MiG23 egy dragan uzemeltettheto,nagyan alacsony uzemideju,es a nekunk levo MF valtozat raadasul alacsony harcerteku tipus volt.
29es is draga üzemű volt,es alacsony harcerteku.Egy kivalo műrepülő gep,de semmire valo harceszkoz.Papiron volt csak jo,a valosagban nem.
Su22eink egy egyedi R29 hajtomuves alvaltozat volt.Ez oriasi problemat jelentett az uzemeltetesben.Papiron csereszabatos volt a 23MF hajtomuvel,de valosagban egy egyedi,a 22hez igazitott alvaltozat volt,amibol alig keszult
Lengyalak a Su22M4 modelt reptettek,ami fejlettebb volt,es a nagysorozatu alapbol gyartott hajtomuvel.
Kis pontosítás: a nálunk szolgálatban levő MF változat harcértéke egyátalán nem volt alacsony, se magunkhoz, se a kor színvonalához képest.
Más faktor miatt gondolhatod így, de a nettó műszaki paraméterei alapján a típus jó volt. Erős gép, erős fegyverzettel.
Amire te gondolsz, az két dolog: az egyszázados darabszám és a MiG-21-esre alapozott harceljárás, amivel a Magyar Néphadsereg Honi Légvédelmi repülőinek vadászirányítása lényegében egy "kicsit gyorsabb, kicsit dinamikusabb, kicsivel nagyobb repülési idejű és szembőltámadásra is alkalmas" MiG-21bisz klón szintjére degradálta a típust.
A MiG-23MF önmagában ennél lényegesen többet tudott, de ahhoz kellett volna a "23-as mindset" és legalább még egy, ha nem két század, azaz, egy MiG-23-as repülőezred.
Hogy értsük jól, amúgy a 16 géphez R-23R és R-23T rakétákból 108-108 darabot vettünk. Ez nem kevés, de a VSz-en és később az ex-VSz tagállamokon belül egyedül csak mi hajtottunk végre egyetlen egyszer ezzel a rakétával éleslövészetet, a többieknél ez rendszeres volt.
Nem véletlen, hogy a MiG-29-eshez már csak jóval kevesebb R-27R-t szereztünk be és nulla darab éleslövészetünk volt. Ebben is egyedülálló a "mutatványunk".
(Amúgy a nálunk rendszerben levő export 9.12-es MiG-29-esek fizikailag ténylegesen kihozható műszaki paraméterei lényegesen jobbak voltak a leszállított gyári paramétereknél. A gyári értékek, főleg a radar esetében ugyanis a legszűkebb keresztmetszetet jelentő transzformátorok képességéhez voltak lehangolva, mert ezeket az orosz nem tudta kellően jó és megbízhatóan egyenletes minőségben gyártani. Tehát a radar és a tűzvezető rendszer trafói valamiért tudottan szarok voltak, ahogy a radar magnetronja is alacsonyabb élettartamú volt és az orosz ezeket a külföldi vevőknél nehezebben tudta pótolni, így a teljes rendszerre az úgynevezett "export", vagy "békeidős" beállítást alkalmazta. De idehaza kiderült, hogy megfelelően összeválogatott és összehangolt alkatrészekből igen komoly paraméterű avionikát lehetett összehozni. Ahogy ez meg is történt, mert az egyik 29-esünk pl képes volt célt befogni (nem felderíteni, befogni!) 85km-ről.
Ez nyilván minden határon túl több, mint amire az R-27R képes, de el lehet gondolkozni ennek jelentőségén, pláne egy légi harchelyzet (az ellenfélnél ekkora távolságból riaszt be a besugárzásjelző, hogy befogás van), illetve a rakétatípus ismert jókora sebessége alapján.
Nem baj, mert ezek a dolgok nálunk elsikkadtak, lövészet hiányában "nem" is volt rájuk szükség.
Na ezek után kell-e csodálkozni azon, hogy a 18 éve meglévő magyar Gripen hányszor lőtt AMRAAM-al, vagy Sidewinderrel?
(Csak halkan jegyzem meg, a magyar Gripen idén már egy évvel öregebb, mint a MiG-23-as és a MiG-29-esek hazai története...)
). BUK meg hasonló 20-30 km-es hatótávolságú rendszerkből is van mindenkinek bőven - nálunk is lényegében ebből áll a földi légvédelem (NASAMS).
