Nem a kiegészítő gépágyúról beszéltél, hanem arról, hogy miért nem terjedt el a 130+ löveg a harckocsikon, én pedig erre reagáltam, mert szerintem rosszul látod a dolgot. Amennyiben valamelyik oldal meglépi a nagyobb löveget, akkor a többiek is megtették volna, függetlenül attól, hogy mennyivel kevesebb a bemálházható lőszer, függetlenül attól, hogy beterveznek-e mellé gépágyút, függetlenül attól, hogy a harckocsin belül hol kell elhelyezni a lőszert, vagy függetlenül attól, hogy csak 2-3 ember fér el a gépben.
A németek például a 32 darab bemálházott 140 milliméteres lőszerre azt mondták, hogy elfogadható kompromisszum a Leopard 2, 42 darab 120 milliméteres lőszeréhez viszonyítva. Az elérhető dokumentumok alapján ők sem tartották szükségesnek a 4 emberes kezelőszemélyzetet, de még a kiegészítő gépágyú meglétét sem, pedig náluk is voltak ilyen ötletelések, készültek is 20 milliméteres gépágyúval kiegészített harckocsi prototípusok. Ezzel szemben meg ott van a svéd példa, ahol a 29 darab 140 milliméteres lőszert viszont kevésnek gondolták és terveztek mellé gépágyút is.
Ez a kevesebb lőszer dilemma már többször is végigment a harckocsi harcászat elméletén, aztán mindég az lett a gyakorlati rész vége, hogy a kevesebb, de nagyobb űrméretű málházható lőszer a jobb választás.
Olyan is volt már, hogy a nagyobb kaliberre váltás és az emiatt málházható kevesebb lőszer miatt a harckocsi kapott gépágyút is, viszont ezek a megoldások idővel mégis kikoptak.