Leírod, hogy nem idejétmúlt a szint alapú fejlődési rendszer, majd bemutatsz egy példát, ahol konkrétan mindenféle végbéltükrözéses módszerekkel (level scale) érik el, hogy a játékélményt ne vágja gallyra.
Innen kezdve az egésznek csak annyi értelme van, hogy a játékosnak legyen egy mutatója (a szint), hogy lám, fejlődik a karakterem. Mi lenne, ha a szintkijelzést eltűntetnék, és az életerő konstans lenne? Egy játékváltozó sokkal jobban kidolgozott, stabilabb lábakon állna, jobban lehetne rá építkezni. Cserébe a játékost megfosztjuk ettől a mesterkélt "fejlődés-mutatótól".
Ezt amúgy sok szerepjátéknál megoldották elegánsabban, vagy legalábbis kísérletet tettek rá, lásd a CP2020 pen&paper esetén is az életerő konstans, semmivel sincs több életereje egy veterán karakternek egy most indított karakterhez képest. Amiben jobb lehet, az az, hogy jobbak a mentődobásai, vastagabb páncélt vesz fel, és a többi. De nincs szint, a tapasztalati pontokból a skilleket tudod fejleszteni. A korábban említett White Wolf játékok is ebbe az irányba mentek el, nem véletlenül. Már az 1980-as években látták a pen&paper szerepjáték-fejlesztők, hogy a szintlépéses dolog számtalan problémát vet fel, nem véletlen, hogy a modern pen&paper szerepjátékok jó részében a szintrendszert elengedték.
A számítógépes szerepjátékok a D&D-ből táplálkoztak, annyira, hogy az első számítógépes szerepjátékok egyenesen a D&D átültetései voltak, aztán azon alapulva más háttérvilágokra jöttek. Aztán szárba szökkentek egyre újabb és újabb játékok alapjaiban a D&D szakácskönyvéből, szintrendszerrel. A játékosok pedig ezt szokták meg, ez lett az etalon. Sajnos a mai napig nem is tudnak szabadulni tőle a fejlesztők (vagy nem akarnak, ez már nézőpont kérdése)...
