Mi magunk szárítottuk ki az országot, ezért olyan pusztító most az aszály....
2022. augusztus 03. – 07:03
" Az elmúlt hetekben régen nem látott aszályt tapasztalhattunk Magyarországon: cserepesedő földek, kiégett gyepek, porzó patakmedrek, szárazra került tómedrek fotói járták be a médiát, miközben a mezőgazdasági szakemberek jelentős terméskiesésekről számoltak be. Végső soron a hőhullámok és a csapadékmentes időszakok kialakulásában is benne van az ember, de azt, hogy milyen a talajaink, termőföldjeink állapota, sokkal könnyebben befolyásolhatjuk. Ez a mezőgazdaság szempontjából katasztrofális év sokaknak jó lecke lehet, hogy szélesebb körben elterjedhessenek a már eddig is ismert vízmegtartó technikák, művelési módszerek.
Ha aszályról beszélünk, legtöbbször a mezőgazdaság felől közelítve gondolunk rá, de a hosszabb száraz időszakok egyre több olyan problémát okoznak, amelyek közvetlenül minket is érintenek, amikor a felszíni mellett a felszín alatti vízkészletek is fogyni kezdenek. Ellehetetlenül az öntözés, ipari vízhiány is kialakulhat, és a lakossági vízellátásban is zavarok keletkezhetnek. Ezeket szinte mind meg is tapasztalhattuk az elmúlt hetekben.
Az aszályt a nyárral kötjük össze, de idén már márciusban hatalmas mennyiségű víz hiányzott a talajból, emiatt válhatott még pusztítóbbá a mostani hőségidőszak.
„Az aszály mindig is jellemző volt a kontinentális éghajlatú területeken, de a klímaváltozás fokozza ezt. Megváltozott a csapadék éven belüli eloszlása, a nyári és a tavaszi csapadékok mennyisége csökken, a télié – elméletileg – növekszik, erősödik a mediterrán hatás. Az idén az okozza a rendkívüli aszályt, hogy a téli és tavaszi csapadékok is elmaradtak. Nincs tartalék, a talaj fölső nyolcvan centimétere, egy métere száraz. A kétezres évek elején volt egy hasonló nyári aszály, amikor kilencven napig nem volt csapadék, de akkor volt téli feltöltődés a hótakaró miatt, ráadásul 1999 az egyik legbelvizesebb év volt” – mondta Barta Károly, az Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar geoinformatikai, természet- és környezetföldrajzi tanszékének docense.
„Eddig is voltak csapadékszegény évek, de újdonság, hogy komplett országrészek vannak, ahol gyakorlatilag nem lehet bizonyos haszonnövényeket termeszteni. Táji szintű aszályt látunk, amihez a korábbi években összeadódott vízhiányok is vezettek, és ez már a felszín alatti vizek süllyedésén is látszik.
Mindezt már nem lehet pusztán öntözéssel megoldani. Ennek ellenére azt látom, hogy a
jégkármentesítő rendszerrel még mindig többet foglalkozik az agrárkamara, mint a klímaváltozással. Most már ennek is bele kell kerülnie a gazdálkodók gondolkodásába” – mondta Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője.
Barta Károly azt mondta, a talaj fölső egy métere körülbelül 300 milliméternyi csapadékot képes tárolni, de az emberi hatás miatt a szántóföldi kultúrákban ennek csak töredéke van meg, még akkor is, amikor bőven van csapadék. „Nemcsak a meteorológia számít, a tartós, több évtizedes művelés le tudja rontani a talajt. Úgynevezett eketalpréteg alakul ki: húsz-harminc centi mélyen megszántjuk a földet, de alatta egy tömörödött réteg alakul ki, ami nem engedi leszivárogni a vizet. Hiába van csapadék, csak néhány tíz millimétert tud ebből a talaj elraktározni, ez pedig néhány hét alatt kiszárad.”
Az idei nyáron talán soha nem tapasztalt aszályt élünk meg Magyarországon. Több folyónkon rekordalacsony vízállást mérnek, néhányon már szinte száraz lábbal át lehet kelni, de a mezőgazdaság is nagyon megszenvedi a szárazságot. A gyepek kiégnek, a gabonanövények hozamai alacsonyak, és egyre több pusztító tűzzel is találkozunk. A Telexen cikksorozatban mutatjuk be az aszály hatásait, illetve az alkalmazkodási vagy megelőzési lehetőségeket is.
Hirtelen mindenki öntözni akar, de nincs miből
Megjött az aszály, ilyenkor mindenki öntözni akar, mint az őrült (a vízügy azt közölte, hogy soha nem látott mértékben érkeznek a rendkívüli öntözési kérelmek), csak hát a folyóink jó része is ramaty állapotban van.
A negatív vízállási rekordok mellett nehéz mit kivenni a felszíni vizekből. Például egy gazdálkodó a korábban engedélyezett mennyiséget vette ki a Tarnából, de ezzel majdnem leszívta a folyó teljes vízhozamát.
„Tavasszal a károsnak nevezett többletvizek ellen védekezünk, ezért sokszor csak akkor zárjuk le a belvízelvezető csatornát, amikor már szükség lenne vízre, de általában ilyenkor már a csatornában sincs víz. Nem alkalmas időszak ez arra, hogy érdemi mennyiséget betároljunk belőle” – mondta Dedák Dalma.
A WWF környezetpolitikai szakértője úgy látja, a csatornáknál is rossz gyakorlat terjedt el. Sokszor kivágják a partjaikon a növényzetet, miközben az árnyékadóként csökkenti a víz párolgását, akadályozza a szennyező anyagok bemosódását. A kotrásokkal kimélyített medrek pedig leszívják a környező területek talajvizét. Szerinte sokan alulbecsülik azt, hogy milyen mértékű ez a vízveszteség.
„A víz pótlását célzó öntözést a legtöbb esetben a kényszer szüli, hiszen ez azt jelenti, hogy a talajban lévő (a növények számára hozzáférhető) vízből kifutottunk. Eljuthatunk oda, hogy mi is rátérünk az Afrikában, például Etiópiában, Szudánban használt deficitöntözés módszerére. Ennél az a kiindulási alap, hogy tudják, hogy a növény úgysem fogja megkapni a neki szükséges vízmennyiséget, de kiszámolják, hogy melyik fejlődési fázisában lehet úgy csökkenteni az öntözővizet, hogy a lehető legkisebb legyen végül a hozamcsökkenés” – mondta Waltner István, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) vízgazdálkodási és klímaadaptációs tanszékének vezetője."
Magyarország egykor vízbő vidék volt, de évszázadok óta tudatosan zajlik a kiszárítása. Ha a klímaváltozás hatásait nem is lehet teljes mértékben kivédeni, de a kezünkben van a lehetőség a károk csökkentésére. Nem az a jó válasz, hogy mindenhová építsünk víztározót – megfelelő agrotechnikával...
telex.hu