Végtelenül túlnyújtottnak éreztem egy csomó részt a játékban. A végén már azt sem emlékeztem szinte, hogy mi miért van.
A végéd a Doctors az ki a tököm és hogyan jön és mivan...? Cserébe töknrevágja a befejezést. Mázli, hogy volt 3 órával korábbi mentés eltéve...
Egész egyszerűen túl sokszor cseszte fel az agyam a végletes hülyeségeivel. Az is látható, hogy a a kiadás óta patchelték és sok helyen finoman szólva érdekesen és nem előnyére.
Tactician szinten toltam, ahogy az első részt, amin kb. átmentem pár csatát leszámítva, mint fos a libán.
A játék harcrendszere szerintem úgy el van rontva, ahogy van. Egy ideig tűrhető volt, de aztán kijött minden hibája. Ez a pajzsos rendszer egyszerűen isten csapása. Semmiféle ellenállás nincs semmiféle hatás ellen. Legfeljebb az ellenfélnél, ha possesed, akkor nem működik a charm. Csodás...
Az első részben a nagyon erős lények ellen a charm hol ment, hol nem. Ez RPG szempontból is reális, nehogy már tényleg nagy mágikus monsztákat csak úgy befolyásoljon már valaki. Itt, ha nincs pajzs, akkor kész vége, a legerősebb ellenfél ellen is minden működik. A játék egyetlen célja elérni ezt a pontot. Semmi más. Iszonyatosan balanszolatlan ettől a játék főleg úgy, hogy az ellenfeleknek irreálisan nagy pajzsai vannak. Ez lényegében egyetlen taktikát tesz lehetségessé egy ponton túl. A helyzettől függően vagy próbáld leütni őket, de inkább elcsábítani. Kész, passz.. Mivel a charming gránátokból van kevesebb ez kb. ki is jelöli az utat, hogy mi működik.
Íjász charming arrow
Egy brutálerős harcosnak, aki addig képes túlélni meg kell tanulni a charmot. Nálam tárgy/skillel 3-an tudták a négyből végül és az íjásznak meg hegyekben álltak a charming arrow-ok.
Hiába van egy rakás fajta gránát, semmit sem érnek, mert olyan nevetséges sebzéseik vannak, csak a hatásaik miatt éri meg használni őket, de a 10 szint után kb. a terror és a knockdown gránáton túl kb. semmi sem volt jó. Mert addigra annyi charm képességem volt, hogy a bénítással nem is érte meg foglalkozni. Minek, ha lehet charmingolni...?
Hát ez aztán a fene nagy taktikázás...
Az első rész tactician beállítással simán végigtolható volt, alig pár csata volt, ami piszok nehéz volt, de azok már megtanítottak a játék használatára. Ez a DOS2 esetén egész egyszerűen nem áll meg. Egész egyszerűen olyan erős ellenfeleket dob rád, hogy semmi esélyed nincs ellenük a feltámasztó botok nélkül.* Olyan karaktert, akinek bőven 1000 feletti pajzsa van, de inkább 2000 tája és mindenre 40% feletti csökkentéssel egy támadással megöl az ellen, úgy, hogy 50 táji kezdeményezésem volt. Ezzel mégis mi a f*szt kezdjen a játékos...?
*Amit persze tök véletlenül ad egy kis quest. Én nem néztem meg és mit adj isten jól válaszoltam. Meg aztán loptam is tőle. Ja, mert anélkül a játék elején semmire sincs pénzed. De egyszerűbb simán lopni.
A játék meg mintha visszafejlődött volna az első rész óta. Ott a játék elején levő elhagyott csapdázott villában több ötlet volt, mint talán az egész DOS2-ben... Vagy lehet, hogy csak az újdonság varázsa. A DOS2-ben kb. a legötletesebb rész a lángokban álló harc volt a villában és ennyi.
A játék nagy részében az egyetlen megoldás szinte csak a harc volt. Alig volt rész, ahol a kidumálás segített, hiába volt mindig max. táján. Lopakodós trükkös quest se volt nagyon.
A játék vége meg egész egyszerűen kb. a vérlázító szinten van. A Doctors szál kb. a semmiből jön és nem is értettem, hogy mi. A másik, hogy végén olyan statjai voltak a többi lénynek, hogy teljesen esélytelen volt velük szembe szállni. Viszont a Baccus R-t leverni velük meg semmi nem volt. Nekem kb. semmi dolgom nem volt. Balansz sehol...
A skillek nagy részének is semmi értelme, vagy tisztán látszik, hogy legfeljebb lone wolf-ban van értelme, vagy még ott sem. A retribution meg a másiknak.
Ja, és a "naaaaaaaaaagy no.1" RPG harcrendszere is pont olyan szar és ökör, mint a Witcher III-é. A LVL differencia a döntő, semmi más. Ez kb. lineáris játékot csinál az egészből, mert 1 LVL diff. esetén is kb. szinte lehetetlen bármi erősebbet leverni.
Erről a design ökörségről leszokik valaha a játékipar...? Open world játék. A seggem open, az. Annak tűnik. a LVL miatt csőjáték ez is, csak szélesebb a cső néhol, de ennyi.
Komolyan mondom, a tök jó első rész után, mintha meghallgatták volna az összes fórumozó tanácsát...
...és aztán minden téren szar játékot csináltak volna.
A végén a történet érdekes, mert a végén jön a teljesen logikátlan twist. Ok, Lucian mellé állok...
...majd jön a Doctor és teszi amit...
Aki ki a tököm is egyébként? Egy tök lényegtelen Jahan féle mellékszálban tűnt fel. Ja, hol is van Jahan...?
Kb. nem is értem már, hogy mi a túrót keres itt.
Mitől is ilyen OP? Hol is volt eddig? Mit is csinált eddig...? Ez miféle történetvezetés...?
Ha betartom az egyességet, ami kb. meg se volt fogalmazva micsoda, akkor minden társam ellenszegül. Ha nem, akkor meg a fő karakter elveszik. Az igen...
Ja, hogy annál volt az összes poti, hogy átlátható legyen kinél mi van és elveszi az összest?
Micsoda fantasztikus logika...
Reload...
És ilyen ökörségekkel van teli az EGÉSZ játék. Az elsőben soha nem éreztem ilyet. Sehol.
A LVL különbség viszi a prímet mindenhol. Pont olyan balfék rendszer, mint a Witcher III-ban.
Csak emiatt az open world valójában csőjáték.