Egyetértek és mégsem. Elgondolkodtam a dolgon. Ha cenzúrázzák számunkra nem tetsző megnyilvánulásokat (lásd Meta aka Facebook) arról nem is tudunk róla, nem is tudunk ellene tenni. Ha én magam ignorálom az adott megszólalót az is dittó. Van akit ignorálok itt a fórumon, de a számomra láthatatlan megszólálsaira adott válaszokból időnként arra gondolok, lehet, hogy nem kellett volna. Az én korosztályom (54éves és szerintem az idősebbeknek, fiatalabbaknak is) számára az írott betű az igazság. Ebbe nőttem fel, így csináltam végig az iskolákat, így szerződtem munkákra stb. A problémát ott látom, hogy most bárki olyan nyilvánosságot kap amit nem érdemel meg, nem támasztott alá semmilyen valós teljesítménnyel és hamar rájöttek, hogy kontroll nélkül bármit írogathatnak.
Egyszer Uj Péternek volt egy írása ( a pacákot egyébként nem bírom), hogy amikor ő elkezdett dolgozni még valami print újságnál kb. 20 személyen, ellenőrzésen ment át az írása. Szerkesztó, olvasó szerkesztő, főszerkesztő, felelős szerkesztő, tördelő szerkesztő, szedő , nyomda főnök, nyomdász mire az adott "tartalom" kikerült a napvilágra. Ennek többsége nyilván csak a nyelvhelyességre, stilisztikára vonatkozott, de szerintem volt ott tartalmi sorompó is. Arról írt, hogy manapság (kb 15 éve) a lehető leggyorsabban kiadott tartalom a nyerő, arra jön az olvasó és a kattintás, a reklám.
Ez azóta csak romlott. Itt már elveszítettem az olvasók felét, túl hosszú amit írok.
Az átlag ember leszokott a hosszan tartó figyelemről, a koncentrációról. Nem a mának, a mostnak (kb fél óra) élés a gyakori.
Nem tudom, hogy mit lehetne tenni, hogy a káros tartalmak ne jussanak annyi emberhez, de a szólás szabadság is megmaradjon. Szívesen látnék egy kis vitát ebben részetekről.
.
