1. This site uses cookies. By continuing to use this site, you are agreeing to our use of cookies. Learn More.

Kínai stratégiai és taktikai ballisztikus rakéták

Diskurzus a(z) 'Ballisztikus és taktikai nukleáris, biológiai és v' témában - Jeno által indítva @ 2013. január 6..

  1. Mackensen

    Mackensen Well-Known Member Szerkesztőségi tag Moderátor

    Dudi, szerintem molni egy kommentre értette a megkapod ami járt. Vagyik egy hosszabb írás amiben mindenr pontok szerint részletesen elmagyaráz.
    Vagyis nem arra értette, hogy majd délután betörm a fejed egy kővel, hanem, hogy mindent részletesen kifejtek.
    Nem?
     
    molnibalage likes this.
  2. talpfafogó

    talpfafogó Member

    Itt a nyár tombolnak a hormonok :D
     
    misinator likes this.
  3. gacsat

    gacsat Well-Known Member

    Hát ugye, mindenféle repülőt bőven lőttek már légvédelmi rakétával, szóval ez a képesség joggal feltételezhető akármilyen új rendszertől. ( mondjuk éles helyzetben 30%nál jobb eredményt csak Izraeltől várnék) (meg Moszkva védelmétől) https://www.google.hu/search?q=mosk...1ouuWFN3-_1EQyguWz3_1pcX&imgrc=BwlCJu2cDN6lbM:
    Hanemhogy tíz darab MIRV fejes két perc repülési idejű ballisztikus rakétát lelőjenek, az azért elég fantasztikus. Még egy is. Erre nem referncia egy műhold lelövése, amiről két nappal előre lehet tudni, hogy hol lessz, és mi az.
    Két perc alatt föl sem ébresztik a kapitányt, és be se élesítik a rendszert.
     
  4. fip7

    fip7 Well-Known Member

    Molni

    A BUK nem csak utasszállító gépet lőtt le eddig....
    Az oroszok szerint a grúz-orosz háborúban 4 gépüket is BUK-M1 lőtte le. 1 db Tu-22M-et és 3 db Szu-25-öt.

    A másik az , hogy emlékeim szerint a Patriot rendszer a tesztek alapján 90% fölötti hatékonysággal tudott kis-közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat leszedni. Aztán az Irak elleni háborúk alatt 50-80% körüli eredményeket produkáltak.
    Most a szaudi-jemeni konfliktusnál a hírek szerint szintén volt rakéta ami átcsúszott. Pedig ezek ős régi SCUD-ok.
    Az AEGIS biztos hatékonyabb rendszer, mint a Patriot, de a DF-21 sem SCUD szintű rakéta....
     
  5. Mackensen

    Mackensen Well-Known Member Szerkesztőségi tag Moderátor

    Talán most, valamit.
    http://www.globaltimes.cn/content/1046246.shtml
     
  6. molnibalage

    molnibalage Well-Known Member

    Ezek szerint te képes vagy megérteni az ilyesmiker, de dudinak ez sem megy...
     
  7. molnibalage

    molnibalage Well-Known Member

    Az nem orosz kézben volt, nem voltam precíz.

    Ebben a formábam egyik sem igaz. Erről is lesz szó majd az írásban...

    Röviden az, amit már fent is írtam. Az hidegháborús Patriot, amit a SV alatt szóhoz jutott az lényegben saját magát képes megvédeni M3-4 sebességű harcászati BM-ek ellen. Arra már nem, hogy a tőle X km-re levő csapatokat is, tehát az osztály elé, túl és mellélőtt BM-ek ellen a HMZ sokkal, de sokkal korlátosabb... Ez minden SAM-ra igaz. Nem véletlenül olyan kurva drága a THAAD, ami a 200 km-ez HMZ hadszíntér jelleggel tudja legalább egy irányba.

    Lásd fent. A PAC-3 okkal létezik, ahogy az is okkal van, hogy a PAC indítók szanaszétvannak telepíve, mert úgy van bármiféle területvédelem BM ellen.

    Csak pont a lényeget nem látod és többek sem. A DF-21 célpontjáról pontosan tudni lehet, hogy micsoda, kvázi 0 km-es paraméterrel jön a hordozó felé, hiszen a kísérő hajók 10-15 km-nél nincsenek messzebb és a fenyegetés tengelyébe is tudnak állni. Totál más nehézség egy ilyen célt leszedni ahhoz képest, hogy a cél mondjuk 50 km-re mögötted van és a rakéta 30 km-re melletted repül el. Tessék, Sz--75M Volhov.

    300 m/s, harcászati vadászgép
    [​IMG]

    640- 1000 m/s, mondjuk AGM-28 Hound Dog vagy AGM-69 SRAM.
    [​IMG]

    "Picit" más a max. és min HMZ illetve az, hogy mekkora mellérepülés az, ahol még a célpont leszedhatő. Az Sz-300PMU-t most nem teszem fel, de azon látszik a fejlődés és a fejlődés korlátai is, hogy miért szopás a full digitális radar.

    (A HT összefoglalóban ez n+1 HMZ ábrán és adaton is látszik majd. )

    Elég lenne csak a Sz-350 Vityaz marketing anyagát megnézni. Van, ahol 120 km-es repcsi elleni hatótávolságot ír, bár az exportnál érdekes módon csak 60-at. Ez a marketing anyagból van kieszedve...


    ► Aerodynamic target area:
    - minimum / maximum distance -1.5 / 60 km
    - minimum / maximum height -10 m / 30 km
    ► Zone of defeat of ballistic targets:
    - minimum / maximum range -1.5 / 30 km
    - minimum / maximum height -2/25 km

    Nem véletlenül kerülnek olyan sokba az AMB rendszerek.

    Hozzáteszem az egész dolog lassan totálisan eszembet, mert néhány száz ezer USD-s és km-es CEP-es BM-ek ellen, amik csak véletlenül okoznak katonai kárt vesznek több milliós vagy tízmillás rakétákat és több száz milliós rendszereket. Ez már régen túl van azon a kockázatvállaláson és anyagi megterhelésen, amit szerintem meg lehet engedni ép ésszel... Peresze, akinek fizolófiájába belefér és telik is rá... Vagy nem fér bele az, hogy nem védik a civileket a várható kis veszteség ellenére sem. Azok játszanak azzal, hogy aknavető gránátra irányított rakétával lövöldözgetnek. (Izrael.)
     
  8. dudi

    dudi Well-Known Member


    És akkor már megengedett ez a hangnem?Bár az igaz,hogy sokkal durvábbakért szoktátok bannolni....
     
  9. molnibalage

    molnibalage Well-Known Member

    Ez a link önmagában szinte 0 infót adt Moszkva légvédelméről és fenyegetettségéről is bármelyik korszakot nézve. Majd tessék a művemet olvasni, ahol az egész evolúció benne van zanzásítva.

    Uraságod hadilábon állhat a matekkal. 300-400 km-es távolság esetén a repidő cirka 4-5 perc. Egyébként meg kit érdekel a repülési idő? Két perc az irgalmatlanul sok. Az Sz-300PMU célcsatornájának ciklusideje volt IFF-fel 21 másodperc 30 éve...

    Jó reggel kívánok, a DF-21 a CVN felé repül, amiről a védekező fél tudja, hogy hol van. A DF-21 fenyegést iránya ismert. Magyarázzam még vagy leesik végre...?

    Eszednél vagy? Háborús időben folyamatos készenélt van és automatizált és full AUTO módon is üzemelő SAM rendszernél te mi a frászkarikáról beszélsz...? Első körben ajánlanám a Patriot manualok tanulmányozását...
     
  10. torsen

    torsen Well-Known Member

    6 rakéta dandárban, dandáronként 24-32db DF-21D indítóállvány van, ami legkevesebb 168 rakétát illetve robbanófejet jelent.
     
    gacsat likes this.
  11. torsen

    torsen Well-Known Member

    A szöveg szerint kipróbál(hat)tak elektromágneses lökéshullámot gerjesztő harci részt, ami taccsra vágja az AEGIS-t illetve a THAAD-ot. (Utalva a Dél-Koreába telepített rendszerre)
     
  12. Mackensen

    Mackensen Well-Known Member Szerkesztőségi tag Moderátor

    Erre a forrásra érdemes odafigyelni. A globaltimes az a hadsereg hivatalos angol nyelvű szócsöve.
     
  13. molnibalage

    molnibalage Well-Known Member

    A fizikai háttér érdekelne, hogy mikor több 10 Mt-ás légköri robbanás EMP-je ellen is fel lehet készíteni rendszereket, akkor mivel és hogyan akarnak lenyűgözni egy olyan légvédelmi rendszert, ami 50-100 km-es távolságon túl is lelövöldözné a BM-ket....
     
  14. rudi

    rudi Well-Known Member

    Az öböl háború előtt 17-szer tesztelték a Patriotot ballisztikus rakéták ellen és mind a 17-et sikeresnek nyilvánítottak.
    Az háborúban aztán 44 indításból 0 alkalommal sikerült eltalálni a rakétát.
    A gond az volt hogy az iraki Scudok röppályája közel sem volt stabil és jó kiszámítható. A iraki rakéták erősen bukdácsoltak
    [​IMG]
    Nem orral előre érkeztek vissza sűrűbb légkörbe hanem oldalvást. Emiatt már 30 km magasan darabokra törtek és a roncsok a harci résszel együtt elég kaotikus pályán közeledtek. A patriot radarja egyrészt nehezen választotta külön a rakéta roncsait a harci résztől, másrészt az elhárító rakéta nem tudta lekövetni a bukdácsoló harci rész manővereit.
    Másrészt pl. ezt a tesztlövészetet is sikeresnek nyilvánították.
    [​IMG]
    Itt a Patriot a teszt rakétát - Lance - eltalálta ugyan, de a harci rész folytatta az útját és becsapódott.

    Persze mondhatjuk hogy a THAAD már 150 km magasan képes elfogni a támadó rakétát és a harci része érzékeny IR önirányítású.
    Ezzel annyi a gond hogy a kínaiak szerint a DF-21-es amint kiég a gyorsító fokozat és elhagyja a légkört egy csomó felfújódó csali célpontot dob ki magából amelyek rajként követik az igazi harci részt a sűrűbb légkörbe való visszatérésig (~100 km). Ezeknek a csaliknak a radar és IR képe megegyezik az igazival. Nem igazán lehet eldönteni melyiket kell lelőni.

    Persze mondhatjuk hogy ez sem baj..100 km alatt a csali célok elmaradnak. Itt az a gond hogy a DF-21 harci részét nem véletlen hívják MARV-nak. Manőverezik!!
    [​IMG]
    Saját beépített inerciális rendszere van és a manővereket hajt végre hogy egyrészt nehezítse az elhárító rakéták dolgát, másrészt az előre betáplált radarkép alapján a fix vagy mozgó célpontra vezeti rá magát.

    Ez ellen az amik szerintem csak úgy tudnak védekezni ha egy célra több elfogó rakétát is indítanak. Elfogó rakétából pedig kurva sok lehet egy hordozó csoportban...
     
    fishbed, gacsat, svajcibeka and 3 others like this.
  15. Mackensen

    Mackensen Well-Known Member Szerkesztőségi tag Moderátor

    Nekiálltam keresgélni, de csak egy hat évvel ezelőtti cikket találtam. Itt elismerik egy ilyen program létezését és kicsit leírják, hogy mi és hogyan, de részletekbe nem mennek bele.
    http://www.washingtontimes.com/news/2011/jul/21/beijing-develops-radiation-weapons/
    Ha a globaltimes igazat ír, akkor hat év után éles gyakorlaton is sikerült kipróbálni valamit.
     
  16. Mackensen

    Mackensen Well-Known Member Szerkesztőségi tag Moderátor

    A CDF találtam még egy érdekességet. Annó a szovjetek is kísérleteztek valami hasonlóval
    https://en.wikipedia.org/wiki/R-27_Zyb#R-27K
    És minden jel szerint működött is a dolog mert a kép szerint sikerült eltalálni vele valamilyen tengeri célpontot.
    [​IMG]
     
    fishbed and gacsat like this.
  17. molnibalage

    molnibalage Well-Known Member

    Itt megint az lenne a kérdés, hogy milyen BM ellen és milyen mellélövés (paraméter) távolsággal?

    Igen, ez is gond volt, meg más is...
    http://lemil.blog.hu/2012/03/26/general_protection_fault_1

    Ez is tiszta sor, de könyörgöm ne a 30+ éves ősváltozat legyen már a hivatkozási alap úgy, hogy ráadásul az AEGIS vs DF-21 a téma...

    Csak a röppályája nem... Még magaslégkörben sem lesz azonos a légellenállás, nemhogy a visszatérő végfázisban...

    Na, mert a légvédelmi rakéta az nem... Az légköri repülésre tervezett rakétának mindig nagyobb a manőverezőképessége, mint egy rohat kicsi MIRV-nek...

    Azt is döntsük már el akkor, hogy egy vagy több harci része van a DF-21-nek, ha csalikról is beszélünk. Meg azt is, hogy ha sok kis harci rész van, akkor azok romboló ereje mekkora, stb.

    Első körben arra lennék kíváncsi, hogy a végfázisban manőverező harci rész sebessége akkor valójában mekkora is. A RAM rakéta sanszosan sehogy sem működik, annak a max. célsebessége inkább csak az M2-3 sebességű ASM-eket fedi le. Az AEGIS számára viszont ilyen kis mellélövéses célpont elvileg nem gond. Célcsatorna és rakéta meg annyi, mint a szemét.

    Azt is halkan kérdezném meg, hogy ha pl. csalit használ a jenki, akkor azt hogyan különbözteti meg a rakéta? Fázisfevzérelt antenna van bennük? Mert gondoljuk már végig, hogy egy kurvagyorsan közeledő kis harci részben mekkora radar van, az mekkora észlelési távoságot tud és hányszor és milyen nyalábbal tud egyáltalán pásztázni... Ez valahogy kimaradt sokaknál úgy látom...
     
  18. laiki

    laiki Well-Known Member

    Ez a következőkkel egészíteném ki:

    1. Az SM-3 LEAP ütköző harci része nem légköri repülésre lett kitalálva. Egyrészt annál a sebességnél egy ilyen aerodinamikailag ormótlan szerkezetet szétszednének a légerők, másrészt az infra vezérlésnek annyi lenne a felmelegedéstől. Tehát ha bármilyen támadó rakéta eléri a légkört, akkor az SM-3 már használhatatlan. Legyen az ballisztikus rakéta hiperszonikus siklásra tervezett fejrésze, vagy hagyományos, magas légkörben, nagy sebességgel közlekedő rakéta/robotrepülő.

    [​IMG]

    2. Lévén az SM-3 csak a légkörön kívül működik, kiválóan beválnak ellene a felfújható ballonos csalik. Azok együtt repülnek a valós harci résszel a légkör eléréség. A légkör elérésekor ugyan lemaradnak/megsemmisülnek, de ekkor már az SM-3 sem tudja elfogni a célt.

    3. Mivel ütközéssel semmisíti meg a célt, az SM-3 infra képalkotó vezérlése a pontosságnak lett alárendelve. Kiszámítható pályán érkező cél (tesztekhez használt célanyag, illetve a műhold) esetén ez működik is. Na nem 100 %-ban, hiszen 2017 februárig 34 tesztből 27 volt sikeres, ami 79,4 %-ot jelent. Viszont ha a cél manőverezik, akkor várhatóan drasztikusan romlik a találati arány. A manőverezéssel az egyik probléma, hogy a képalkotó infra vezérlés képfrissítési gyakorisága véges és a képeke elemzéséhez, parancs kidolgozáshoz idő kell, valamint az apró manőverező hajtóművek is meglehetősen véges gyorsulással mozdítják el az ütköző egységet. Ezért a találkozás előtti néhány századmásodpercben produkált cél elmozdulásra már nem tud reagálni a LEAP. A DF-21 1,4 méter átmérőjű, de a fej ennél is kisebb. már 0,8-1,0 méter eltérés is azt jelenti, hogy a tökéletes telitalálat helyet éppen hogy elhúznak egymás mellett. Ha csak az utolsó 0,05 másodpercen belüli elmozdulást nem tudja lekövetni a LEAP, akkor is elég a találat elkerüléséhez 16-20 m/s oldalirányú sebesség vektor (a 3 km/s találkozási pont irányúhoz képest). Ha ezt az említett 0,05 másodpercen belül kell gyorsulással megoldani, mert a LEAP valami módon előre kiszámolja az oldalirányú elmozdulás várható változását az addigi paraméterekből, akkor is 3,5 - 4 g oldalirányú gyorsulás elég a számított találkozási pont elkerüléséhez. Ráadásul az infra fej távolságot nem érzékel, a cél térbeli helyzetét, sebességvektort nem ismeri, csak az oldalirányú szög szerinti eltéréseket korrigálja. Ugyanaz az oldalirányú sebesség vektor viszont változó szögeltérést eredményez ahogy a távolság egyre csökken. Pusztán a szögeltérésből, illetve annak változásából nem lehet kiszámolni az oldalirányú sebességet a távolság és a tengely irányú sebesség ismerete nélkül. Így a folyamatosan változó módon számított "előretartás" feltételezése is rendkívül hízelgő és kétséges a LEAP tekintetében. Valószínűleg az említettnél gyengébb manőverezőképesség is elég a találati arány drasztikus csökkentéséhez.
    4. A manőverezés másik problémája, hogy a vezérlés szöghibáját nem lehet folyamatosan csökkenteni. A nem manőverező célnál a LEAP az utolsó pár másodpercben (256x256-os mátrixot és 1x1 fokosra szűkített látószöget feltételezve, egy 1,4 m átmérőjű célpont 20 km-ről tölt ki egy képpontot, miközben a cél és a LEAP közeledési sebessége 5-6 km/s) folyamatosan pontosítja az elfogó pályát, ahogy a távolság csökkenésével csökken az adott vezérlési szöghibához oldalirányú eltérés. Azonban manőverező cél esetében a cél helyzete a megalkotott infa képen folyamatosan változik így nem finomítás zajlik, hanem az előző képhez képest észlelt komolyabb szögeltérés lekövetése. Ez pedig rontja a pontosságot. Márpedig az ütközéshez ilyen közelítési sebesség esetén rendkívüli pontosság szükséges.
    5. A manőverezés harmadik problémája, hogy ha a manőverező cél nagyobb oldalirányú gyorsulást tud, mint amit a LEAP miniatűr hajtóművei által létrehozott gyorsulással le tud követni, akkor a cél elkerüli a találatot. Sőt ennél egy kicsit kisebb manőverezőképesség is elég, mert a LEAP állandóan csak reagál és lemaradásban van, amit be kell hoznia.
    6. A manőverezés negyedik problémája a rendelkezésre álló véges hajtóanyag készlet. Ha a cél túl sokat mozdul el oldalra, akkor a LEAP kifogyhat. Az ütköző egységet úgy tervezték, hogy nagyon apró löketeket adjon néhány másodpercen keresztül. Ha az egyik oldali manőverhajtóművet folyamatosan kell működtetni, míg a többivel stabilizál/pontosít, arra nem biztos, hogy van elég nafta.
    7. A manőverezés ötödik problémája a véges felbontás/képfrissítés. 256x256-os mátrixot és 1x1 fokosra szűkített látószöget feltételezve, egy 1,4 m átmérőjű célpont 20 km-ről tölt ki egy képpontot, azaz ennyi az elméleti maximális észlelési távolság (mármint ha elég nagy a hőkülönbség az amúgy hideg célpont és a nála még hidegebb űr háttér között). 256x256-os felbontásnál még 120 Hz képfrissítési gyakorisággal is megbirkóznak a modern képelemző programok és egy ekkora fejrészbe építhatő számítási kapacitás. Azonban ha látószöget nagyobbra vesszük, akkor arányosan csökken a felderítési távolság. Márpedig 5-6 km/s közeledési sebességnél ez nem engedhető meg, hiszen így is csak pár másodperc áll rendelkezésre a röppálya pontosítására. Ha pedig nagyobb felbontású érzékelőt építenek be, akkor a képfrissítési sebesség romlik 512x512-es mátrixnál 30 Hz képfrissítéssel birkózik meg ugyanaz a számítástechnikai kapacitás, ami 256x256-os mátrixnál 120 Hz-et tud kezelni. Márpedig a képfrissítési gyakoriság is kritikus, hiszen 1/30-ad másodperc alatt 170-200 métert közelít a célpont. Tehát a látószöget kénytelenek szűkre venni. A szűk látószöggel viszont az a goind, hogy a cél nem pont ott van, ahol a radar követésen alapuló rádió távirányítás szerint lennie kellene, akkor az infra fejnek keresésre kell váltania. A keresés viszont időbe kerül, amiből nagyon kevés van. Ráadásul ha nem ott van a cél, mint ahol várja a LEAP akkor biztos, hogy jelentős oldal irányú eltérést kell behoznia, ami közel sem biztos, hogy belefér az időbe. A rádió távirányítás frissítési gyakorisága szintén véges. A manőverező célnál a radarkövetés hibájához hozzáadódik az adatfrissítési gyakoriságon belüli elmozdulás is. Így a LEAP eleve lemaradásból indul és keresésre kel pazarolni a nagyon kevés időt. Könnyen kieshet abból az ablakból, amin belül még képes behozni az oldalirányú eltérést a találkozásig rendelkezésre álló időn belül.
    8. Végül a cél működő manőver hajtóműve az infra képen az adott irányban megnöveli cél látszólagos méretét, hiszen az űrhöz képest meleg gáz áramlik ki. Elég emiatt egy méterrel arrébb helyezni a a LEAP-nek a találati pontot, hogy az ütközés már ne jöjjön össze.

    Fentiek következtében egy manőverező cél elfogása nagyságrenddel nehezebb feladat, mint egy kiszámítható ballisztikus pályán közlekedőé.
     
  19. laiki

    laiki Well-Known Member

    9. A csalikkal és a túlterheléses támadással már csak ezért is meggyűlhet a baja az SM-3-nak, mert az indítások közti idő alulról korlátos. Ha egy 1,4 méter műátmérőjű célpontot mondjuk 20 km-ről fog be az infra, akkor az egyel korábban indított SM-3 fejrészét is befogja 7-8 km-ről. Ha pedig manőverhajtóművet is használ, mert próbálja elérni a célt, akkor valószínűleg távolabbról. Az előző LEAP-nek már befogási távon kívül kell lennie, amikor az utána következő keresni kezd, mert különben egymás számára jelentenek csalit az egymás után indított elfogó rakéták. Ráadásul ahhoz is idő kell hogy a radar/telemetria alapján felmérjék, hogy volt e találat és az megsemmisítéssel járt-e. Ha igen, akkor egy másik célra kell rávezetni a soron következő rakétát, ha nem, akkor ugyanarra. Emiatt 8-10 másodpercnél sűrűbben nem valószínű az indítás. Ha a csalik olyan közel vannak a célhoz, vagy a túlterheléses támadás során a szalvóban érkező célok olyan közel vannak egymáshoz, hogy egy képre tudnak kerülni (20 km befogási távolság esetén 1 fokos ív 349 méter széles), akkor az ugyanazon célcsoportra küldött SM-3 rakéták is zavarnék egymást. Tehát akár tucatnyi célt, vagy csalit úgy kell leszedni, hogy 8-10 másodpercenként indítanak egyet és messze nem mindegyik indítás sikeres. Közben pedig a célok kb 3 km/s sebességgel közelednek. Az indítási ablak pedig időben eléggé véges.

    10. Továbbá az SM-3 rakéták száma is véges. Nem csak olyan szempontból véges, hogy az eddig leszállított példányszám pár száz darab, ami megoszlik az aktív hordozó kötelékek és a hordózó köteléken kívüli, de ballisztikus támadás veszélyes területen lévő rombolók/cirkálók között. Egy hordozó kötelékre nem elhárító rakéta jut. De még ha ezrével lennének hadrendben ezek a rakéták, akkor is a rombolók/cirkálós VLS celláinak jelentős részét elfoglalják a Tomahawk robotrepülők, az ASROC tengó elhárítók, az ESSM közepes hatótávolságú légvédelemi és a Standard nagy hatótávolságú légvédelmi rakéták különböző változatai. Lényegesen valószínűbb, hogy egy hordozó kötelék légkörben repülő fenyegetéssel néz szembe, mint hogy ballisztikus rakétával, így a betöltött "légvédelmi" rakéták nagy többsége valószínűleg nem SM-3 lesz. Hiába tehát a sok indító cella, SM-3 rakétából legfeljebb pár tucat feltételezhető egy kötelékben. Ez a készlet pedig egy túlterheléses, vagy csalikat alkalmazó támadás ellen nem feltétlenül elégséges. Ha egy célra/csalira több rakétát kell indítani, gyorsan kifogynak.

    11. Szintén korlátot jelent az AEGIS rendszer észlelési távolsága DF-21 rakétával szemben. Nem kétséges, hogy az SPY-1 radar képes észlelni a DF-21-et, de természetesen csak radarhorizont fölött és mivel ez nagyságrenddel kisebb radarkeresztmetszetű cél, mint egy vadászgép, az észlelési távolság pár száz km-nél nem nagyobb. Mire az AEGIS észleli a DF-21-et addigra az felgyorsult, magasra emelkedett és tetemes távolságot tett meg. A probléma ott van, hogy az SM-3-nak szintén fel kell érnie elfogási magasságba, a légkör fölé, ami időbe kerül. Visztonylag rövid ideig tart az észleléstől, követéstől, a minimális indítási távolság eléréséig rendelkezésre álló indítási ablak. A minimális indítási távolság nem az a távolság, ahol az SM-3 elfogja a célt, hanem az, aminél a cél az SM-3 indításakor nem lehet közelebb (alacsonyabban), különben az SM-3 nem ér ki a légkörből. Figyelembe véve a DF-21 sebességét, az indítási ablak akár 1 perc alá is csökkenhet. Ez már reakcióidő szempontjából is veszélyes lehet, de ha több rakéta érkezik, vagy csalik is jönnek, akkor még abban az esetben sem tudnak elég SM-3-at elindítani az indítási ablakon belül, ha amúgy a rendelkezésre álló, betöltött rakéták száma nem jelentene korlátot.

    És ne jöjjön senki azzal, hogy a DF-21 indítását már az indításkor, vagy az után röviddel lehet észlelni műholdról! A a rakétaindítást észlelő műholdak az indítás tényét és hozzávetőleges helyét illetve a rakéta irányát és égésidőt ugyan meg tudják adni, ami elég annak eldöntésére, hogy milyen kategóriájú a rakéta és kb. mi lehet célpontja, de pontos röppálya adatokkal nem szolgálnak. A műhold adatok alapján nem lehet elhárító rakétát indítani. Ahhoz pontos röppálya kell és a pontos röppálya meghatározáshoz pedig radar követés.

    12. Végül nem tudjuk.hogy a DF-21 milyen fejekkel rendelkezik. Ha feláldoznak egy rakétát és zavaró eszközt szerelnek fel rá, akkor ha a zavarás elég ideig meg tudja szakítani, el tudja lehetetleníteni a radar követést, az már a többi rakéta átjut az SM-3 indítási ablakán. Teljesen mindegy hogy az SM-3 infra végfázis vezérlésére a zavarás nem hat. Ha nem tudják megfelelő időben indítani az elfogó rakétát, akkor a végfázis vezérlés már szerephez sem jut.

    13. Szintén megoldás lehet az irányított elektromágneses impulzus céljára feláldozott fejrész. Ha kellően szűk szögre tudják korlátozni az EMP energiáját, az igen nagy távolságból is hatásos lehet. Elég rövid időre, átmenetileg megvakítani a hordozó csoport elektronikáját ahhoz, hogy a következő DF-21 ellen már ne tudjon védekezni.
     
    Mackensen, zolkas, fishbed and 4 others like this.
  20. zsolti

    zsolti Well-Known Member

    ^^ Ez igen!
     

Ezen oldal megosztása