Legendák mindig voltak, de az is fontos, hogy kitől hallod őket. Pápáról az járta, hogy ha valahol, hát ott ilyen "csibészségek" nemigen voltak, mert elsővonalas ÉS karrier alakulat volt, ahol vonalzó mentén, vigyázzállásban repültek. És ha jól csinálták, jöhetett veszprém és a Balaton utca, meg a pizsama nadrág és az íróasztal.
Kecskemét volt az operettezred a levedlett gépeivel, ahová a vendégeket vitték megmutatni a lesajnált másodvonalas technikát, a zöldre festett füvet, fehérre festett szegélyeket és a hírös városi éjszakai életet.
Taszár volt a végvár a dupla kifutópályájával, a két ezredre való gépállományával és a lényegében katonák lakta falujával, ahol repülés után is a repülés volt a téma. Ellenőrző előljáró szökőévente egyszer, repülési feladat meg rogyásig. Ráadásul a Szuhojok beérkezésével megjelent a bázison az a fajta sillabusz amit az iróasztal mögé hízott sokcsillagos ex-felhőlovagok már megugatni se tudtak, mert a szuhojosok 100 méteren már szédültek, olyan ritkán repültek ilyen "magasságokban". És ugye ha ők így tettek, a 21-est három repülési váltásban nyúzó vadászpilóta kollégák se tehettek másképp. Taszár volt a flieger szellemiség utolsó végvára. Mondják ezt a taszáriak.
Ne feledjük, hiába ment át Pápa bezárásával aki csak tudott, vagy akart Kecskemétre 29-est, Albatrost repülni, addigra az ex-pápai bandából is majd' mindenki valójában ex-taszári volt. Hiszen 1997-ban a Pápán "társbérletbe menekült" taszáriak végleg beolvadtak a 47-es Pápa Harcászati Repülőezred kötelékébe.