Passz.olvastam rola,hogyszuk nyalabu,meg nagy a legkori elnyelodes,nehez bemerni-de alapvetoen nem ertek hozza
K
kamm
Guest
EN csak a civil alkalmazast ismerem, de egyreszt joval dragabb a hagyomanyos 24Ghz wireless link - meg az amugy hihetetlen olcso Ubiquiti kittel is vidaman $20 ezer felett jott ki csak a hw, amikor maskor olyat raktam ossze -, masreszt az is csak 10-15-20km korul jo (termeszetesen kittol es domborzattol fuggoen), harmadreszt az olyan "hangos", hogy kabe az urbol latni lehet szerintem.
Ha ilyesmit akarnek, akkor laser link optimalisabb (azon sokkal nagyobb lehet a savszel is), de nemcsak egy nagysagrenddel dragabb, de ahhoz meg ugye tenyleg tokeletes line of sight kell...
A következő civil lépcsőfok a 2.4 (itt működik a mikróhullámú sütők és a BT is pl.) és 5 GHz (itt van pl. még a meteorológiai radarok is) illetve 6 GHz (WiFi 6E) után a 60 GHz (pl. WiGig, 802.11ad ).
Az OK, hogy nagyobb adatátviteli sebességek érhetőek el, de itt már minden játszik: a létező mindenben is elnyelődik, oxigén abszorbció is, szóródás ... Baromira érzékeny az időjárásra. Inkább rövidebb távolságra nagy átviteli sávsélesség igénye esetén ...
K
kamm
Guest
Lefele ertelmetlen menni, mert ott meg surubb a civil forgalom. Amint a kovetkezo kommentemben irtam,raktam ossze 24GHz commercial linket is, az mar az a kategoria, amivel talan egy ilyen 10-20km military linket meg lehetne oldani PTP formaban, de szerintem az mar vidaman erzekelheto messzirol is.
Lasd a kovetgkezo kemmentem.
Jogos, 24 GHz jobb e tekintetben a 60 GHz -nél. Ugyanakkor ez is inkább a pár km kategóriája, ha kell a gigabit. A 10-20 km necces lehet a tekintetben, hogy ott már "útban lenne" ez-az is ...
K
kamm
Guest
10km folott meg ment (szinten Cali), de ez nagyban fugg domborzattol meg mindentol, amint emlitettem.
Kíváncsi lennék a szakértők véleményére, az alábbi két szituációban mire lehet képes NASAMS:
A rendszer képes indítani IR rakétákat, tehát lehet olyan felhasználó és helyzet, amikor a gyakorlatban is alkalmazásra kerül. Az indítók 10-20 km távban lehetnek az FDC-től. Az indító közelébe eljut egy célpont, ami ellen - távolsága, manőverezése, stb. alapján - a rendszer az IR rakétát találja optimálisnak. Ennek az indítását javasolja a kezelőknek. (Itt most kérem nem belekötni abba, hogy jutott a cél ilyen közel, az is lehet, hogy nem maradt nagyobb hatótávú rakéta betárazva.) A rendszer vajon az indításra felajánlott rakéta kiválasztásában képes lehet automatizáltan figyelembe venni meteorológiai adatokat, pl. műholdképek, időjárásradarok információit? Arra gondolok, hogy egy ilyen rakéta hiába optimális választás egy közeli célra, ha könnyen kárba mehet egy felhőben repülő vagy ki-be bujkáló gép ellen. A kezelő sincs a közvetlen közelben, hogy kinézzen az ablakon, merre vannak és milyen magasan a felhők. Azt tudom elképzelni, hogy a kezelők a légi helyzetképpel párhuzamosan figyelik az indítóik időjárási helyzetét és ez alapján mérlegelnek.
A rendszer képes rakétákat indítani olyan célpontra, amelyet nem a közelben lévő, saját alárendeltségű radar észlelt. Ez a cél lehet egy magasabb hegy túloldalán is. (Ez a helyzet persze a fejlesztő norvégoknál valamivel életszerűbb.) A HT összefoglalóban ez olvasható: „A NASAMS kismagasságú célok ellen is képes területvédelemre a rakéta kinematikai korlátain belül, amennyiben légtérellenőrző gép által a helyzetkép biztosított. A légtérellenőrző lesugározza a helyzetképet és a horizont vagy tereptárgy által blokkolt terület fölé vezetve a rakétát az utána saját kisméretű radarjával befoghatja a célt végfázisban,………” Az idézet szövegből csak az következik, hogy földfelszíni felderítés elől takart célt lehet így leküzdeni, vagy azt is, hogy a rakéta elől takart célt is, tehát az FDC fel van arra készítve, hogy ne küldje a rakétát a hegynek? Az lenne a legjobb, ha rendelkezne a körzet, vagy akár a használó ország teljes digitális térképével és akkor a domborzat figyelembe vételével küldhetne pályakorrekciós jeleket. Kevésbé tökéletes megoldás lehet, ha az adott térség domborzatát és lőirányait figyelembe véve, beállítható egy biztonsági magasság, amire felküldve a rakétát biztosítható a közvetlen, felülről rálátás a fedélzeti radar bekapcsolása után. Az általam leírtaknak persze csak akkor van értelme, ha az alkalmazott légiharc rakéta, vagy módosított irányítóprogramú földi változata, közvetlen repülési parancsokat is elfogad és nem csak a cél koordinátákat, amelyből maga határozza meg az útvonalát.
A rendszer képes indítani IR rakétákat, tehát lehet olyan felhasználó és helyzet, amikor a gyakorlatban is alkalmazásra kerül. Az indítók 10-20 km távban lehetnek az FDC-től. Az indító közelébe eljut egy célpont, ami ellen - távolsága, manőverezése, stb. alapján - a rendszer az IR rakétát találja optimálisnak. Ennek az indítását javasolja a kezelőknek. (Itt most kérem nem belekötni abba, hogy jutott a cél ilyen közel, az is lehet, hogy nem maradt nagyobb hatótávú rakéta betárazva.) A rendszer vajon az indításra felajánlott rakéta kiválasztásában képes lehet automatizáltan figyelembe venni meteorológiai adatokat, pl. műholdképek, időjárásradarok információit? Arra gondolok, hogy egy ilyen rakéta hiába optimális választás egy közeli célra, ha könnyen kárba mehet egy felhőben repülő vagy ki-be bujkáló gép ellen. A kezelő sincs a közvetlen közelben, hogy kinézzen az ablakon, merre vannak és milyen magasan a felhők. Azt tudom elképzelni, hogy a kezelők a légi helyzetképpel párhuzamosan figyelik az indítóik időjárási helyzetét és ez alapján mérlegelnek.
A rendszer képes rakétákat indítani olyan célpontra, amelyet nem a közelben lévő, saját alárendeltségű radar észlelt. Ez a cél lehet egy magasabb hegy túloldalán is. (Ez a helyzet persze a fejlesztő norvégoknál valamivel életszerűbb.) A HT összefoglalóban ez olvasható: „A NASAMS kismagasságú célok ellen is képes területvédelemre a rakéta kinematikai korlátain belül, amennyiben légtérellenőrző gép által a helyzetkép biztosított. A légtérellenőrző lesugározza a helyzetképet és a horizont vagy tereptárgy által blokkolt terület fölé vezetve a rakétát az utána saját kisméretű radarjával befoghatja a célt végfázisban,………” Az idézet szövegből csak az következik, hogy földfelszíni felderítés elől takart célt lehet így leküzdeni, vagy azt is, hogy a rakéta elől takart célt is, tehát az FDC fel van arra készítve, hogy ne küldje a rakétát a hegynek? Az lenne a legjobb, ha rendelkezne a körzet, vagy akár a használó ország teljes digitális térképével és akkor a domborzat figyelembe vételével küldhetne pályakorrekciós jeleket. Kevésbé tökéletes megoldás lehet, ha az adott térség domborzatát és lőirányait figyelembe véve, beállítható egy biztonsági magasság, amire felküldve a rakétát biztosítható a közvetlen, felülről rálátás a fedélzeti radar bekapcsolása után. Az általam leírtaknak persze csak akkor van értelme, ha az alkalmazott légiharc rakéta, vagy módosított irányítóprogramú földi változata, közvetlen repülési parancsokat is elfogad és nem csak a cél koordinátákat, amelyből maga határozza meg az útvonalát.
T
Törölt tag
Guest
Köszönöm a választ!Van benne digitális 3D térkép.
És azt is lehet tudni, hogy működik a terepakadályok kikerülése, vagy a térkép csak a kezelők helyzetáttekintését szolgálja? A képek mintha az előbbit szimbolizálnak.
K
kamm
Guest
Ez szerintem nem az indito terkepetol fugg elsosorban, hanem a raketatol, de emlekeim szerint mar a regi AMRAAMban is volt minimum inertial nav (amihez meg GPS sem kell, a mozgasa alapjan szamolja, hogy hol van az indulopontjahoz kepest), aztan jon a terminal radar homing, amikor mar a kozeleben van (par km) a celnak.
T
Törölt tag
Guest
Ne a Hollywood-i rakétákra gondolj, a valóság nem úgy néz ki.
Ezek alapvetően végfázis önirányítású ballisztikus rakéták (lásd bal oldali kép fentebb).
M
molnibalage
Guest
Ezen komment is megerősített abban, hogy ne vegyem előre a NASAMS-ot, mert evolúciósan be kell mutatni azt, hogy a rávezetési módszer függvényében a rakéta pályája mennyire volt kötöttöt és miért.
- A Dvina/Volhov videón láthattátok már, hogy a rakéta nem lehetett a cél-radar összekötő egyenestől +/- ~5 majd +/- ~3 fok.
- A Vegánál ez már nem volt igaz, de ott a rakéta kis túlzással a repülés egyes fázisaiban egy előre programozott robotrepülő volt.
- A PESA radaroknál jött el az, hogy mivel függetlenül követhető volt a rakéta és a cél egy antennával iszonyatosan széles legyezéssel, ezért RPK rávezetéssel is a rakéta mehetett kvázi ball. pályán. Azóta is ez a módi. Mert kinematikailag ez a legjobb. Ez már RPK-val is ment, nemhogy TVM, SAGG vagy kombináltan ezek és végfázis vezérléssel. Ez utóbbi a over the horizon képességhez kellett. (Ez amúgy infra LoAL-al is lehetséges lenne. )
Csak ez időbe telik és nem állhat csak SAM videóból a Militavia csatorna.
Az is érdekes lenne, hogy az említett komplexumok rakétái miért előre tartással repültek, az utánlövés nem volt jellemző, az AMRAAM-nál ez is hsználható.
M
molnibalage
Guest
Azt már magyaráztam, hogy miért fél-előre tartás volt.
A Stinger-rel ez a nagy baj:
CIA devised way to restrict missiles given to allies, researcher says
The U.S. Central Intelligence Agency has devised technology to restrict the use of anti-aircraft missiles after they leave American hands, a researcher said, a move that experts say could persuade the United States that it would be safe to disseminate powerful weapons more...
www.reuters.com
Lehet, hogy az összes többi rakétájuk is megbízhatatlan.
Ezeket a számokat honnan veszed?
200 AMRAAM-C7-re kaptunk jóváhagyást plusz 60 AMRAAM-ER-re.
Itt a konkrét amerikai közlemény a jóváhagyásról:
Ha az összes szomszédunk összes repülő eszközét összeadod, akkor nem jön ki a 260! Igazán nem is kell több rakéta nekünk.
A Gripenekhez annó megvett 40 AMRAAM-ból is kell még lennie jó néhánynak - NASAMS-be bőven jók.
Az évi 1 éleslövészettel számolva ez a rakétamennyiség 15-20 évig is elég lesz...