Az orosz-ukrán háború egyik tanusága, hogy a könnyű de jól felszerelt gyalogság, ATGM-mel és kézi légvédelmi rakétákkal nagyon hatékony.
Egyfelől igazad van. Másfelől a tanulsága még ennek a háborúnak, az oroszok balfék harcászati alkalmazása szárazföldi erőiknek. Felderítés, biztosítás, teljes elhanyagolása, APS rendszerek hiánya, alapvetően járult hozzá a nagy páncélosveszteségekhez. Lesállásból támadó könnyűgyalogosok csak úgy operálhatnak sikerrel, ha az ellenséges erők magasról tesznek a felderítésre, adott terepszakaszokon, ahol az előre vonást, esetleg szétbontakozást és támadást terveznek végrehajtani. Ugyanakkor háborút megnyerni senki nem fog, kizárólag könnyűgyalogosokkal, akinek max egy páncélozott terepjáró minden nehéz eszközük. Le kell vonni a tanulságait ennek a háborúnak is, ahogy mindegyiknek. Ugyanakkor abban biztosak lehetünk, a következő, legyen bárhol is, megint kicsit más lesz majd, mint az azt megelőző konfliktus. Harceljárások, harcászati alkalmazások terén biztosan. A tüzérség nagyon fontos, ez tény. Ugyanakkor a vontatott lövegek ideje szerintem lejárt. A harckocsik, gyalogsági harcjárművek esetén, megfelelő kombinatív harcászati alkalmazással, valamint az aktív védelmére nagyobb hangsúlyt helyezve, ( APS ) a páncélosveszteségek csökkenthetők, szerintem jelentősen. ( Felderítés javítása, minden elérhető modern eszközzel, harcban szorosabb együttműködés harckocsizó és lövész alegységek között. ) Én legalább 3 összfegyvernemi dandárt állítanák ki, megerősítve jelentősen, a tartalékos erőkre kihegyezett, jól felszerelt és kiképzett könnyűgyalogos alegységekkel. Jelentős légvédelemmel. Valamint, egy teljesen önálló tüzér dandárt.