Múlt hét hétfőn kiderült, hogy a lányom - aki egyébként oltatlan - COV19 pozitív.
Sízni voltak a szomszédba és közben a velük lévő egyik barát tünetesen megbetegedett, így valószínű, hogy tőle kapta el. Persze mi a család azonnal önkéntes karanténba vonultunk (házi orvost elérni négy nap alatt sem sikerült), én meg elkezdetem "izzadni", hogy mi lesz, ha én is megkapom és olyan szar lesz mint a tavaly (azaz kórház). Óvintézkedésként külön szobába tettük a lányom, és ha ki is jött, maszkot hordott (FFP2-est). A hat nap alatt négyszer is készítettünk gyors tesztet. Négyünknél végig negatívat jelzett. A lányom tesztje már a harmadik napra annyira elhalványult, hogy nagyon kellett nézni, hogy a második csík megjelenjen. Egyébként semmi komoly tünete nem volt, azon kívül, hogy az első napot végig aludta, aztán elkezdett köhögni, vagy négy napot - aztán az is megszűnt.
Vasárnap PCR tesztet csináltunk (hogy lehessen munkába és iskolába menni), valamennyiünknek negatív.
Megjegyzem, hogy ötünkből csak én vagyok beoltva, kínaival (két gyerekem nagykorú, így ők döntenek arról, hogy mit tesznek, a kicsinek meg eszem ágában sincs beadatnia a Pajszert /majd ha lesz valami hagyományos, akkor oltatom, addig nem/).
A karanténunk alatt több orvos baráttal is beszéltem telefonon (egyik egy COVid osztályon is teljesített szolgálatot), egy kis infót szerzendő erről az új variánsról. Valamennyien, egybehangzóan azt mondták, hogy az OMIKRON annyira ragályos, hogy még a kulcslyukon is bemászik, így kizárt, hogy az egy családon belül élők ne kapják el, azonban nem súlyos a lefolyása (még az Infuenza szintjét sem hozza alapesetben). A kanyaró szintű ragályosság ellenére, - hála Istennek - a családomból csak egy személy betegedett meg.
Erre mondom én azt, hogy ez, Isteni csoda volt!