„Aztán bumm, és meghal. Ezt nem lehet feldolgozni”
- Egy intenzív osztályon dolgozó orvos elmagyarázta nekünk, hogy miért lehet akár 95 százalékos is a halálozás a lélegeztetőre került koronavírusos betegek körében.
- Nem az orvosok hibája, de nagyon megviseli őket, hogy minden tudásuk ellenére is sok beteget veszítenek el.
- Szakmai magyarázat, de laikusok számára is érthetően.
„Nekünk olyan pszichés teher ez, amely során mindannyian a szakmánk kudarcát, a tehetetlenséget, a teljes orvosi hivatásunk és hitvallásunk megkérdőjelezését éljük meg” - mondta lapunknak egy orvos, aki a legsúlyosabb állapotban lévő covidos betegekért küzdő intenzív osztályok egyikén dolgozik.
Nem riogatni akar, nem is szivárogtatni. Azért kereste meg a szerkesztőségünket, mert úgy érezte, hogy az egyik cikkünkben az orvosokat tesszük felelőssé azért, mert nagyon magas, akár 95 százalékos is lehet a halálozás a lélegeztetett koronavírusos betegek körében.
„Mi kidolgozzuk még a lelkünket is a betegekért, a bűnbakok pedig ennek ellenére ismét mi vagyunk?” - tette fel a kérdést a szerkesztőségünket megkeresve az orvos.
A cikkben szereplő adat abból a részletes problématérképből derült ki, amit a covid-ellátásban tapasztaltakról állított össze a Magyar Orvosi Kamara Pintér Sándor belügyminiszter (!) kérésére.
Gyorsan tisztáztuk, hogy eszünk ágában sincs az orvosok nyakába varrni, hogy miattuk halnak meg betegek az intenzív osztályokon, és az egészségügyben dolgozókat sem akarjuk megtenni bűnbaknak. Mi nagyon szívesen bemutatnánk emberfeletti munkájukat, erre viszont nincs lehetőségünk, a kormányzat ugyanis nem engedélyezi azt.
Azt a lapunkat megkereső orvos sem tudta megoldani, hogy bemehessünk, de ezután részletesen beszámolt arról, hogy mi történik az intenzív osztályokon, és miért halnak meg nagyon sokan a koronavírus-fertőzöttek közül.
A lélegeztetőre kerülő koronavírusos betegeknél a halálozás valóban 95 százalék körüli országszerte
Az orvos szerint nem a lélegeztetés, hanem a betegség a gond, ami miatt az intenzív osztályokra kerülnek a betegek. Egy COVID-betegnél olyan súlyos a tüdőgyulladás, hogy 10 százalék vagy az alatt marad a légzőfelület.
„A tisztánlátás kedvéért egy átlagos intenzív osztályon a békeidős halálozás 20-25 százalékos. Ezeknek a betegeknek a jelentős része is géppel lélegeztetett beteg, annyi különbséggel, hogy viszonylag hamar leszoktathatók a gépről. A lélegeztetőre kerülő koronavírusos betegeknél a halálozás valóban 95 százalék körüli országszerte. Ennek maga a betegség az oka, nem pedig az, hogy lélegeztetőgépre kerülnek”
Néhány képpel illusztrálva könnyen követhető, hogyan támadja meg a tüdőt a betegség. Ahol a tüdő területe sötétebb, ott van gázcserére alkalmas, levegővel telt légzőfelület. Az első kép egy korábbi röntgenfelvétel egy beteg tüdejéről, fél évvel a fertőzés előtt, amikor maga a tüdő még egészségesnek mondható (a felvétel egyéb okokból készült), csak néhány, a korral járó elváltozás figyelhető meg.
A második kép már légzési nehézséggel járó COVID tüdőgyulladás idején készült. Hozzáértő szem látja a COVID pneumóniára jellemző képet, mindkét tüdő szélső részein, köpenyszerűen jelentkezett a tüdőgyulladás. A légzési nehézség már súlyosabb, radikálisan csökken a gázcserében részt vevő légzőfelület.
A laikusok kedvéért: a röntgenképen a sötétebb területek légtartóak, a normál tüdőképen a tüdőnek megfelelő sötétebb területet az erek világosabb rajzolata különbözteti meg más, kóros levegőgyülemektől. A világosabb területek folyadékra, váladék felszaporodására, légcserében részt nem vevő, légtelen tüdő területekre, vagy tüdőgyulladásra utalhatnak. Jelen esetben sajnos tüdőgyulladásra.
(A röntgenkép önmagában nem értékelhető, a radiológus konkrét kérdés alapján, a klinikustól kapott információkat is figyelembe véve a beteg állapota, fizikális vizsgálata, laborleletei alapján tud segíteni a megfelelő diagnózis felállításában. A klinikusi kérdést sok esetben hosszas telefonos vagy személyes konzultáció egészíti ki radiológus és klinikus közt, illetve természetesen az alapvető radiológiai diagnosztika a klinikus tudástárában is szerepel.)
A harmadik és negyedik kép már olyan súlyos állapotot mutat, ahol gyakorlatilag nincsen légzőfelület, a tüdők jelentős része kiesik a gázcseréből, a tüdőgyulladás gyakorlatilag az egész tüdőt érinti.
Lépni kell, minden ellenkező esetben a beteg perceken vagy órákon belül meghal
Van még egy fontos fogalom, az oxigénszaturáció. Ez a szám a vörösvértestekben lévő, oxigén szállítására alkalmas hemoglobin oxigénnel való telítettségét mutatja.
Normál esetben, egészséges emberen ez az érték 100 százalék. Ebben a betegségben a légzési elégtelenség léte, súlyossága főként azzal mérhető le, hogy a perifériákon (ujjak, fül) infravörös technikával mért oxigénszaturáció milyen mértékben csökken, illetve milyen módszerrel javítható.
Fotó: HAZEM BADER/AFP
A lélegeztetés fokozatokra osztható, a légköri levegő 21 százalékos oxigénarányát különféle eszközökkel tudják dúsítani. Két olyan arcmaszkkal rendelkeznek, amely normál, belgyógyászatinak tekinthető osztályokon is alkalmazható, az oxigén adagolására alkalmas. Az egyszerű arcmaszk 40-45 százalékra tudja dúsítani a belégzett levegő oxigéntartalmát, míg a rezervoáros maszk, közel 100 százalékos oxigénbelélegeztetést tud biztosítani (100-as maszknak is nevezik).
A következő fokozat a NIV, vagyis a non-invazív lélegeztetés. Itt már olyan, az arcra szorosan illeszkedő maszkot használnak, amely már nem csupán 100 százalék oxigén belégzését teszi lehetővé, de túlnyomást is létre tudnak hozni, hogy a légzésből kieső területeket kinyithassák, illetve nyitva is tudják tartani.
A betegségben észlelt légzési elégtelenség fokozatai:
- COVID-betegeknél középsúlyos formában a perifériás oxigénszaturáció légköri levegőt belélegezve 80-85 százalékra esik, de sima maszkos oxigénadagolás mellett rendeződik.
- A súlyos formában maszkon át, illetve úgynevezett 100-as maszkon át nagy áramlású (10 liter feletti) oxigén mellett sem éri el a szaturáció a 80 százalékot, és/vagy gyors ütemben romlik. „Ilyenkor keresnek meg minket a kollégák, és ilyenkor vesszük fel a betegeket az intenzív osztályra. Ők már az úgynevezett kritikus állapotú betegek. Megérkeznek, sok esetben 40 százalék vagy akár az alatti oxigénszaturációval, és a legtöbb esetben még éberek, sőt, adekvát válaszokat adnak a feltett kérdéseinkre. Igaz, a válasz jobbára már metakommunikációs”.
A súlyos eseteknél először minden esetben megpróbálkoznak az úgynevezett „non invazív” lélegeztetéssel az arcra szorosan illeszkedő „NIV“ maszk segítségével. Ez már valódi gépi lélegeztetés, túlnyomásos oxigén adagolásával. Sok esetben ez a lélegeztetési mód napokig biztosítja a szövetek közel normális oxigénellátását, amikor azonban már emellett a mód mellett is 75 százalék alá csökken az oxigenizáció, lépni kell, minden ellenkező esetben a beteg perceken, vagy órákon belül meghal.
A betegség több fázisú, és nagy mértékben attól függ a kimenetele, hogy időben kezelni kezdik-e a beteget, akinél a szokásosnál durvább a lefolyás. Akinél három nap alatt nem csökkennek a tünetek, minden esetben meg kellene kezdeni az antivirális terápiát háziorvosi szinten. Sok esetben azonban ez sem elegendő, sajnálatos módon a vírusfertőzés nem mindenkinél reagál a rendelkezésre álló gyógyszerekre.
A doktor szerint tudomásul kellene venni, hogy a COVID-19 betegség merőben eltér bármely eddig ismert betegségtől, és főként vírusos, fertőző betegségektől. Lefolyásában csak a kezdetekben van szerepe a vírusnak, az összes többi a szervezet túlzott válaszára, az úgynevezett citokinviharra vezethető vissza.
