Gondolatok a járványügyi adatok közléséről
Ferenci Tamás
"S jogunk van
– hisz halandók s életadók vagyunk –
mindazzal szembenézni,
mit elkerülni úgysem tudhatunk.
Mert növeli, ki elfödi a bajt."
(Illyés Gyula: Bartók)
Gyakran kérdezik tőlem, hogy mik azok az adatok, amiket véleményem szerint fontos/hasznos/célszerű/elvárható lenne közölni a járvány kapcsán, amelyek közlése segítené a járvány elleni küzdelmet. Egyáltalán nem fogom megkerülni a kérdést, igyekszem rá nagyon is konkrét választ adni, de elöljáróban fontosnak tartok néhány dolgot kiemelni.
Összefoglaló
Az őszinte kommunikáció, a transzparens adatközlés és döntéshozatal, az emberek partnerként kezelése a sikeres járványügyi védekezés egyik alapja. Ez ugyanis talán a legfontosabb eszköz a lakosság bizalmának megnyeréséhez és fenntartásához, mely nélkül lehetetlen a hatékony védekezés – a transzparencia hiánya a legjobb táptalaj a különböző összeesküvés-elméletek terjedéséhez. Az adatok minél szélesebb körű gyűjtése és közlése szükséges ahhoz is, hogy a lakosság tisztában legyen a helyzet valódi súlyával, ami nélkül nem várható el, hogy ennek megfelelően viselkedjen. A nyílt adatközlés az egyik legjobb minőségbiztosítási eszköz is, mert a közvélemény figyelme, ellenőrzési lehetősége jellemzően nagyon hatékonyan kikényszeríti a jó minőségű munkát. Egyúttal az is igaz, hogy minél több független szakértő tudja elemezni az adatokat, annál valószínűbb, hogy a hibák a lehető legkorábban kiderülnek, és a leggyorsabban felbukkannak a továbbfejlesztési lehetőségek, mely természetesen elemi érdeke a népegészségügynek.
Írásomban részletesen érvelek a fenti állítások mellett, és egyúttal válaszolok a leggyakoribb ellenvetésekre és tévhitekre is (hogy az emberek úgysem tudnak mit kezdeni az adatokkal, hogy kitörhet a pánik, ha közöljük az adatokat, hogy a közölt adatokat félreértenék).
Számos nemzetközi példát hozok, melyek megmutatják, hogy a nyílt és transzparens járványügyi kommunikáció hogyan tudja támogatni a védekezést. Megmutatom, milyen típusú adatgyűjtések és adatközlések jellemzőek más országokban, melyek támogatják mind a szakembereket (hogy további elemzéseket készíthessenek), mind a lakosságot (a megfelelően interpretált eredmények közzétételével), és megmutatom, hogy mindez hogyan segíti a fenti célok elérését.
Felvázolom a jelenlegi magyar helyzet jellemzőit, nagyon részletesen bemutatom hiányosságait, és konkrét válaszokkal is szolgálok arra a kérdésre, hogy milyen adatok közlése lenne szükséges (és egyben lehetséges).
Tartósan sikeres járványügyi védekezés, és általában hatékony népegészségügy nem lehetséges a lakosság támogatása és bizalma nélkül. Ehhez szükséges a lehető legteljeskörűbb tájékoztatás nyújtása, lételeme a rendszer tanulóképessége, a hibák gyors felismerése és javítása, és ezek mindegyikének az alapja a transzparencia.
Négy szempont
Az adatok minél szélesebb körű közlését, a transzparenciát, az emberek partnerként kezelését nem „passzióból” hangsúlyozom. Négy szempontot is felsorolnék, nagyjából fontossági sorrendben, amiért ez véleményem szerint lényeges, és amiért a sikeres járványkezelés egyik alapja.
Egy járvány kezelésének talán legfontosabb alappillére a lakosság bizalmának megnyerése, és folyamatos fenntartása. Ennek egyik alapeszköze a transzparencia, mert az adatok visszatartása a legjobb táptalaj a különböző összeesküvés-elméletek terjedéséhez, így igen komoly károkat tud okozni a járványügyi védekezésnek. Kicsit tágabban szemlélve, a népegészségügynek – ilyen szempontból – hármas feladata van: adatok gyűjtése, a gyűjtött nyers adatok közzététele az adatvédelmi és személyiségi jogi korlátok betartásával, és a nyers adatok alapján elemzések készítése, a lakosság közérthető tájékoztatása. Jelen írás mindhárom szempontot fogja érinteni, de elsősorban a középsőre fókuszálok; érdemes azonban általában is végiggondolni, hogy a magyar népegészségügyi rendszer mennyire képes krízishelyzetben betölteni ezt a hármas szerepkört.
Az emberektől csak akkor várhatjuk el, hogy a helyzet súlyának megfelelően viselkedjenek, ha tisztában vannak a helyzet súlyával. Bármennyire is trivialitásnak hangzik, muszáj ezt is hangsúlyozni: nem róható fel, ha nem így cselekednek, ha közben sötétségben vannak tartva a valódi helyzetet illetően. Ez ma Magyarországon talán a kórházban kialakult viszonyok ügye kapcsán jelentkezik legélesebben: a közszolgálati médiát követő emberek abban a hiszemben vannak, hogy a kórházakban minden a legtökéletesebb rendben van, semmiféle problémáról, nehézségről, pláne létszámhiányról, a személyzet elcsigázottságáról, leírhatatlan nyomás alatt dolgozó orvosokról, kétségbeejtő helyzetekben segítség nélkül maradó szakdolgozókról, sőt, medikusokról nem hallhattak egyetlen szót sem másfél év alatt, arról pedig aztán végképp nem, hogy esetleg olyan is előfordulhat, hogy nem teljesen tökéletes ellátást kapna egy beteg. Korlátozott értelme van méltatlankodni azon, hogy egészségügyi dolgozók elvezényelve, családjuktól száz kilométerre, napi 14 órában küzdenek azért, hogy mások szabadon moziba járhassanak, ha közben a „mások” úgy tudják, hogy minden a legteljesebb rendben van az egészségügyben.
Megemlítendő a minőségbiztosítás szempontja. Az adatok egyúttal az egészségügyi ellátórendszer működésének jóságáról, a járványkezelés hatékonyságáról is tudósítanak. Ezért fontos maguknak a járványügyi adatoknak is a transzparens minőségbiztosítása (hogy ezek az információk megbízhatóak legyenek), de ami a mi mostani szempontunkból talán még lényegesebb, az ellátás minőségét is jellemző további adatok mérése, nyilvánosság elé tárása. Amennyiben ugyanis ezek csak "belső kommunikációban" van visszacsatolva, akkor sokkal kisebb a nyomás a javítás irányába, ha azonban az érintettek tudják, hogy erről a közvélemény is értesül, akkor ez jellemzően már önmagában is nagyon jól kikényszeríti a sokkal jobb minőségű munkát.
Ez a szempont inkább alpontja az előbbinek, csak azért veszem külön, hogy egy népszerű ellenérvre rögtön válaszolni is tudjak: „Minek az átlagembernek ez a sok adat? Úgysem tud vele mit kezdeni!”. Azon túl, hogy már ezzel sem feltétlenül értek egyet, egyrészt mert igenis legyen minden állampolgár felhatalmazva, ennek sok előnye van, másrészt, mert minden állampolgár fizeti a népegészségügyet, ezért joga van megismerni annak minden adatát, ami más jogát nem sérti, pláne, ha az az ő veszélyeztetettségére vonatkozik, de valóban tény, hogy a legtöbb ember nem közvetlenül fogyasztja (fogyasztaná) ezeket az információkat. Hanem hogy? Szakértőkön, elemzéseken, kutatók analízisén keresztül. Ezek megszületésének azonban feltétele, hogy legyenek adatok, amik elemezhetőek! Az adatok visszatartása tehát igenis gond „az átlagembernek” is, még akkor is, ha ő maga nem elemezné az adatokat, mert azt is lehetetlenné teszi, hogy független szakértők elemzését hallja. Ha viszont ilyen nem létezik, az nem egyszerűen gond, hanem egyenesen életveszélyes, azért az, mert így nincs külső kontroll, és emiatt sokkal kisebb az esélye, hogy a hibák kiderüljenek. Nagyon fontos, hogy nem csak a szándékos csalásokról beszélek, ez a legjóhiszeműbb, véletlen tévedésre is ugyanúgy vonatkozik. Soha, semmilyen szakértő nem tud tévedhetetlen lenni, ezért baj, ha csak egy szűk kör végez elemzéseket: minél több, független szemlélő van, annál valószínűbb, hogy kiderüljenek a hibák, annál valószínűbb, hogy felszínre kerüljenek új, jobb elemzési lehetőségek. (Hogy ne érhessen az a vád, hogy más kontójára okoskodom, vegyük a saját példámat: a kutatásaim elemzései jórészt nyilvánosan elérhetőek, az egyetemi jegyzeteim bárki számára nyilvánosak, az előadásaim videói nagy számban fent vannak a Youtube-csatornámon, szintén bárki számára megtekinthetően. Ennek csak kisebb részt az az oka, hogy azt gondolom, hogy az adófizetőknek illik látniuk, hogy miért fizetnek engem, egyetemi oktatóként, a sokkal fontosabb pontosan az előbbi szempont: minél több ember látja ezeket, annál valószínűbb, hogy kiderülnek a hibák, hogy érkeznek hasznos továbbfejlesztési javaslatok.) Hogy így viszont lehet olyan az elemzők között, aki téved? Hazudik? Érdekellentétből kifolyólag hibás értelmezést tesz közzé? Hogyne! Csak így ez is látszódni fog, hiszen a többi elemző e fölött is kontrollt jelent, míg a jelenlegi rendszerben pontosan ugyanúgy megvan ennek a lehetősége, csak így még ki sem derül!
ferenci/GondolatokAJarvanyugyiAdatokKozleserol
index.hu
(ez akkor volt, amikor még nem lehetett tudni hogy mikor és mennyi vakcina lesz)
