléssel foglalkoztunk. A 3. évben már Zlinnel repültünk, és a 4. évtől váltottunk át forgószárnyra, először pár óra az AS350B-n, utána pedig jött a H145M. Mindig is szerettem az izgalmas, adrenalindús tevékenységeket, emiatt a személyiségemhez is illik a helikopteres világ, én megtaláltam benne a számításomat.
(HH): A H225M képzésbe te is belekezdtél?
(UB): Én még nem, de nem tudom, mit hoz a jövő. Fő típusom jelenleg a H145, egyébként érdekelne a 225-ös is. Véleményem szerint, ha mind a kettőbe bele tudnék látni, az sokat adna a szakmai fejlődésemhez, a látásmódom is szélesedne.
(HH): Volt elvárásod a Honvédséggel szemben, volt valami hívó szó, például az, hogy missziókban vehetsz részt?
(UB): A missziók lehetőségét elfogadtam, hogy a katonai pálya ezzel fog járni, sőt, úgy gondolom sokat adhatnak az ember személyiségéhez, szakmai fejlődéséhez. Ami a Honvédséget illeti, ott szakmai, repüléssel kapcsolatos elvárásaim voltak, az, hogy mindig több lehessek, fejlődhessek, egyre jobb szakember válhasson belőlem. De a Honvédség esetében tetszett az a bajtársias légkör, amit most már érzünk is: bármikor számíthatunk egymásra, lényegében a második családját kaphatja meg az ember itt bent. Segítenek a fejlődésben, és támaszkodhatunk rájuk.
(HH): A Honvédség az étkezéseteket, lakhatásotokat is támogatja?
(UB): Nagyon jó lakhatási támogatások vehetők igénybe a Honvédségben, óriási segítség ez: esetemben az albérletem költségeinek több mint a felét a Honvédség finanszírozza.
(HH): Mi a célod a közel- és távoli jövőben?
(UB): Repülni annyit a H145-össel, amennyit lehet, minél magasabb szintre tudjak eljutni a kiképzettségemben. Jelenleg az éjszakai éjjel-látós (NVG) képzésem van folyamatban. Nappali HForce képzéssel rendelkezem, aminek az éjszakai részét alig várom már. Középtávú célként a H225M-re való átképzést tudnám mondani. Távlati célomat a szakmai vonalon tudom elképzelni, melynek csúcsát én az oktatóvá válásban látom. Persze ha majd egyszer hadrendbe áll egy kifejezetten harcihelikopter a Mi-24-es váltótípusaként, akkor azzal szeretnék majd repülni.
(HH): Repültél már utánatok végzett évfolyammal?
Volt rá példa, például egy kutató-mentő képzés keretein belül repültünk már együtt.
Ujvari Bence (UB): A katonai pálya tetszett már az általános iskola vége óta, a középiskolát is emiatt választottam. Kéttannyelvű gimnáziumban végeztem Szombathelyen, mivel már akkor tudtam, hogy a Honvédségnél a jó angol nyelvtudás nagyon fontos. Ugyanis a képzések túlnyomó többsége a NATO tagságunk révén angolul zajlik, emiatt fontos volt nekem, hogy jó nyelvi alappal érkezzek. Az NKE pedig már a középiskolás éveim alatt is a figyelmem központjában volt.
(HH): Honnan jött a Katonaság és honnan a repülés?
(UB): Az egyenruha mindig is közel állt hozzám, mivel édesapám a szombathelyi börtönben biztonsági tisztként dolgozott, illetve amiket a nyomtatott sajtóban, videókban, közösségi média felületeken láttam a Honvédségről, azok mind vonzóvá tették nekem ezt a hivatást.
(UB): A repülés pedig középiskola közepe táján jött szóba, mikor 18. születésnapomra szüleimtől egy vitorlázó repülést kaptam ajándékba és akkor beleszerelmesedtem a repülésbe. Akkor döntöttem el, hogy ezt a két pályát egy kalap alá szeretném hozni. Óriási szerencsém volt, hogy pont akkor indították el ismét a hajózóképzést az egyetemen.
(HH): Mik voltak a nehézségek az elején? Hogyan kerültél be az NKE-re?
(UB): A nyelvtanulásra és a testnevelésre mindig odafigyeltem. Tudatosan készültem már a felvételire a középiskola alatt is. Bekerülés szempontjából a legnagyobb mértékben a repülő orvosi számított. Volt bennünk egy egészséges félelem, drukk az orvosi előtt. Minősítésem 1/B lett, helikopterre kerültem és nagyon örülök, hogy itt vagyok.
(HH): Hogy élted meg az 1/B minősítés után a helikopteres vonalat?
(UB): Nagyon szeretem, mindenkinek csak ajánlani tudom. A helikopteres pálya egy nagyon jó világ, meg tudja benne találni az ember a számításait. Az is, akit például a harciasabb vonal, a levegő-föld lövészetek, és az is, akit épp az életmentés érdekel.
(HH): Milyenek voltak az egyetemi éveid?
(UB): Az első két évben sajnos nem sok repüléssel kapcsolatos tantárgyunk volt, főként általános katonai képzést kaptunk. Ez a része nagyon száraz volt. Sok közigazgatási, jogi tárgyban volt részünk. Repüléssel kapcsolatos előadások a 3. évtől jöttek be a képzésünkbe, párhuzamosan futott az elméleti anyag a gyakorlati megvalósítással. Voltak időszakok, amikor csak órákra jártunk és volt, amikor csak repüléssel foglalkoztunk. A 3. évben már Zlinnel repültünk, és a 4. évtől váltottunk át forgószárnyra, először pár óra az AS350B-n, utána pedig jött a H145M. Mindig is szerettem az izgalmas, adrenalindús tevékenységeket, emiatt a személyiségemhez is illik a helikopteres világ, én megtaláltam benne a számításomat.
(HH): A H225M képzésbe te is belekezdtél?
(UB): Én még nem, de nem tudom, mit hoz a jövő. Fő típusom jelenleg a H145, egyébként érdekelne a 225-ös is. Véleményem szerint, ha mind a kettőbe bele tudnék látni, az sokat adna a szakmai fejlődésemhez, a látásmódom is szélesedne.
(HH): Volt elvárásod a Honvédséggel szemben, volt valami hívó szó, például az, hogy missziókban vehetsz részt?
(UB): A missziók lehetőségét elfogadtam, hogy a katonai pálya ezzel fog járni, sőt, úgy gondolom sokat adhatnak az ember személyiségéhez, szakmai fejlődéséhez. Ami a Honvédséget illeti, ott szakmai, repüléssel kapcsolatos elvárásaim voltak, az, hogy mindig több lehessek, fejlődhessek, egyre jobb szakember válhasson belőlem. De a Honvédség esetében tetszett az a bajtársias légkör, amit most már érzünk is: bármikor számíthatunk egymásra, lényegében a második családját kaphatja meg az ember itt bent. Segítenek a fejlődésben, és támaszkodhatunk rájuk.
(HH): A Honvédség az étkezéseteket, lakhatásotokat is támogatja?
(UB): Nagyon jó lakhatási támogatások vehetők igénybe a Honvédségben, óriási segítség ez: esetemben az albérletem költségeinek több mint a felét a Honvédség finanszírozza.
(HH): Mi a célod a közel- és távoli jövőben?
(UB): Repülni annyit a H145-össel, amennyit lehet, minél magasabb szintre tudjak eljutni a kiképzettségemben. Jelenleg az éjszakai éjjel-látós (NVG) képzésem van folyamatban. Nappali HForce képzéssel rendelkezem, aminek az éjszakai részét alig várom már. Középtávú célként a H225M-re való átképzést tudnám mondani. Távlati célomat a szakmai vonalon tudom elképzelni, melynek csúcsát én az oktatóvá válásban látom. Persze ha majd egyszer hadrendbe áll egy kifejezetten harcihelikopter a Mi-24-es váltótípusaként, akkor azzal szeretnék majd repülni.
(HH): Repültél már utánatok végzett évfolyammal?
Volt rá példa, például egy kutató-mentő képzés keretein belül repültünk már együtt.
