Pöfög még a topik, fejemben is dübörögnek még a hajtóművek, köszönet érte az érintetteknek!
Néhány emlék, gondolat, kép, így 5 nap után:
Vasárnap voltunk, vonattal mentünk, hajnal 4-kor indultunk és koppra pontosan 7:10-re értünk be Kecskemétre. 80-as busz (Kösz tippet!), 1-es kapu ééés... 7:30-kor már a reptéren viháncoltunk Eszterrel, mint a pórázról leengedett kopók!
A C-17 a repülés történetének egyik leglenyűgözőbb darabja, magához húzott minket már távolról. Aztán közelről, oldalról, hátulról, szinte megunhatatlan. Elmondhatatlanul sajnáltuk, hogy nem repült, de így is leragadtunk mellette vagy negyed órát. Gyorsan rá is jöttünk, hogy itt 1 nap bizony kevés lesz! Innentől végkimerülésig jártuk a bázist, mentünk mindenfelé, néztünk mindent, így a hosszabb sorokba nem is álltunk be. Igazából 2 nap is feszes lett volna: egy a repülésnek, egy a többinek, egy harmadikon meg lehetett volna lazulni, kényelmesen enni, heverészni, ismerkedni, eszméket cserélni.
Baromi jó volt a hangulat. Laza, derűs, családias fesztiváli örömünnepként jellemezném - a tömeg elviselhetetlensége nélkül. Meglepően jó zenék (Féltem, hogy valami arcpirítóan fos magyar popslágerekkel pusztítják majd hangszórókból a légkört, de a napot vagány, stílusos, "repülős" zenék köszöntötték.), szerencsésen jó idő (délutánra fantasztikus, drámai felhőtornyokkal, fényekkel, színekkel). Maximálisan segítőkész, laza, jó arc katonák, kulturált közönség, hatalmas nagy tér, tömeg csak a legfrekventáltabb bemutatóknál (ez nem is lehetne másként), de tolongás, bunkózás ott sem volt, még nyomokban sem találkoztunk vele. Viszont a sok gyerek mellett meglepően sok idős embert is láttunk, bőven 70 feletti öregurakat - gondolom, egykori katonákat.
A vezetők előtt pedig le a kalappal, zseniális volt ez az ejtőernyős érkezés! Rémusz bácsi csak mesélt, Romulusz doktor viszont bebizonyította, hogy nem csak az íróasztal mögül tudja rángatja a zsinórokat, hanem a levegőben is!
A törökök is rendesen feldobták a show-t! Az amúgy is elég látványos bemutatójukhoz a lehető legheroikusabb és legdrámaibb zenéket rakták össze, és mindehhez a kommentátoruk olyan hihetetlen átéléssel és szenvedéllyel kiabált, hogy csak pislogtam! Ráadásul magyarul! Kizárólag szuperlatívuszokban, de valahogy úgy, mint az admirálisgenerális, pl. hogy: "A PELOTAK FELELEM NELKUL GYORSITANAK!!!" illetve "ELJEN A MAGYAR NEP! ELJEN A MAGYAR-TOROK TESTVERISEEEG!!!" Ha kapott volna egy kis barackpálinkát, szerintem a két ország egyesülést is kikiáltotta volna, hááát... nagyon jól szórakoztam a műsoron!
És amúgy köszönet nekik, talán túltolták, de jól tolták!
A szaúdiak sem filléreskedtek a kerozinnal, még a reptér betonján ültünk, amikor elkezdték a show-t, de még akkor is hasították az eget, amikor már a vasútállomáson méregettük a vonatra váró tömeget. (Hazafelé sem volt gond, bár Ceglédig állni kellett, de mindenki fölfért a vonatra.)
A nemzeti büszkeséget a román vendégeknek is ki kellett pakolniuk a kirakatba, meglepett, hogy a kiállított MiG-21-esen román zászlót lenget a szél - a többiek valamiért nem érezték szükségesnek, hogy fellobogózzák a technikájukat. Szomorú dolog a kisebbrendűségi érzés.
KC-390, micsoda mokány szépség! Sajnos vasárnap ő is a földön maradt. De repült a Draken! A Viggen! Micsoda kuriózumok!
Az olasz Spartan mutatványaira számítottam, mégis lenyűgözött, hulla fáradtan sem bírtam levenni róla a szemem.
Lent, a földön talán még több volt a látnivaló, nem is jutott mindegyikre időnk. A megmászható haditechnikát sajnos folyamatosan ellepte az istenadta nép, így nem tudtam alaposan átvizsgálni és szétfotózni a T-72-est, de kaptam belőle egy feledhetetlen adagot a dinamikus bemutatón. Pont jó helyen álltunk, az egy helyben körbeforgó Leopard bömbölő ereje a képünkbe vágta a földet, imádtam...! A tankoktól úgy éreztem magam, mint egy 7 éves, kedvem lett volna beszaladni közéjük!
Aztán voltak még hagyományőrzők (Mélységi felderítők is!), haditechnika minden mennyiségben, makettek, modellek, gyerekprogramok, ingyen osztogatott Honvéd, Regiment, sőt Haditechnika kiadványok (Hoztam is egy csokorral)...
Negatívumokkal mi csak nyomokban találkoztunk. Pl. elnagyolt volt a térkép, kevés infó volt arról, hogy pl. felszállnak-e a brazilok vagy a C-17. Nyilván nagy szomorúság, hogy végül mindkettő a betonon maradt. Díjaztam volna azt is, ha pár átrepülést alacsonyabban végeznek, közelebb a néphez, hiányzott kicsit az a közelség, amit a fővárosi bemutatókon megszokhattunk. A távolban rohadó MiG-29-esek látványa is hozta a fájó hiányérzetet, hogy micsoda veszteség ez, meg hogy legalább egyetlen egyet nem lehetett volna röpképes állapotban megőrizni és ilyenkor a nép fölé emelni...?
De ez már más téma, maga a repülőnap összességében szuperjó volt!
Alig várom a következőt!