Nézd, technika órán mi is kapáltuk a téglajárdát. Azt gondolhatná az ember, hogy goli otoki pedagógiai módszerek mentén zajlott a technika óra.Ha felveszem a szobatudós szemüvegemet, akkor azt gondolnám, hogy a cserép alatti talaj - mivel egy ideje nem volt hasznosítva - lehet, hogy nem volt annyira kimerülve, mint a kerti. A cserép agyagából extra cucc is mosódhatott be. Ezen kívül a növény egyedül nőtt, a társaival nem kellett versenyeznie a tálanyagért és a vízért. A cseréptörmelék - talajtakaróként - emellett megakadályozta a talaj kiszáradását (mint a mulcs), és a kis éles darabok fizikailag védtek az ízeltlábúak és csigák ellen.
Ez persze csak vicc, de a kubaiak - állítólag - elég jó hatásfokkal művelik a betont (urban farming, asszem ez a neve), kényszerből.
Igen a kubai módszer is jó, meg sokan példaként mondják, de nem látom, hogy nagyon sokan szeretnék az az életformát úgy összességében követni. Pedig nem a minden évi új ájfonunkat ad meg nekünk... van az Úri imádságban sem...