2026-tól saját EBS HU század meg egy kevés lízingelt E-ről mi a vélmény? Lenne értelme egypár E-t is beszerezni, lízingelni?
Ez attól függ, hogy:
- A svéd akar egyáltalán lízinget. Tegyük fel, hogy igen, mert eddig is jó vásárlók voltunk és mondhatjuk, hogy bevált a modell. A kérdés már csak az, hogy ezt mennyire kedvező konstrukciókkal tesszük meg és telik-e rá. Mert azért a C/D gépeket is tovább kell üzemeltetni és azért személyzetet is kéne szerezni a gépekhez. Na ez lesz a húzós tekintve, hogy már ma munkaerő hiány van elvileg...
- Lesz-e addig egyáltalán elég gép-e készen. A brazil gépeket le kell addig szállítani, de a svédeknek is lehet, hogy már kell. A mai világban, ahol a havi 1 gépes gyártási ütem frenetikus Európában igen nehéz elképzelni azt, hogy több stabil megrendelés hiányában gyorsan gyártsák az E/F-et, mert nincs értelme rövid időszakra felpörgetni a gyártást, hogy aztán megint visszahúzzák. A stabil egyenletes ütem kívánatosabb, mert ütemezhetőbb, kisebb kockázatú, ha adott esetben talán magasabb átlagár, de kisebb kockázattal.
- A svéd C/D gépek legidősebbje sem lesz 25 évesnél idősebb 2026-ban tudtommal.Az utolsó gépek 2015-ben adták át, ami akkor még csak 9 éves. Még, ha évi 200 órát tekernek bele, akkor sem szükséges technikailag leváltani őket E/F-fel, ennek fényében, ha csak az export rendelések tekerik a gyártósort, akkor viszont nyomás van arra, hogy akár nyomott áron is, de szállítsák az E/F-t. A kontinuitás jegyében is lehet a C/D --> E/F marketinget tolni.
Az én problémám az - és ezzel lehet vitatkozni, az én álláspontom és világnézetem ez - hogy ha adott szint feletti részvételre gondolunk egy harcászati környezetben, akkor stealth nélkül az nem megy egy szint felett. Ha mi nem akarjuk ezt a szintet és úgy gondoljuk, hogy 30+ évig sem, akkor igen, némi fejvakarással jöhet az E/F. Viszont a realitás inkább az lenne, hogy 2036 után F-35A. A bibi akkor lesz, ha 30 év alatt ez a szándék vagy maga a környezet ezt az elképzelést elkaszálja. Na, akkor nézzük meg, hogy mi volt a környezet az alábbi 30 éves átfogással. Igen, kis evolúciós összefoglaló lesz, mert szerintem megéri,látszanak a trendek és sebességek a változásoknál.
1945-1975
A korszak csúcsvadásza a P-51. 30 évvel később és F-15A és keleten a MiG-23, másodvonalas az F-4 Phantom II. 1945-ben semmi SAM, 1975-ben, Volhov, Nyeva, Vega és a kanyarban már az Sz-300PT, bár az Sz-300P/V család lényegében a NATO által megjósolható harcászati környezetben szinte nem jelent meg 1991-ig sem. Ok, ez túl durva átfogás, de azért mutatja az iszonyatos fejlesztési sebességet.
1957-1987
A korszak csúcsvadásza a F100, keleten MiG-15 legfeljebb MiG-17/19. Az időszak végén F-15C, F-16C (nuku BVR), Szu-27Sz, MiG-23ML(D) és kevés MiG-29 9.12, de szegén VSz országok még mindig MiG-21-re alapoznak, csak nem F13, hanem MF és Bisz. A korszak elején SAM terén már volt Berkut és Dvina, a végén már mutatóban Buk-M1, mobil AVR, Sz-300V1 és Osza-AKM szovjeteknél. Vsz államokban Kub, Krug és IR SHORAD, meg némi Osza-AKM. Szovjeteknél full spektrum honi légvédelem egész Sz-300PT, PSz-ig bezárólag. (Berkut már nincs.)
Akkor ugorjunk megint.
1979-2019
Ez már érdekesebb. Korszak eleje F-15C, de még AIM-7F SARH korszak, F-16A (only AIM-9). A korszak vége F-16C/V és F-15C/E túlélők, de már AESA radarral és AIM-120-szal és egyéb fejlesztésekkel. Vonatott csali, IRST, JHMCS, PGM szinte kizárólagos alkalmazása már az USAF/Navy vonalon. A PGM is döbbenetesen más, mint 1979-ben, amikor egy célcsatornás F-111F volt LGB-vel, ahogy A-6E TRAM. Ma SDB II, Brimsotne és hasonlók. Na és persze már F-22 (10+ éve) és F-35 változatok még nyögvenyelősen, de látszik a potenciál. (alá F-15A/16A a PW F100 hajtómű botrány idején)
Keleten ESA radar alkalmazása a 4. gen legacy gépeken sokkal gyengébb PGM penetrációval. Inkább ráncfellvart hh-s fegyverek, de már azért megjelenik ez-az. USA-n kívül nincs hadrendben stealth vadász, de boldog-boldogtalan ilyen fejleszt és szerez be. (khöm, akinek telik rá....)
SAM terén 1979-ben minden radaros SAM rávezető állomásos, ma lassan nagyítóval kell keresni a nem 360 fokos indítási zónájú nem aktív radaros SAM-et még a SHOARD felső részén (25 km HMZ) kategóriában is, de ennek ellenére, azért a Patriot és Sz-300P (korszak eleje) igen durván ki lett volna a PMU3 = Sz-400 és az ABM képességű széttelepíthető PAC-3 formájában. De ezek már evolúciójuk végén vannak véleményem szerint. A jövő inkább az Sz-350 Vityáz vagy SAMP/T HMZ-vel rendelkező SAM-ké szerintem. Az Sz-400 + 40N6 380 km HMZ az olyan szintű képesség, ami nagyhatalmak igénye és játszótere, vadászgépek ellen gyakorlati haszna nincs. Lehet szép nagy HMZ-ket rajzolni, de ha percek állnak rendelkezésre a reagálásra fenyegetés esetén, akkor ott inkább csak "elnyomás", mint megsemmisítés van. Persze az is hasznos, de azért egy 500 milliós/osztály ár, azért az rohadt drága dolog.
Különböző időszakokat nézve 30 év alatt ennyit változott a technika. Így nézve 2026-ban ki akar egy olyan sárkánnyal bíró gépet beszerezni, ami nem tudja azt, amit egy
1991-es YF-22/23 techdemó már tudott észlelhetőség csökkentése szintjén, ami letöri akár a rávezetőállomásos, vagy akár anélküli SAM-ek uralmát? Azért az húzós...?
Így nézve fogalmazzunk úgy, hogy erősen homlokráncolós, hogy mire jó a Gripen E/F. Persze, ha nem akar az ember a full IADS orosz csapatlégvédelemnek neki menni (legyen bárkinél is hasonló) akkor el lehet karistolni egy ideig, de már néhány NASAMS indító vagy egyetlen Buk-M2 szintű osztály 3 db üteggel is elég lábremegetető erő tud lenni egy kis/középkategóriás légierőnek.
Ennek fényében most 30 évre tervezni egy olyan sárkánnyal, ami soha nem élvezheti a stealth előnyeit úgy, hogy egyre inkább szükséges az egyre brutálisan area denial SAM világában nálam erősen pislogásra késztető ötlet.
Az, hogy az F-35 és az ALIS politikai pórázként (?) való használata mennyire elfogadható, az már igen szürke zóna, hogy akkor ez most politikai kérdés-e vagy sem.
A Gripen E/F esetén a hajtómű amerikai függést jelent. Még, ha fel is tesszük, hogy teljesen európai csapásmérő fegyverzetet kap az E/F, akkor is marad amerikai függés. A kérdés az, hogy a kicsi vagy nagyobb amerikai függés között van-e valódi különbség-e. Ez kb. olyan, hogy lehet-e "kicsit terhes" vagy "kicsit halott" valaki. Mennyivel jobb az, hogy póráz rövidebb távon az ALIS vagy az, hogy a jenki fogja magát és nem támogatja tovább egyik Gripen hajtóműét sem...
Lehet teljesen európai fegyverzete a gépeknek, akkor is egyes részei Samu bácsitól függenek. Ráadásul
perpillanat nincs alternatívája több amerikai fegyverzetnek is. Pl. AGM-88 helyett mi van ma Európában? Vagy a jövendő AARGM helyett...? Nincs generális alternatíva még a LGB vonalon sem, nemhogy SDB I/II helyett. Ha fegyver még létezne is, integrálva kérdéses, hogy mi és mennyiért lesz bármilyen más géphez. AIM-120 helyett lehet Meteor. Ok. Hol van JDAM/SDB/JSOW szerű európai fegyver? Franciáknak van saját AG fegyver családjuk (AASM), de olyan drága, hogy kb. másnak nem is kellett eddig, csak annak, aki Rafale üzemeltető...
Huh, ez hosszú lett, de szükségét éreztem.
Nem arról volt szó, hogy az összes svéd megmaradó C/D megkapja a AESA radart?
Húha. Lehet. Ebben nem vagyok naprakész. Ha igen, akkor viszont mindjárt realitássá válhatna, bár ennek is azért minimum 10 misi/gép ára lehet. Az USA ipara ontja magából az ESA radarokat és 10-20 millába fájnak ezek nagyságrendileg úgy, hogy nem kis mennyiségekről van szó.