Az ingyenes turbina- és turbokompresszor-egységek gyártását a TV7-117ST-hez, valamint a motorok összeszerelését a Csernyeszev MMP-ben végzik, az alkatrészek egyik fő beszállítója a Szaljut Gázturbina Kutatóközpont. Föderáció, mint a hazai légiközlekedési ipar fejlesztésének kiemelt projektje.
Írtad, hogy fordítóval készült.
Engedelmeddel, kicsit magyarítom:
Tehát mind a szabadturbina, mind pedig a gázgenerátor szekció (turbina-kompresszor) a Csernyisev (Csernyeszev) Gépgáyrban készülnek, ami a Klimov iroda termékeit állíta elő. Továbbá a beszállító az MMPP Szaljut, Moszkvából. Ezek már jó ideje az UEC (ODK) részei.
Röviden: a TV7-es hajtóműcsalád úgy sz.r, ahogy van és ezt az oroszok is elismerik.
Gondot okozott már harminc éve is az IL-114-esnél, az elmúlt húsz évben a Mi-38-ast lassította le (ami eleve részben emiatt a hajtómű miatt késett már a kilencvenes években is. A másik ok a Mi-8-as típuscsalád kiváló teljesítménye és továbbfejleszthetősége. Akár még a Mi-38-as részegységeivel is!), most pedig kegyetlenül alátett az eleve nyögvenyelős Il-112-esnek ezzel a katasztrófával.
Megy a találgatás, hogy kigyulladt a hajtómű és/vagy tönkrement a reduktor, vitorla helyett reverzbe állt a légcsavar (brutális hiba!), netán az elolthatatlan tűz miatt átégett a vezérlés a szárnyban.
Túl sok a hiba.
Félrevezető lehet, hogy az orosz VM keveselte az alig 3000 lóerőt, mikor az elődtípus An-24/26-os csak szerény 2400 lóerővel és hajtóművenként csak négy tollú légcsavarokkal kénytelen operálni.
Nos, az orosz védelmi minisztérium joggal keveselhette a 3000 lóerőt, ha az Il-112-es csak 3 tonnát tudott volna megemelni, ami másfél tonnával marad el a hatvanas években tervezett An-26-os teljesítményéhez képest!
Az egész gépet teljesen át kéne tervezni, miközben súlyos hiba, hogy nincs megfelelő hajtóműve az oroszoknak. Semmi.
Orosz légcsavaros gázturbinából van az alig 3000 lóerős (a 3600 lóerő csak egy terv), súlyosan problémás TV7-es hajtóműcsalád és az ezeréves Kuznyecov NK-12-esek, a maguk 15000 lóerejükkel.
Egyszerűen nincs más ebben a kategóriában, csak a nyugati Pratt&Whitney-féle, a leánykori nevén PT7-es, vagyis a PW100-as hajtóműcsalád (a PW127-es volt az IL-114-esben és a Mi-38-asban a korábbi hajtómű).
A PW PT6-osai, vagy a GE CT-7-esek (T700-as) inkább az 500-2100 lóerő közötti sávban dolgoznak.
A TV7-essel az oroszok egyértelműen a PW100-asokkal ekvivalens rendszert akartak kifejleszteni, de úgy néz ki, hogy ez valamért nem megy nekik.