[HUN] NASAMS

[Irsai Olivér]

Írni szeret inkább.

 

[Terminator]

A mennyiség 180 C7 meg 60 ER. Le van írva betüvel is. A jovahagyas 1 évig érvényes, addig le kell hívni (meg kell rendelni), ezért volt a vásárlás 2020 augusztusában (hogy a C7 még benne legyen). A pontos összetételröl nincs infonk (valszeg ER-böl mindet megvettük), de a berendelt mennyiségröl volt valami elejtve. Ezt Terminator este kikeresi, azt igerte.
A vége emlékeim szerint nem 240, hanem kevesebb volt (180 v 120) és ez most nem is fog már nöni, mivel nincs ùjabb jóváhagyásunk.

A Nemzet anno ezt írta.

. Magyarország az augusztusban aláírt szerződés értelmében százhúsz közepes és hatvan darab megnövelt hatótávolságú rakétát vásárol.

NASAMS légvédelmi rakétarendszert kap a Magyar Honvédség

Eldőlt, hogy milyen korszerű, nyugati légvédelmi rakétarendszer váltja le a több mint negyvenéves Kubokat a Magyar Honvédségnél. Az amerikai–norvég fejlesztésű NASAMS rendszer elemei 2023-ban érkeznek meg Magyarországra. A XXI. századi színvonalat képviselő fegyverrendszer nagyobb területet...

magyarnemzet.hu

Ok, akkor nem is keresem tovább. Nem akkora élmény Novák András interjúkat újrahallgatni...

 

[Aladeen]

Szerintem olvasd el először a HTÖ-t, hogy legalább az alapfogalmakkal tisztában legyél, és tudj egyáltalán értelmeseket kérdezni.

Elolvastam, a HTÖ 119. oldaltól a 122-ig. Lényegében igazam van abban, hogy a Mistral rakéta (amennyiben arányos rávezetést használ) végig szem előtt (line-of-sight) tartja a célt és úgy repül felé. Önmagához képest figyeli a cél elmozdulását és aszerint kormányoz. Ebben az értelemben nem ballisztikus pályán repül. Ezzel szemben pl. az AMRAAM nem látja célt induláskor: magasra felrepül és ballisztikus pályán az előre kiszámolt találkozási pontra "zuhan". A végfázisban kezdi el keresni a célt illetve mentközben kap pálya korrekciós adatokat kívülről a NASAMS radarjaitól. Így értettem a ballisztikus pályát - nyilván a Mistral vagy egy Igla nem ilyen...
Szóval volt érteleme a kérdésnek: néhány kilomtéeres távolságról nincs értelme "felrepülni" ritkább levegő miatt és "rázuhanni a célra": bőven van még az AMRAAMnak is annyi mozgási energiája hogy egyenesebb vonalon menjen egy találkozási pontra...
Ez a távolság lett volna a kérdés...

 

[Aladeen]

Ok, akkor nem is keresem tovább. Nem akkora élmény Novák András interjúkat újrahallgatni...

@Irsai Olivér @SilvioD
Elég valószínű, hogy alapból 180 rakétát akartak csak vásárolni, viszont nem volt biztos az AMRAAM-ER elérhetősége - elsősorban műszaki okokból.

Ezért kértek engedélyt (szerintem) 180 AMRAAM-C7-re először és kapták ezt meg 2019 augusztus 27-én. Majd 2020 május 8-án 60 darab AMRAAM-ER-re is megkaptuk az engedélyt, így viszont már csak 120 rövidebb hatótávolságú AMRAAM kellett 60 AMRAAM-ER mellé.

Az AMRAAM-ER 2019 februárjában még csak szélcsatorna teszteknél tartott és az első éles lövészetét 2020 április 20 és 22 között tartották - az előtt még sosem vizsgázott élesben ez a rakéta, szóval érthető, hogy óvatosak voltak és a megrendeléssel: sikertelen lövészet illetve a fejlesztés csúszásának esetére a több "hagyományos" AMRAAM-C7 beszerzésének lehetőségét is nyitva tartották.

 

[Törölt tag 1945]

Elolvastam, a HTÖ 119. oldaltól a 122-ig. Lényegében igazam van abban, hogy a Mistral rakéta (amennyiben arányos rávezetést használ) végig szem előtt (line-of-sight) tartja a célt és úgy repül felé. Önmagához képest figyeli a cél elmozdulását és aszerint kormányoz. Ebben az értelemben nem ballisztikus pályán repül. Ezzel szemben pl. az AMRAAM nem látja célt induláskor: magasra felrepül és ballisztikus pályán az előre kiszámolt találkozási pontra "zuhan". A végfázisban kezdi el keresni a célt illetve mentközben kap pálya korrekciós adatokat kívülről a NASAMS radarjaitól. Így értettem a ballisztikus pályát - nyilván a Mistral vagy egy Igla nem ilyen...
Szóval volt érteleme a kérdésnek: néhány kilomtéeres távolságról nincs értelme "felrepülni" ritkább levegő miatt és "rázuhanni a célra": bőven van még az AMRAAMnak is annyi mozgási energiája hogy egyenesebb vonalon menjen egy találkozási pontra...
Ez a távolság lett volna a kérdés...

1, Nem a ritkább levegő miatt repülnek ballisztikus pályán a lérakok, hanem mert ezen tudnak a legmesszebb elrepülni, illetve adott távolságon ezzel tartható meg a maximális mozgási energia, ami a végjátékhoz kell.

2, Már 1x leírtam, de nem olvasol.
Mindig a ballisztikus pálya az ideális.
Még egy 10m-re repülő pisztoly golyó is ezt használja.
Nincs ilyen minimális távolság amit kérdezel.

3, Ahhoz hogy egy lérak (bármekkora távolságra) az ideális ballisztikus pályát használhassa, viszont van pár feltétel:
3.1, pontosan ismerni kell a cél repülési paramétereit (távolságát, sebességét, irányát). <- ezt az Igla/Misztrál nem tudja
3.2, kell számítási kapacitás az indítás helyszögének ismeretéhez.

Csakhogy ONTOPIC-ok legyünk, a NASAMS általi alkalmazás esetén az AIM-9X Block II Sidewinder is ballisztikus pályán repül a cél felé, és csak a találkozás előtt csinál LoAL-t.

 

[Törölt tag 1586]

Szóval volt érteleme a kérdésnek: néhány kilomtéeres távolságról nincs értelme "felrepülni" ritkább levegő miatt és "rázuhanni a célra": bőven van még az AMRAAMnak is annyi mozgási energiája hogy egyenesebb vonalon menjen egy találkozási pontra...

Mindig a ballisztikus pálya az ideális.

Igen, igen..
Egy klasszikus példa arra hogy mindig a ballisztikus pálya az ideális...

 

[molnibalage]

Igen, igen..
Egy klasszikus példa arra hogy mindig a ballisztikus pálya az ideális...

Az Iron Dome rakétája a harci rész és célpont jelleg miatt repül úgy, ahogy. A cél nem a max. kinematikai HMZ, hanem a magasabb Pk.
Hatótávolság szempontjából ment eddig a beszélgetés, mindenkinek lejött, de köszönjük a lassan menetrendszerű ÉS céltalan kötekedésed...

 

[molnibalage]

1, Nem a ritkább levegő miatt repülnek ballisztikus pályán a lérakok, hanem mert ezen tudnak a legmesszebb elrepülni, illetve adott távolságon ezzel tartható meg a maximális mozgási energia, ami a végjátékhoz kell.

2, Már 1x leírtam, de nem olvasol.
Mindig a ballisztikus pálya az ideális.
Még egy 10m-re repülő pisztoly golyó is ezt használja.
Nincs ilyen minimális távolság amit kérdezel.

3, Ahhoz hogy egy lérak (bármekkora távolságra) az ideális ballisztikus pályát használhassa, viszont van pár feltétel:
3.1, pontosan ismerni kell a cél repülési paramétereit (távolságát, sebességét, irányát). <- ezt az Igla/Misztrál nem tudja
3.2, kell számítási kapacitás az indítás helyszögének ismeretéhez.

Csakhogy ONTOPIC-ok legyünk, a NASAMS általi alkalmazás esetén az AIM-9X Block II Sidewinder is ballisztikus pályán repül a cél felé, és csak a találkozás előtt csinál LoAL-t.

Ehhez egy apró kiegészítés.
Nem mindegy a ballisztikus pálya szöge.
Ha nem lenne légkör, akkor 45 fokos lenne a max. hatótáv. Csak annak léte miatt ez nem igaz.

Amikor az első magas csőemelkedésű csatahajó lövegekkel tüzeltek, akkor meglepődtek, hogy mennyire messzire lehet lőni, mert a pálya számmottevő része kis légellenállású térben tud mozogni. Még a kisebb X irányú v komponens és a magasabb max. H ellenére is messzebbre ment a gránát

 

[Laikus]

Ezt gondold át +1x.



Nem. Ballisztikus pályán indul el, aminek a végén a céllal való találkozási pont van. (ha a cél a rakéta repülési ideje alatt nem manőverezik)



Ez ugyan Sz-300PMU, de a röppályáinak logikája hasonló:
HTÖ 383-ik oldal (nem tudom most feltölteni)

Még egyszer köszönöm az információkat!

Remélem, nem fárasztalak nagyon, mert szeretném még egyszer körbejárni a témát. Most már tisztában vagyok vele, hogy indítás után a légiharc eredetű légvédelmi rakéták is a ballisztikus pályát vesznek fel a számított találkozási pont eléréséhez, még akkor is, ha lenne energiája a lapos, viszonylag egyenes vonalú repülésre. Az én eredeti probléma felvetésem arra irányult, hogy leküzdhető-e a domborzat zavaró hatása. Tudom, hogy végtelenül kicsi a gyakorlati esélye egy ilyen szituációnak, de nem elképzelhetetlen. Tételezzük fel hogy az indító állvány közelében, legalább egyik irányból egy magaslat van. A felderítés átmeneti hiányossága, vagy az indító újra töltésének időszaka alatt (ez most részletkérdés) egy ellenséges helikopter eljut az indító közelébe és a hegy túloldalán készül a támadásra. Az FDC már ismeri a célpont helyzetét, de a 3D térkép alapján már nincs alkalmas ballisztikus pálya a rakéta számára, a célpont takarásban van. Ennek a helyzetnek a lehetséges megoldásán kezdtem agyalni.

Engedjük meg a gondolat kísérlet céljából, hogy van olyan rakétánk, amely repülési jellemzői alapján (manőverezőképesség, hajtómű működési idő, stb.) alkalmas az akadály függőleges kimanőverezésére. Kicsit hasonlóan, mint ahogy egy ismert koordinátájú és az indítás helyéről nem látható célt felülről támani tudó Spike (remélem most nem írtam nagy hülyeséget).

Itt az lehet a fő kérdés, hogyan vesszük rá a rakétát, hogy eltérjen a számára optimális, ballisztikus pályától.

A rakétánk gyári állapotban valószínűleg nem alkalmas arra, hogy közvetlen parancsközléssel lehessen irányítani.

Eredeti programmal valószínűleg arra sem alkalmas, hogy fogadja az akadály paramétereit és saját maga kiszámítsa a szükséges útvonalat.

Elméletileg olyat el tudnék képzelni, hogy már indítás során és közvetlenül utána is egy virtuális cél koordinátáit kapja, amely virtuális cél a megfelelő módon közeledik a valódihoz és a kellő időben fedésbe kerül vele. Ennek hatására fölé emelkedi az akadálynak és eljut arra a pontra ahol a saját szenzorával már érzékeli a célt.

A gyakorlat valószínűleg az lehet, hogy az indítók telepítése előtt az FDC összeveti a 3D térképet a rakéták lehetséges pályájával és meghatározza az indítás szempontjából optimális helyeket, megelőzendő a fenti szituáció kialakulását.

Mára befejezem az agymenést.

 

[molnibalage]

Még egyszer köszönöm az információkat!

Remélem, nem fárasztalak nagyon, mert szeretném még egyszer körbejárni a témát. Most már tisztában vagyok vele, hogy indítás után a légiharc eredetű légvédelmi rakéták is a ballisztikus pályát vesznek fel a számított találkozási pont eléréséhez,

Ez ebben a formában csak addig igaz, ameddig nem tiszta SARH a vezérlésül.
A régi Sea Sparrow pl. ilyen.

Az, hogy az AIM-9X, aminek van LoAL képessége és az ARH, aminél a végfázis radar befogás gyakorlatilag ugyanez (csak senki nem hívta így soha) ez nem jelenti, hogy ez visszafelé is generálisan igaz.

Ne ilyen módszer szerint kategorizálj, mert ez tévútra vezet.
Ez nem attól függ, hogy légiharc eredetű vagy sem.
A vezérléstől függ.

Az ősrégi MiM-48 Chapparral is AIM-9-et használt, de mivel az sima nem LoAL IR volt, hát nem is ballisztikus pályán ment.

 

[Törölt tag 1945]

Még egyszer köszönöm az információkat!

Remélem, nem fárasztalak nagyon, mert szeretném még egyszer körbejárni a témát. Most már tisztában vagyok vele, hogy indítás után a légiharc eredetű légvédelmi rakéták is a ballisztikus pályát vesznek fel a számított találkozási pont eléréséhez, még akkor is, ha lenne energiája a lapos, viszonylag egyenes vonalú repülésre. Az én eredeti probléma felvetésem arra irányult, hogy leküzdhető-e a domborzat zavaró hatása. Tudom, hogy végtelenül kicsi a gyakorlati esélye egy ilyen szituációnak, de nem elképzelhetetlen. Tételezzük fel hogy az indító állvány közelében, legalább egyik irányból egy magaslat van. A felderítés átmeneti hiányossága, vagy az indító újra töltésének időszaka alatt (ez most részletkérdés) egy ellenséges helikopter eljut az indító közelébe és a hegy túloldalán készül a támadásra. Az FDC már ismeri a célpont helyzetét, de a 3D térkép alapján már nincs alkalmas ballisztikus pálya a rakéta számára, a célpont takarásban van. Ennek a helyzetnek a lehetséges megoldásán kezdtem agyalni.

Engedjük meg a gondolat kísérlet céljából, hogy van olyan rakétánk, amely repülési jellemzői alapján (manőverezőképesség, hajtómű működési idő, stb.) alkalmas az akadály függőleges kimanőverezésére. Kicsit hasonlóan, mint ahogy egy ismert koordinátájú és az indítás helyéről nem látható célt felülről támani tudó Spike (remélem most nem írtam nagy hülyeséget).

Itt az lehet a fő kérdés, hogyan vesszük rá a rakétát, hogy eltérjen a számára optimális, ballisztikus pályától.

A rakétánk gyári állapotban valószínűleg nem alkalmas arra, hogy közvetlen parancsközléssel lehessen irányítani.

Eredeti programmal valószínűleg arra sem alkalmas, hogy fogadja az akadály paramétereit és saját maga kiszámítsa a szükséges útvonalat.

Elméletileg olyat el tudnék képzelni, hogy már indítás során és közvetlenül utána is egy virtuális cél koordinátáit kapja, amely virtuális cél a megfelelő módon közeledik a valódihoz és a kellő időben fedésbe kerül vele. Ennek hatására fölé emelkedi az akadálynak és eljut arra a pontra ahol a saját szenzorával már érzékeli a célt.

A gyakorlat valószínűleg az lehet, hogy az indítók telepítése előtt az FDC összeveti a 3D térképet a rakéták lehetséges pályájával és meghatározza az indítás szempontjából optimális helyeket, megelőzendő a fenti szituáció kialakulását.

Mára befejezem az agymenést.

Voltmár?

 

[Király Fika]

Még egyszer köszönöm az információkat!

Remélem, nem fárasztalak nagyon, mert szeretném még egyszer körbejárni a témát. Most már tisztában vagyok vele, hogy indítás után a légiharc eredetű légvédelmi rakéták is a ballisztikus pályát vesznek fel a számított találkozási pont eléréséhez, még akkor is, ha lenne energiája a lapos, viszonylag egyenes vonalú repülésre. Az én eredeti probléma felvetésem arra irányult, hogy leküzdhető-e a domborzat zavaró hatása. Tudom, hogy végtelenül kicsi a gyakorlati esélye egy ilyen szituációnak, de nem elképzelhetetlen. Tételezzük fel hogy az indító állvány közelében, legalább egyik irányból egy magaslat van. A felderítés átmeneti hiányossága, vagy az indító újra töltésének időszaka alatt (ez most részletkérdés) egy ellenséges helikopter eljut az indító közelébe és a hegy túloldalán készül a támadásra. Az FDC már ismeri a célpont helyzetét, de a 3D térkép alapján már nincs alkalmas ballisztikus pálya a rakéta számára, a célpont takarásban van. Ennek a helyzetnek a lehetséges megoldásán kezdtem agyalni.

Engedjük meg a gondolat kísérlet céljából, hogy van olyan rakétánk, amely repülési jellemzői alapján (manőverezőképesség, hajtómű működési idő, stb.) alkalmas az akadály függőleges kimanőverezésére. Kicsit hasonlóan, mint ahogy egy ismert koordinátájú és az indítás helyéről nem látható célt felülről támani tudó Spike (remélem most nem írtam nagy hülyeséget).

Itt az lehet a fő kérdés, hogyan vesszük rá a rakétát, hogy eltérjen a számára optimális, ballisztikus pályától.

A rakétánk gyári állapotban valószínűleg nem alkalmas arra, hogy közvetlen parancsközléssel lehessen irányítani.

Eredeti programmal valószínűleg arra sem alkalmas, hogy fogadja az akadály paramétereit és saját maga kiszámítsa a szükséges útvonalat.

Elméletileg olyat el tudnék képzelni, hogy már indítás során és közvetlenül utána is egy virtuális cél koordinátáit kapja, amely virtuális cél a megfelelő módon közeledik a valódihoz és a kellő időben fedésbe kerül vele. Ennek hatására fölé emelkedi az akadálynak és eljut arra a pontra ahol a saját szenzorával már érzékeli a célt.

A gyakorlat valószínűleg az lehet, hogy az indítók telepítése előtt az FDC összeveti a 3D térképet a rakéták lehetséges pályájával és meghatározza az indítás szempontjából optimális helyeket, megelőzendő a fenti szituáció kialakulását.

Mára befejezem az agymenést.

Valószínüleg így lesz.

 

[molnibalage]

Még egyszer köszönöm az információkat!

Remélem, nem fárasztalak nagyon, mert szeretném még egyszer körbejárni a témát. Most már tisztában vagyok vele, hogy indítás után a légiharc eredetű légvédelmi rakéták is a ballisztikus pályát vesznek fel a számított találkozási pont eléréséhez, még akkor is, ha lenne energiája a lapos, viszonylag egyenes vonalú repülésre. Az én eredeti probléma felvetésem arra irányult, hogy leküzdhető-e a domborzat zavaró hatása. Tudom, hogy végtelenül kicsi a gyakorlati esélye egy ilyen szituációnak, de nem elképzelhetetlen. Tételezzük fel hogy az indító állvány közelében, legalább egyik irányból egy magaslat van. A felderítés átmeneti hiányossága, vagy az indító újra töltésének időszaka alatt (ez most részletkérdés) egy ellenséges helikopter eljut az indító közelébe és a hegy túloldalán készül a támadásra. Az FDC már ismeri a célpont helyzetét, de a 3D térkép alapján már nincs alkalmas ballisztikus pálya a rakéta számára, a célpont takarásban van. Ennek a helyzetnek a lehetséges megoldásán kezdtem agyalni.

Engedjük meg a gondolat kísérlet céljából, hogy van olyan rakétánk, amely repülési jellemzői alapján (manőverezőképesség, hajtómű működési idő, stb.) alkalmas az akadály függőleges kimanőverezésére. Kicsit hasonlóan, mint ahogy egy ismert koordinátájú és az indítás helyéről nem látható célt felülről támani tudó Spike (remélem most nem írtam nagy hülyeséget).

Itt az lehet a fő kérdés, hogyan vesszük rá a rakétát, hogy eltérjen a számára optimális, ballisztikus pályától.

A rakétánk gyári állapotban valószínűleg nem alkalmas arra, hogy közvetlen parancsközléssel lehessen irányítani.

Eredeti programmal valószínűleg arra sem alkalmas, hogy fogadja az akadály paramétereit és saját maga kiszámítsa a szükséges útvonalat.

Elméletileg olyat el tudnék képzelni, hogy már indítás során és közvetlenül utána is egy virtuális cél koordinátáit kapja, amely virtuális cél a megfelelő módon közeledik a valódihoz és a kellő időben fedésbe kerül vele. Ennek hatására fölé emelkedi az akadálynak és eljut arra a pontra ahol a saját szenzorával már érzékeli a célt.

A gyakorlat valószínűleg az lehet, hogy az indítók telepítése előtt az FDC összeveti a 3D térképet a rakéták lehetséges pályájával és meghatározza az indítás szempontjából optimális helyeket, megelőzendő a fenti szituáció kialakulását.

Mára befejezem az agymenést.

Túlbonyolítod a takarásban levő célt.

Szerintem simán kiválasztja a legnagyobb mozgási energiát biztosító pályát, ami még elmegy az akadály felett és csá.
A LoAL IR befogás és az ARH felkapcsolása az akadályhoz közel történik úgy, hogy rálátás van, ergo nem fogja belekormányozni a rakéta magát az akadályba.

Ha nagyon magasra menne a rakéta "túllőve a célon", akkor úgyis lefelé kellene fordulni a rakétának és csak pazarolná a mozgási energiát és annál inkább csak földháttérben lenne a cél.

Ui.Amúgy egy ilyen rendszer lenne képes lelőni egy csak dómot használó AH-64D/E-t, ha képesek a heli helyét meghatározni.
Mert ez felülről támadná így a célt.

 

[Törölt tag 1586]

Voltmár?

https://forum.htka.hu/threads/gondolatok-a-legiharcaszatrol.384/page-99#post-932644

 

[Laikus]

Ez ebben a formában csak addig igaz, ameddig nem tiszta SARH a vezérlésül.
A régi Sea Sparrow pl. ilyen.

Az, hogy az AIM-9X, aminek van LoAL képessége és az ARH, aminél a végfázis radar befogás gyakorlatilag ugyanez (csak senki nem hívta így soha) ez nem jelenti, hogy ez visszafelé is generálisan igaz.

Ne ilyen módszer szerint kategorizálj, mert ez tévútra vezet.
Ez nem attól függ, hogy légiharc eredetű vagy sem.
A vezérléstől függ.

Az ősrégi MiM-48 Chapparral is AIM-9-et használt, de mivel az sima nem LoAL IR volt, hát nem is ballisztikus pályán ment.

Igen, értem a különbéget. A NASAMS képességén gondolkodtam, annak a rakétáira értettem.

 

[Laikus]

Túlbonyolítod a takarásban levő célt.

Szerintem simán kiválasztja a legnagyobb mozgási energiát biztosító pályát, ami még elmegy az akadály felett és csá.
A LoAL IR befogás és az ARH felkapcsolása az akadályhoz közel történik úgy, hogy rálátás van, ergo nem fogja belekormányozni a rakéta magát az akadályba.

Ha nagyon magasra menne a rakéta "túllőve a célon", akkor úgyis lefelé kellene fordulni a rakétának és csak pazarolná a mozgási energiát és annál inkább csak földháttérben lenne a cél.

Ui.Amúgy egy ilyen rendszer lenne képes lelőni egy csak dómot használó AH-64D/E-t, ha képesek a heli helyét meghatározni.
Mert ez felülről támadná így a célt.

Ezt gyakran hallom, hogy túlbonyolítok valamit.

Mármint úgy érted, hogy az FDC tud pálya adatokat meghatározni a rakéta számára?

Tudjuk, hogy ez működik egy gyári programú légiharc-rakétánál? Ezek nem teljesen önállóan számítják a saját útvonalukat, csak a célparamétereket kell biztosítani számukra?

Gyakorlatilag én is ezt fogalmaztam meg némileg másképpen az első körös ötletelésemben.

"Az lenne a legjobb, ha rendelkezne a körzet, vagy akár a használó ország teljes digitális térképével és akkor a domborzat figyelembe vételével küldhetne pályakorrekciós jeleket. Kevésbé tökéletes megoldás lehet, ha az adott térség domborzatát és lőirányait figyelembe véve, beállítható egy biztonsági magasság, amire felküldve a rakétát biztosítható a közvetlen, felülről rálátás a fedélzeti radar bekapcsolása után. "

Abban az esetben, ha ez működik, akkor már legjobb fordulópontokat is, vagy forduló sugarat megadni és programozott repüléssel eljutni a befogási zónába.

 

[Aladeen]

Ezt gyakran hallom, hogy túlbonyolítok valamit.

Mármint úgy érted, hogy az FDC tud pálya adatokat meghatározni a rakéta számára?

Ez az egyik legfőbb feladata!

Tudjuk, hogy ez működik egy gyári programú légiharc-rakétánál? Ezek nem teljesen önállóan számítják a saját útvonalukat, csak a célparamétereket kell biztosítani számukra?

Az FDC mondja meg hová milyen pályán kell repülni és repülés küzben is kap pályakorrekciós adatokat. Lényegében a végfázisban önálló csak.

 

[molnibalage]

Ezt gyakran hallom, hogy túlbonyolítok valamit.

Mármint úgy érted, hogy az FDC tud pálya adatokat meghatározni a rakéta számára?

Tudjuk, hogy ez működik egy gyári programú légiharc-rakétánál? Ezek nem teljesen önállóan számítják a saját útvonalukat, csak a célparamétereket kell biztosítani számukra?

Gyakorlatilag én is ezt fogalmaztam meg némileg másképpen az első körös ötletelésemben.

"Az lenne a legjobb, ha rendelkezne a körzet, vagy akár a használó ország teljes digitális térképével és akkor a domborzat figyelembe vételével küldhetne pályakorrekciós jeleket. Kevésbé tökéletes megoldás lehet, ha az adott térség domborzatát és lőirányait figyelembe véve, beállítható egy biztonsági magasság, amire felküldve a rakétát biztosítható a közvetlen, felülről rálátás a fedélzeti radar bekapcsolása után. "

Abban az esetben, ha ez működik, akkor már legjobb fordulópontokat is, vagy forduló sugarat megadni és programozott repüléssel eljutni a befogási zónába.

Nem kell semmiféle fordulópont.
Képzelj a fenti Sz-300 ábránál mindig egy hegyet, ami felett el kell repülni. A rakéta picit magasabban fog repülni.

Ez alól csak nagyon extrém esetben kéne eltérni, de olyat nehéz elképzelni olyankor lehet, hogy nem tüzelnek. Ha közel függőleges 1 km magas sziklafal lenne, akkor a probléma az, hogy lehet, hogy nincs értelmes megoldása a történetnek.


De hol van ilyen környezet?
Kb. szinte sehol.

Kék - ez lenne a ball. pálya.
zöld - elkezd fordulni a hegyet elhagyva
rózsaszín - magasabb pálya és fordulás magasabban

De ez így távolságok nélkül értelmezhetetlen.
Ha olyan baszott nagy rakétád van, mint az Sz-300 és 11 sec-nél is gyorsítja a rakétát, akkor egyszerűen az, hogy ilyen akadályt áthidalj nem lehet

De mondom, hol van ilyen. Nézz valódi domborzatot. Pl. átlőni itthon mondjuk 40 km-re ER-rel valahol a Bakonyban. Szó nincs ilyen durva kérdésekről.
Sok km magasan lesz a ball. pálya csúcsa, ha cél meg 60 méter magasan is repül egy völgyben 15-20G-vel a rakéta megoldja. Lassulni fog, de megoldja.

 

[Ocses]

Mondjuk ez is sokkal több mint ahágy repülőeszköze van a szomszédainknak...
A Gripenekhez vett AMRAAM-okból mennyi lehet még meg?

Mind.
Azzal nem volt lövészet.

 

[Aladeen]

Mind.
Azzal nem volt lövészet.

Akkor ezekkel a sokat reptetett AMRAAM-C5-ösökkel lehet NASAMS éles lövészetet tartani.