Ez valóban jobb reláció lenne, de ott meg bezavarhat a darabszámbeli különbség, ami egyértelműen a lengyel bolt felé mozdítja el a mérleg nyelvét. Molninak abban van igaza, hogy a szigorúan egy repülésre elköltött összeg nem releváns, mert ami 2014 augusztus 5-én kedden délelőtt 10 millió forintba került, az nem fejezi ki, hogy egy ilyen gép kedvezőbb választás volt, mint mondjuk egy F-16-os. Ezeket az összehasonlításokat évtizedes távlatokból lehet megtenni, de a dolog pikantériája, hogy akiknek most kell az adat, azok évtizedek múlva már nem itt lesznek. Ugyanígy, akik ma összehasonlítják az elmúlt egy évtized ilyen-olyan adatait mondjuk a több, mint negyedszázados másik összegzéssel, ugyancsak tévútra jutnak.
Azok, akik a mi Gripen programunkkal kb egyidős lengyel F-16-osok évi/havi/napi netán órás üzemi költségeivel mérik össze az adatokat, ott fognak állni azzal a bizonytalansági faktorral, mely szerint nem tudjuk, drágulnak-e a költségek, vagy sem.
Szummázva, lehet ugyan az inflációs rátával szorozva nominál értéken számokat kapni, de szerintem egyszerűen képtelenség tisztán a költségek oldaláról megitélni magukat a költségeket.
A mi Gripenjeinkben a legdrágábbb ugyanis nem a konkrétan kifizetett forintösszeg, hanem a ki nem használt potenciál. Ha valami furcsa okból kifolyólag mi is az USAF árszintjén és kondíciójával üzemeltethetnénk F-15H gépeket, akkor is drágábbak volnának a ki nem használt potenciál miatt.
Magyar viszonylatban ugyanis gondolok itt olyanokra, hogy egy ilyen teoretikus Eagle verzióval ahhoz, hogy két derék magyar égi huszár a levegőbe emelkedhessen 1-2 órára az Alföld szép kék egére, bizony, vagy másfélszer de talán kétszer annyi kerozint kell elégetni. Kétszer annyi hajtóművet kell üzemórázni és amortizálni.
Amúgy, én a Gripenek 800 óránkénti(?!) nagyjavítás adatát tartom megdöbbentőnek. Meg tudja ezt erősíteni valaki?