A "kirakat hadsereg" titulust nem az állományra írtam, a kritikám a politikai vezető réteg rövid látásának szólt és a nekik benyaló katonai vezetésnek, tisztelet a kivételnek. A letolt gatyát még is minek neveznéd. Most is vért izzadnak a "katonák" (hivatásosok, szerződésesek) hogy teljesítsék a parancsokat. Szégyen, ahová juttatták a vezetőink hosszú évek alatt ezt a többre érdemes szervezett.
Az ivászatokat hagyjuk, most is megvan, de burkoltabb formában. Nem minden hivatásos volt alkoholista, még ha nem is volt antialkoholista. Civilként rengetegen ittak, mint most is, de akkor a hadseregbe bele lehetett jobban látni, a civilektől jól ellehetett őket választani. Nekem akkor volt néha (2) piás időszakom, amikor még nem is voltam katona, de gyorsan abba tudtam hagyni. Írhatnék a Miskolci Nehézipari Egyetemen eltöltött időszakról, milyen piálások mentek állandóan, vertük a többi egyetemet, főiskolát az EFOT-n szépen ki is jött. Nem voltunk kispályások. A sorállomány a civil életből hozta magával a piálást, mert fiatalok voltak. Most a pia mellett a drog a menő.
Soha nem volt akkora és olyan a hadseregünk, mint kellett volna, de 1990 után akkora mélyrepülés következett, amit még álmunkban sem gondoltunk volna. A koncepciók maguk voltak a vicc kategória, azért is szálltam ki, perspektíva nélkül. Sokan nem bírták a nyomást, a csapatoknál folyamatos hiány volt a hivatásos állománynál, volt, hogy egy ember három-négy helyett dolgozott, főleg a honi lérakosoknál. Nem volt egy vonzó fegyvernem, nehéz, sokkal több tudást igénylő, mint általában a többi és titkos, misztikus volt a civilek számára. 107 főt vettek fel papíron a főiskola LÉRAK tanszékére (rengeteget máshonnan írányítottak át), de csak 93-an vonultunk be. A második évre 37-en maradtunk. Három szakot akartak indítani (honi-, csapat lérak és csöves tűzért), de a létszám csak 2-re volt elég!