Az a baj, hogy sokan gondolják úgy, hogy az itt keringő információkból képesek valós következtetéseket levonni mindenféle tapasztalat és tudás nélkül, valamint azon információmorzsákból érvelni, melyek az elképzeléseiket alátámasztják, ignorálva minden mást.
Részrehajlás nélkül, tisztán a pzh technikai és harcászati elemzésénél érdemes elgondolkodni mindazon beszámolókon, melyek akár az előnyeit, akár a hátrányait emelik ki, mert bőven volt mindenből. A hátrányok kiemelésére néhányan csak egyszerűen a logisztika hiányára hivatkoznak, de ez így önmagában nagyon kevés.
A Pzh 2000 valóban nagyon korszerű, gyors és pontos tűzcsapásokra képes eszköz. Nem árt tudni, hogy ezt miként érheti el, azaz milyen fedélzeti elektronikai berendezések teszik ezt lehetővé. A magyar Pzh topik elején már írtám olyan ballisztikai tényezőről, ami a lőelemképzéshez kell és annak a pontosságához. A ballisztikának a lövegcsőre eső része a belső ballisztika, mely olyan paramétereket igényel, mint pl. töltet hőmérséklet, töltet és lövedék súly, töltőűr hömérséklet, annak kopása. Ezeket mind mérni kell. Bármelyik kiesése pontatlanságot eredményez, és oda az előny.
A gyors tűzkiváltáshoz a löveg GPS adatain túl folyamatosan mérni kell a lövegcső helyzetét az északi irányhoz képest. Ezek megint bonyolult és érzékeny műszerek. Ha bármely paraméter eltér a valóstól, újra kell validáln, beállítani a rendszert. Ez nem tábori szerviz feladat. Szót érdemel még a fedélzeti tűzvezető szg., a lövedék kezdősebesség mérő radar és az automata töltőrendszer is (Itt egy bedöglött automata töltő miatti mauális töltés:
)
Nagyon kiélezi mindenki a strapabírását a csövek élettartamára. Bár az kapta a legnagyobb médiafigyelmet, a fenn említett rendszerek megbízhatóságával volt inkább baj. A csövek sokkal többet bírnak a megadott értékeknél, de a huzagolás kopása miatt romlik a pontosság. De ettől még használható, csak figyelembe kell venni a biztonsági távolságok tervezésénél.
A lövések ugyanúgy megterhelik ezeket az elektronikai rendszereket, futóművet stb. Erre határozzák meg azt a napi lövésszámot, amit elméletileg még elvisel. Ez akkor működik, ha az ellenség megértő és addig nem folytat harci cselekményt, amíg pihentetem a löveget. Ilyen intenzív és nagy területen folytatott háborúban a napi kb. 10 tűzfeladat nagyon kevés.
Meg kell említeni általánosságban az L/52-es csövek melegedési gondjait, kevésvé bírják a folyamatos igénybevételt rövidebb társainál. Bár, érdekesség, hogy a PALADIN esetében is 50-100 lövésre maximalizálták a napi igénybevételt :
https://www.twz.com/ukraine-situation-report-m109-paladins-are-proving-too-wily-for-russian-gunners
Sajnos a Pzh-ra igaz a gyakori meghibásodás és ezzel párhuzamosan a műveletben eltöltött idejük igen lecsökkent. Jó esetben 50%, de a Bundeswehr is panaszkodott, hogy náluk még békében is 30% a hadrafoghatóság. Érdekes tény, hogy a gyakori gyári javításokra ki kellett őket szállítani Litvániába, biztonságos területre. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy ha mi hadviselő fél lennénk, a kis országunkban hol lehetne ezt biztosítani? Ugye itt sokan fikázzák az ukrán logisztikai hátteret, az alkatrészhiányt stb., bezzeg nálunk ez biztosan jobban működne mert a gyártói garancia stb. Szerintem ez nálunk se menne jobban, főleg, hogy állítólag nagyon drága a szervizelése és ezt nem fizetné az EU. Nem beszélve, hogy a javítóbázis is célpont.
Ami a harcászati alkalmazását illeti, megváltoztak azok a körülmények, amire tervezték, és amiben valóban nagy előny van a többihez képest. Tegnap likelte be
@Terminator egy ukrán vezérkari főtiszt nyilatkozatát, melyben a szokásos mantra mellett megemlítette, hogy a klasszikus tüzérségi párbajok már csak kis mértékben jellemzőek a fronton. Ez részben a dróntevékenységnek köszönhető, de a legfontosabb a lövészek állandó támogatása lett, hogy fedezni tudják a műveleteiket. Ebben valóban nagy előny a nagyobb lőtávolsága, mert sokkal hátrébb helyezkedhetnek el a vonalaktól, így az orosz tüzérség már nem éri el őket. Ez nagy mennyiségű löveget és gránátot igényel, amiben komoly hátrányban vannak az oroszokkal szemben. Tehát a mennyiség még mindig sorsdöntő.
A kérdésed, hogy jó vétel volt-e? Szerintem olcsóbbat is lehetett volna. Technikailag ugyan nem rossz, de a mi gazdaságunkhoz mérten nem jó vétel. Persze a tapasztalatok értelmezése után én is másként értékelem a tüzérségi eszközöket, mint előtte, de nem költenék többet ilyen drága és bonyolult rendszerekre (főleg automata töltős önjáró lövegekre). Talán használt Paladint, ha még kellene, de inkább nagyobb számú multikaliberes sorozatvetőt, ami kiváltja ezeket a drága és megbízhatatlan lövegeket a tüzérség elleni harcokban, drónokat és olcsóbb vontatott lövegeket (pl.:M777 a2) nagyobb mennyiségben, hogy legyen rotáció.
Azt azért leszögezem, hogy szakmán belül sincs egyetértés, szóval biztos recept nem létezik, csak utólag derül ki.
