Én úgy látom, hogy ezt elengedték. Nem most, hanem hetekkel ezelőtt. Lehet nekünk laborunk Ausztria, Dánia vagy Burkina Faso, valójában két mutatót néznek.
Az egyik a közhangulat. Hatmillió ember az erre bóklászó kilenc és félből be van oltva. Az összes kis- és középvállalkozás tudja, hogy nincs segítség, a túlélés egyedül rajta múlik. Vannak aggódó szülők nem kevesen, akik félnek, hogy a gyerek hazahozza, de sokkal többen vannak, akik ha el is kapják oltás után, legfeljebb addig akarnak otthon maradni amíg az akut tünetek el nem múlnak. Az embereknek elege van.
Csak részben a járványból van elegük. Pontosan érzik, érezzük, hogy a sokadik intézkedéscsomag pont ugyanannyit ér, mint eddig bármelyik. Semennyit. Zárt térben kötelező a maszk. Úgy értem pl. egy pesti belvárosi kocsmában, ahol 80% feletti a beoltott emberek aránya, ott maszkban kell lenni. A fodrásznál, ha nincs 5 ember, akkor nem kell maszk és így tovább. Komédia.
Mindezt úgy, hogy az R érték az elmúlt egy hónapban többet volt 1,5 fölött mint alatta, ami alapján a kimutatott fertőzések többszörösével kell számolni. Nyilván ebben van jó nagy szórás, de azzal hogy gyakorlatilag nincs olyan óvoda, iskola, ahol nem jelent meg a vírus már van két hete, gyakorlatilag a szabad lefutást választottuk.
Nem kizárt, hogy jól tettük. Van olyan ország, mint pl. Franciaország, ahol a védettségi igazoláshoz kötött mozgás és az általános, mindenütt kötelező maszkviselés nagyon lelassította a járványt és az oltáskampány már nagyobb mértékben immunizál, mint a lezajlott fertőzés. De már Németországban se ússzák meg az ütemesen terjedő járványt, csak ott meg a kormány gyakorlatilag végtelen pénzzel beállt a gazdaság mögé.
Nálunk egyik sincs, és az ember azon gondolkozik, így hogy a családban mindenki legalább kétszer, legtöbbünk háromszor is be van oltva, hogy minek drukkoljon. Mert közben meg ott vannak a kórházak, ahonnan újra jönnek a segélykiáltások, újra telik az udvaron a hullakonténer. Újra csapágyasra hajtjuk az előző két hullámból még ki se jött, PTSD-től szélütött szakembereinket.
Csak aztán jön a gondolat, hogy ez már nem tud másképp lenni. Ha ma bevezetnék a szingapúri és a francia fegyelem szerelemgyerekét, akkor is még két hétig ugyanebben az ütemben telnének a kórházak, mire laposodni kezdene a görbe. Ha most már mindenki elkapja, aki eddig nem kapta el, és nincs beoltva, akkor két-három hét múlva a görbe magától laposodni kezd, mert a hatmilliós oltott kontingensből sokkal kevesebbet tud kórházba küldeni a járvány, a bő hárommilliós másik csapatból százezreket tesznek ki a gyerekek, akik lázasan-taknyosan de kiheverik, a többi meg, well, így járt, napi tízezer kimutatott, valószínűleg napi 30-40000 tényleges új fertőzöttel a november még hátralevő részében lefut az egész. Közben a kórházban pedig megint lefut az a horrorfilm, ami már eddig kétszer lefutott.
És a kormánynál pontosan tudják, hogy az oltottak kb. zéró szolidaritással fordulnak az oltatlanok felé. Az oltatlanok jelentős része pedig nem védelmet és védekezési intézkedéseket vár a kormánytól, hanem azt hogy hagyja békén, mivel nem hisz a vírusban és az oltásokban. Valójában egy pár ezres, talán pár tízezres, rendszeres hírfogyasztó tömegen kívül senki nem akar lezárást, komoly védekezési intézkedéseket. És ez a tömeg is nagyrészt inkább a lelkiismeretét akarja megnyugtatni a védettségi igazolással és a maszkhordással.
Így, hogy 2-3 hét múlva a járványgörbe egyszerű biológiai okokból laposodni kezd, bevezetik hát a kötelező maszkhordást, úgy-ahogy. Majd decemberben Safranek be fogja jelenteni, hogy lám, a kormány megfontolt, de mégis határozott intézkedéseinek hála már lefele megy a görbe.
De ez egyre inkább mellékes lesz, mert a másik mutató amit a kormány néz, az a gazdaság állapota. A kormány megpróbálja egyszerre féken tartani az inflációt és nem visszafogni a pénzpumpát. Vagyis egyszerre tartja fenn hitelből a beruházásokra menő pénzek magas volumenét és az építőipar életben tartására kimenő támogatásokat és közben emeli a kamatokat, amely a klasszikus monetáris politikai elmélet szerint azt a célt szolgálná, hogy pénz vonjon ki a gazdaságból, és beterelje azt a bankokba, hogy a kevesebb forgalomban levő pénz majd lassítja az inflációt.
Persze ma már ez az elmélet több szempontból se ilyen egyszerű, számos dolog árnyalja a képet. Az egyik ilyen az, hogy a forint valójában egy vékony máz az euró-alapú gazdasági döntéseken. A magyar gazdaság folyamatait nagyban befolyásoló nagyvállalati döntések döntéselőkészítése során a forint árfolyama és a hazai árszínvonal csak egy a sok tényező közül, mivel számos lényeges elemet euróért vesz meg vagy számol el az is, aki Magyarországon épít vagy vesz valamit.
A másik az, hogy a forintpumpa fenntartása nélkül valószínűleg összeomlás jönne. A valamelyik nap lefordított Matolcsy-cikkben arra figyelmeztet Matolcsy, hogy ezen most még lehetne alakítani azzal, ha a volument tovább nem növelnénk, de a direkt lopás helyett a pénz egy részét ténylegesen a gazdaságba tolnánk be. Még az se kizárt, hogy ezt valamekkora mértékben megteszik, csak mint a járvány elleni védekezésben is, megy a totojázás, mert ezt egyrészt úgy kéne eladni, hogy a lakosság örüljön neki, másrészt egy ilyen billegő gazdaság és valuta esetében a kormány nagyívű bejelentései akár pánikot is kiválthatnak.
Az a gyanúm, hogy ennek a lépésnek az előkészítése folyik (mármint kommunikációs szintű előkészítése) és a koronavírus-járvány már csak a második legkomolyabb probléma a kormánynak. Ezért azt elengedték.