Ha az omikron variáns ennyire enyhe tüneteket produkál és ilyen reagens miért nem engedik szabadon és miért akarnak külön oltást ellene?
ha elkapja valaki az omikront ami viszonylag tünetmentes olyan mintha kapott vólna egy gyengébb kategóriás oltás 1 adagját?
mert ha igen az már jó nem?
aztán ha folyamatosan találkozik vele a szervezet és sokszor legyőzi egy idő után nagyon rutinos lessz abba.
1. Pontosan mit értesz szabadon engedésen?
Nálunk már a jelenlegi, 4. hullámban is érdemben enyhébb intézkedések voltak, mint az előbbi hullámokban, azok is kicsit később bevezetve. Már ezt is végig engedték amennyire tudták. Részben ennek (a nagyobb arányban szerzett természetes immunitásnak), részben pedig az átoltottságnak köszönhető, hogy a lefelé tartó szakasz is meredekebb eddig mint a 2., vagy 3. hullám idején.
A teljesen hagyományos védekezés mentességhez viszont még az átoltottság sem volt elég, mert - főleg az oltatlanok körében - a gyors terjedés még mindig nagyon magas kórházi terheléssel járt.
2. Az omikron az eddigi tapasztalatok szerint még gyorsabban terjed, mint a delta. Azaz azonos mértékű természetes és oltással szerzett védettség mellett több esetet tud produkálni a hullám csúcsán.
Még ha kisebb csoda folytán tényleg enyhébb lenne is a betegség lefolyása, akkor is több esetből még alacsonyabb kórházba kerülési aránnyal is kijön hasonlóan nagy abszolút kórházi terhelés és alacsonyabb relatív halálozásból is kijön hasonlóan nagy abszolút halálozás. Ezt a 4. hullám is megmutatta. Az átoltottságnak köszönhetően az oltottakra nézve jellemzően enyhébb volt a betegség lefolyása. Az oltatlanok nézve pedig súlyosabb, de ők már a társadalom kisebb részét teszik ki. Összességében az átoltottság miatt a 3. hullámtól elmaradt a kórházi terhelés és a halálozás csúcsa, miközben az esetszám csúcs rekordot döntött. Viszont a 2. hullám kórházi terhelés csúcsát majdnem elértük és a 2. hullám halálozás csúcsát kicsivel meg is haladtuk:
| Napi esetszám 7 napos mozgó átlagának csúcsértéke | Kórházi terhelés csúcsértéke | Napi halálozás 7 napos mozgó átlagának csúcsértéke |
2. hullám | 5 685 | 8 045 | 176,4 |
3. hullám | 9 253 | 12 553 | 268,9 |
4. hullám | 10 146 | 7 596 | 190,7 |
4. hullám / 2. hullám | 178% | 94% | 108% |
4. hullám / 3. hullám | 110% | 61% | 71% |
3.
Az alfáról és a deltáról is kezdetben szerették volna azt hinni, hogy enyhébb lefolyású. De ez egy optikai csalódás volt. Az optikai csalódás egyik oka, hogy az esetszámok felfutását késleltetve követi a kórházi terhelés felfutása és még inkább késleltetve a halálozás felfutása. Ezért a járványhullám elején, ha simán csak elosztják a pillanatnyi kórházi terhelést és halálozást az esetszámmal, akkor úgy tűnhet, mintha enyhébb lenen. A másik ok, hogy a terjedés általában nem a veszélyeztetett, idősebb, krónikus beteg népességben indul meg, hiszen ők kevésbé aktívak, esetleg még jobban is vigyáznak magukra, hanem a fiatalabbak, egészségesebbek körében, ahol értelemszerűen enyhébb a lefolyás. A harmadik ok, hogy a delta esetében India, az omikron esetében Dél-Afrika népessége is sokkal fiatalabb, kevesebb időskori civilizációs betegséggel terhelt, jobban hozzászokott és az immunrendszerük is erősebb, mert arrafelé eleve több fertőző betegség szokott terjedni. Ráadásul a kevésbé kiterjedt és fejlett egészségügyi rendszerben kevésbé látszik a járvány hatása, mert sokan be sem kerülnek a kórházba, akkor sem ha indokolt lenne, akkor sem ha meghalnak. Sokakat nem tesztelnek akkor sem, ha már súlyos az állapotuk és indokolt lenne.
4.
Ha egy új vírus variáns kezdi kiszorítani az előzőeket és jól láthatóan hatékonyabban, gyorsabban terjed, az általában épp a súlyosabb megbetegedés irányába mutat. Hiszen jó eséllyel a gyorsabb, hatékonyabb terjedés alapja a szervezetben gyorsabb hatékonyabb vírus szaporodás, azaz időegység alatt több emberi sejt elpusztítása. A vírus összességében is nagyobb pusztítást végez és a nem védett embereknél az immunrendszer reakciójához képest nagyobb az időelőnye, szaporodási előnye. Az alfánál és deltánál is a lappangási idő rövidülését, a fertőzési ciklus rövidülését, a minták víruskoncentrációjának emelkedését láthattuk. Az oltatlanokra, természetes immunitással nem rendelkezőkre nézve valójában súlyosabb (és nem enyhébb) betegséget okoztak ezek a változatok, mint a megelőzőek. A halálozás korcentruma lejjebb került és nagyobb arányban haltak meg viszonylag egészségesebbek, kevesebb kockázati tényezővel terheltek.
Persze lehet piszok nagy szerencsénk és a jobban szaporodó és terjedő variáns esetleg csak a nyálkahártyán szaporodik jobban, de kevésbé húzódik rá olyan létfontosságú szervekre, mint a tüdő, szív, vese.
De ehhez hatalmas mázli kell. Valójában a vírusok nagy általánosságban nem szelídülnek a hatékonyabb mutációk kiszelektálódásával, hanem vadulnak. A járványok lecsengését nem a szelídebb mutációk okozzák, hanem az egyének és a népesség immunrendszerének fejlődése. Ezt pedig a lehető legkisebb kockázattal, legkevesebb áldozattal, legkevesebb gazdasági és társadalmi kárral, és a legolcsóbban az oltásokkal lehet elérni. A kellően védett népességben már bátran "szabadon lehet ereszteni" az újabb variánsokat.
Szóval szabadon fogják engedni, mert úgysem tudnak mást csinálni, de ezt nem az oltások helyett teszik, hanem a lehető legmagasabb és legtöbb adaggal való átoltottság mellett. Az oltással szerzett védettségnek összehasonlíthatatlanul kisebb ára van, mint a természetes úton való megszerzésének. Az jár a legkevesebb veszteséggel, ha a természetes immunitás kiegészíti, javítja, fejleszti az oltással szerzett védettséget, nem pedig helyettesíti azt.
Az infleunza H1N1 változata, azaz a spanyolnátha 1918-20-ban kb. 50 millió embert ölt meg, akkor, amikor 1,8 milliárd volt a Föld népessége Azóta is jelen van és szedi áldozatait, csak csökkenő mértékben, ahogy a népesség sok járvány hullám alatt hozzászokott. Az '20-as - '30-as években és a világháború idején még általában évente 2-3 millió, az '50-es - '60-as években még jellemzően évi 1 millió körüli (nagyobb járványokban akár 4 milliót elérő), az ezredforduló után jellemzően évi 250-650 ezer ember halt meg influenzában. Összességében eddig bőven 100 millió feletti, sőt valószínűleg 150 milliónál több áldozat volt az ára a hozzászokásnak.
A COVID jelenlegi változatai bőven vannak olyan durvák, mint a spanyolnátha, csak fejlettebb az egészségügyünk, több beteget tudunk megmenteni és viszonylag gyorsan tudtunk oltást készíteni. De így is 10 milliót meghaladó lesz (vagy inkább már meghaladta) a többlet halálozás (ami a legtöbb országban érdemben magasabb, mint a kimutatott hivatalos COVID halálozás).
Az oltás azt teszi lehetővé, hogy ne 100 millió nagyságrendű halálozásban mért ára legyen a hozzászokásnak, hanem 10 milliós nagyságrendű és ne évtizedekig tartson, mire a mai szezonális influenza szintjére szoríthatók le a járványhullámok, hanem csak évekig. Esetleg pár évtized alatt már sima nátha legyen belőle, mint az ismert, náthát okozó koronavírusokból.