Akkor jó sokadszorra sem érted a lényeget.
- Egy alacsony magasságon, végfázisban 900 m/s sebességel közlekedő hajó elleni rakéta repülési magasságtól függően 20-30 km távolságon radarhorizont fölé kerülve 22-33 másodpercet hagy a légvédelemnek. Ennyi időn belül észlelni, befogni, rakétát indítani, a rakétának elérni a célt, ha nem talált, akkor ezt újra észlelni, majd megismételni az egészet. Ilyen rövid idő alatt egy, vagy legfeljebb két próbálkozása van a légvédelemnek. Ezzel szemben a lassú CH-X még 18-20 km-ről is 2 perc körüli időt hagy a védekezésre.
- Ha egy próbálkozás mondjuk mindkét robotrepülő esetén ugyanúgy 70-80 % valószínűséggel járna lelövéssel, akkor az Onix/Brahmos átjutási esélye még akkor (0,2-0,3) a négyzeten = 4-9 %, ha kétszer próbálkozhatnak vele szemben. A CH-X viszont 4-5 próbálkozást kényelmesen meghagy, így az átjutási esélye (0,2-0,3) a 4-5. hatványon = 0,03 - 0,8 %. Tehát már a lelövési valószínűség miatt is sokkal kevesebb kell a nagyobb átjutási esélyű rakétából még akkor is ha nincs túlterhelés, hanem minden egyes újabb hajó elleni rakéta udvariasan megvárja mire a légvédelem újra felkészül az előző lelövése után.
- Túlterheléses támadásnál is lényeges a rendelkezésre álló idő. A légvédelem véges számú rakétát tud párhuzamosan leküzdeni. Egy gyors rakétából elég annyit küldeni, amennyivel már a légvédelem egyszerre nem tud mit kezdeni. A lassú rakétára viszont a légvédelemnek több próbálkozása. Ahányszor több a próbálkozási lehetőség, annyiszorosra nő az egyidejűleg küldendő rakéták száma ugyanazon eredmény eléréséhez. Ha a gyors rakétából még 15-öt le tud szedni a légvédelem, akkor 16-al lehet túlterhelni. De ha a lassú rakétára háromszor többet lőhetnek, akkor 3x15= 45 feletti darabot kell bevetni egyidejűleg.
- Azonban még csak az sem igaz, hogy egy próbálkozásból azonos a lelövési esély az Onix/Brahmos és a CH-X ellen. Az orosz/indiai rakéta nagy sebessége komoly kihívás elé állítja a légvédelmi rakéta vezérlését is mert kevés az idő a végső korrekcióra. A légvédelmi rakéta típustól függően legalább 1,5-2 km/s, vagy akár ennél is nagyobb relatív sebességgel közelít a célhoz. Könnyebben hibázhat annyit a vezérlés, amennyi elég a lelövés elkerüléséhez és már nincs idő javítani. Ezen kívül a gyújtónak is nagy kihívás az ilyen nagy közelítési sebesség. A Brahmos jellemzően kevesebb,. mint 5 ezred másodperc alatt teljes hosszában elhalad a gyújtó mellett, illetve előre irányított gyújtó esetén áthalad a gyújtó érzékelési vonalán. Ha egy picit is korai a gyújtás, akkor a repeszek elrepülnek a Brahmos előtt, ha pedig picit is késői, akkor mögötte. A gyújtó nem öleli körbe a légvédelmi rakétát, hanem típustól függően vagy 4 gyújtó van fixen adott szögbe irányítva és a rakéta forgása biztosítja a körkörös lefedést, vagy a vezérlésre is használt radar adatait használják fel a gyújtáshoz is. Előbbi esetben a túl gyors célpontnak van esélye elhaladni a légvédelmi rakta mellett még mielőtt valamelyik gyújtó érzékelési vonala keresztezné. Utóbbi esetben pedig a radar távolság- és sebességmérési pontatlansága, illetve a mérési gyakoriság jelenti a problémát az optimális gyújtási pillanat meghatározásában. Továbbá egy nagyon gyors célpont még akkor is a célba csapódhat ha mondjuk egy RAM rakéta, vagy egy Phalanx sorozat megrongálta. Ugyanis pár km távolságban, pár másodpercre a becsapódástól még a vezérlés elvesztése, hajtómű leállása, vagy a repeszek miatt keletkező aszimmetrikus légerők sem biztos, hogy eltérítik annyira a rakétát hogy ne érné el az igencsak méretes célpontját. Egy lassú robotrepülő még a cél közelében is rá van utalva az irányításra, a meghajtásra és a megfelelően működő aerodinamikai felületekre. Egy Brahmos viszont az utolsó pár km-en viszont inkább tekinthető egy nagyon lapos ballisztikus röppályán repülő lövedéknek. Annyira lapos a pálya, hogy vezérlés, magasság tartás nélkül is előbb éri el a hajót, mint a vízfelszínt.
Itt nem az a kérdés, hogy egy korszerű légvédelemnek van-e jelentős esélye lelőni akár egy gyors robotrepülőt is. Van esélye.
De nagyon nem mindegy, hogy menyi az esély a hibázásra úgy, hogy azt már nincs idő kijavítani és hogy mennyivel kevesebb robotrepülőt kell felhasználni a légvédelem áttöréséhez.