Lovász Kolos összefoglalása az oltástípusok négy nagy csoportjáról. Én itt csak az első, legérdekesebb kört emeltem ki, a másik háromról a cikkben olvashattok!
https://www.pharmindex-online.hu/hirek-cikkek/a-koronavirus-elleni-vakcinak-kozotti-kulonbsegek
..
"
Génbázisú oltóanyagok:
A nukleinsav-vakcináknak is nevezett szerek genetikai anyagot (DNS-t vagy RNS-t) tartalmaznak, ezzel utasítást adnak a sejteknek az antigén előállításához. A SARS-nCoV-2 vírus esetében ez az antigén a virális “tüske” (Spike) protein. Amint az emberi sejtek megkapják az utasítást, a fehérjetermelő apparátus előállítja az antigént, amely aztán képes az immunválasz kiváltására.
..
Az ilyen oltóanyagok
előnye, hogy könnyen előállíthatók, és ezáltal olcsóbbak is. Mivel az antigént a saját szervezet termeli, a megfigyelések szerint az immunválasz is erősebb.
Hátrányuk azonban az, hogy
eddig egy DNS- vagy RNS-vakcinát sem engedélyeztek emberi használatra, tehát a hosszú távú adatok hiányoznak. Ezen felül ezeket az oltóanyagokat extrém hideg, -70 ℃-os hőmérsékleten kell tárolni. Erre speciális hűtő szerkezet alkalmas, amelyhez különösen az alacsonyabb jövedelemmel bíró országok nehezebben juthatnak hozzá.
..
Előállítás:
Miután a patogén genomját szekvenálták, viszonylag gyors és egyszerű az egyik fehérje ellen vakcinát készíteni. A Moderna RNS-vakcinája például a szekvenálást követő két hónapon belül már klinikai tanulmányokban szerepelt. Ez a sebesség különösen fontos az újonnan fellépő, járványt okozó, pandémiás vagy gyorsan mutálódó kórokozók elleni küzdelemben.
..
Bár a DNS- és RNS-vakcinákat viszonylag egyszerű előállítani, a folyamat kismértékben különbözik a két esetben. Miután az antigént kódoló DNS-szakaszt kémiai úton létrehozták, különböző enzimek segítségével egy bakterális plazmidba építik be. A plazmid több kópiája ezek után gyorsan osztódó baktériumokkal teli tartályba kerül, mielőtt izolálnák és megtisztítanák.
..
Az RNS-vakcinákat könnyebb szintetizálni, mivel ehhez csak laboratóriumi körülményekre van szükség baktériumok és sejtek nélkül. Mindkét esetben egy intézményen belül több különböző antigén készülhet, ami tovább csökkenti a költségeket. Ez a legtöbb hagyományos oltóanyag esetében nem lehetséges.
---
RNS-vakcinák:
Az olyan hatóanyagok, mint a BNT162 (BioNTech, Fosun, Pfizer) és az mRNS-1273 (Moderna, NIAID) alapvetően egy egyszálú mRNS-molekulából állnak, mely egy bizonyos fehérje felépítésének genetikai információját tartalmazza. A citoszólban ezután a peptid szintézise riboszómák által katalizált folyamatban történik. Ahhoz, hogy az RNS bejusson a sejtbe, a vakcinában liposzómába vagy ún. lipid-nanopartikulumokba csomagolva található.
..
Emellett, mint a BNT162 esetében is, önreplikálódó és önerősítő RNS-t is használnak. A molekulában ilyenkor az antigén mellett olyan fehérjék is kódolva vannak, amelyek az RNS replikációját lehetővé teszik, így az oltáshoz szükséges egyszeri dózis csökkenthető. Ilyen molekulák alfavírusokból származnak (szegmentáció nélküli pozitív szálú RNS-vírusok).
..
Az alfavirális genom két leolvasó „keretre” (ORF) osztható: az első keret kódolja az RNS-függő RNS-polimerázt (replikázt), a második pedig a struktúrfehérjéket. Az önerősítő RNS-konstrukció esetén a struktúrfehérjét kódoló ORF helyén a választott antigén kerül beépítésre, míg a virális replikáz a konstrukt része marad, és az intracelluláris jelerősítésben vesz részt az immunizáció után.
..
Biztonságosság:
Az RNS-bázisú oltások alapvetően nagyon biztonságosak, mivel az előállításhoz semmilyen toxikus anyagra, sem pedig sejtkultúrára nincs szükség, amelyek vírussal kontaminálódhatnak. A szintézishez szükséges rövid idő is csak kevés lehetőséget ad arra, hogy bármilyen nem kívánt kontamináció történjen.
..
Továbbra is igen csekély az az elméleti kockázat, miszerint a vektor integrálódna a gazdasejt DNS-ébe. Az RNS nem kerül a sejtmagi DNS közelébe, így alapvetően nem lehetséges az inzerció. Ezen felül a reverz transzkriptáz enzim is szükséges lenne, mely az egyszálú RNS-molekula alapján kétszálú DNS-t szintetizál. Ez azonban csak egyes vírusok (pl. HIV, HBV) genomjában található meg.
..
A biztonságossági meggondolások elsősorban a lokális és szisztémás gyulladások, a biohasznosulás és perzisztencia, autoreaktív antitestek stimulációja, illetve a nem natív nukleotidok és egyéb komponensek lehetséges toxikus hatásai köré csoportosíthatók.
Egy lehetséges probléma lehet, hogy az mRNS-báziú vakcina I. típusú interferon-reakciót indukálhat, amely nem csak a gyulladásokkal, hanem az autoimmunitással is asszociált.
..
Egy potenciális biztonságossági tényező lehet az extracelluláris RNS megjelenése az oltás következtében. Kimutatták ugyanis, hogy a natív extracelluláris RNS-molekulák az endothelsejtek permeabilitását megnövelik, ezáltal ödémák kialakulásához vezethetnek.
Egy másik tanulmány adatai szerint az extracelluláris RNS véralvadást, ezzel akár thrombusképződést indukálhat. A SARS és MERS ellenes RNS-vakcinákkal készített preklinikai tanulmányok pedig meglévő tüdőbetegség súlyosbodására mutattak rá.
---
DNS-vakcinák:
A DNS-alapú oltóanyagok előállítása során az antigént kódoló DNS-darabot egy bakteriális plazmidba inzertálják, amelyet injekció után a célsejtek felvesznek és beolvasnak. Az INO-4800 (Inovio Pharmaceuticals) például ezen hatásmóddal rendelkezik a koronavírus-fertőzés leküzdésében. A plazmid egy kör alakú DNS, amely baktériumokban található, és egyes gének tárolására és megosztására szolgál. A plazmidok a kromoszómális DNS-től függetlenül replikálódhatnak és egyszerű lehetőség a sejtek közötti géntranszfer számára. Ez az oka annak, hogy a géntechnológia területén ez a rendszer igen bevett módszer.
..
Az antigént tartalmazó DNS-plazmidokat általában az izomba injektálják, de a kihívást az jelenti, hogy ténylegesen bejuttassák az emberi sejtekbe. Ez egy lényeges lépés, hiszen a DNS-t fehérjévé fordító apparátus a sejtek belsejében található. A bejutási folyamat hatékonyabbá tételéhez különböző eljárások léteznek. Ilyen például az elektroporáció, melynek során kis elektromos impulzusok segítségével a sejtmembránban átmeneti pórusokat “ütnek”. Másik lehetőség a DNS-t nanopartikulumokba csomagolni, amely aztán a sejtmembránnal fuzionál, így segítve a hatóanyag felvételét.
..
Amint a DNS-t (vagy RNS-t) a szervezet sejtjei beolvasták és az antigént elkészítették, kihelyezik azt a sejtfelszínre. Itt az immunrendszer felismeri az antigént és immunreakciót vált ki. Ez a válasz citotoxikus T-sejteket vonz, amelyek a fertőzött sejteket megkeresik és elpusztítják, illetve B-sejteket és helper T-sejteket, amelyek az antitest-termelésben játszanak szerepet.
..
A DNS-vakcinák immunogenitása alacsony, ezért jelen állás szerint az immunizálás megismétlése szükséges, és a hosszú távú hatások sem lehetnek megfelelően megalapozva. Kutatások folynak DNS-vakcinák kifejlesztésével az influenza, AIDS, hepatitis B és C, veszettség, humán T-sejt leukaemia és cervix-carcinoma ellen, azonban eddig ilyen típusú oltások csak az állatgyógyászatban engedélyezettek.
..
Biztonságosság:
Potenciális biztonságossági
kockázat lehet az emberi genomba történő plazmidintegráció. Ez hipotetikus (proto)onkogén-aktivációhoz, antikarcinogén (tumorszuppresszor) DNS-szakaszok deaktivációjához vagy autoimmun betegségek kialakulásához vezethet."