Természetesen egy sokkal nagyobb Gripen flottánál a kiegyenlíettebb átlagfogyasztás kedvezőbb számokat hozhat, mint mondjuk egy olyan egyszázados kislégierőnél, ahol a három év átlagában benne van a stabil 60 százalékos hadrafoghatóság, kb 80 százalákos üzemképesség (tehát a három év átlagában csak 11-12 gépre lehet vonatkoztatni a számokat), de erre a periódusra esnek BAP feladatok, netán repülőnapi kismagasságú műrepülés, illetve háborús helyzet, ahol a keszi többször van riasztva.
Ezek a felfegyverzett hosszú őrjáratozások, kis magasságú intenzív műrepülések, éles riasztások fegyverzettel, póttartállyal mind-mind nagyobb kerozinfelhasználást eredményeznek. Külön-külön ezekkel nem is volna baj, mert az ilyesmit csak pár gép végzi, de nálaunk az a pár darab akár az átlag repképes flotta jó fele.
Egy százgépes svéd légierőnél ez jóval kisebb arány, tehát a teljes flotta jóval nagyobb hányada hajt végre kisebb fogyasztás mellett repült órákat.
És ez csak a kerozinfogyasztás.
Fajlagosan egy BAP feladat, egy keszi, vagy egy éleslövészet rezsije lényegesen magasabb, mint egy normál útvonalrepülésé.
Maradva a kerozinfelhasználásnál, ha a Gripen a feladatai nagyobb hányadát lenne képes póttartályok nélkül elvégezni, akkor a repült órára vetített költség is csökkenne, hiszen egy póttartály kapacitásának jó 40 százaléka az a saját légellenállás és extra tömeg miatt "elmegy pocsékba".
Szélsőséges esetben, ha a Gripeneink egy tetszőlegesen kiválasztott egymást követő három évben csak és kizárólag póttartállyal repülnének mindenhová, akkor elviekben a felhasznált kerozin 40 százaléka az feleslegesen égne el.
Ha ez a KF-21-es a repülési feladatai nagyobb hányadában (teljesen mindegy, hogy ezekből mennyi a szub-, illetve a szuperszonikus rezsim) képes mellőzni a póttartályokat, akkor az meg fog látszani a flotta kerozin felhasználásán is.
Természetesen a póttartályok elhagyása csak a spórolás miatt nem célszerű, hiszen ha egy gép a tartályok hiánya miatt a kelleténél csak rövidebb ideig tud a levegőben maradni és netán emiatt feladat marad el, vagy csak több felszállásból repülhető le, az sem szerencsés.
A legjobb gép az, amelyiknek egyátalán nincs szükséges póttartályra, hanem a teljes feladatrendszerét a belső kerozinmennyiséghez igazítják, a gépet eleve így tervezik meg. Így a gépnek minden esetben csak az üzemanyag tömege fog számítani, annak extra légellenállása úgy mint külső póttartály, illetve holt tartálytömeg nem. Maximum indirekt kapcsolat lesz az extra sok kerozin tömege és az emiatt megnövekedett állásszög és annak extra légellenállása között.
De ez jóval kisebb növekmény, mint egy póttartályé.
Azt a KF-21-esnél is látjuk, hogy a gép "púpos" kontúrú, főleg szemből, tehát szerintem igyekeztek valamiféle CFT-t integrálni a dizájnba, habár hivatalosan lesz hozzá póttartály is a szárnyakra.