Nagyjából, jelenleg túl sok kompromisszumot kell kötni, és megfelelő körülmények kellenek ahhoz, hogy valaki elektromos autót vegyen és tartson, mi is törjük a fejünket itthon, hogy kellene egy új második számú autó a gyerekek oviba / iskolába / egyéb helyekre fuvarozására a városban (Győrben), de mivel a mostani erre tartott suzuki swiftet pont azért cserélnénk, mert a vezetőülés mögött, ha én vezetek, nem fér el egyik gyerek lába se már, nagyobb kellene valamivel, mondjuk egy nissan leaf, a kispolszki méretűek nem játszanak. Az meg használtan is 4,5-től indul (3-4 évesnél régebbit nem vennék), újonnan meg 10 milla. Kiából meg nézem a rio-t, újonnan 4-4,5 millió, 3-4 éves meg 2,7-2,8. Tehát konkrétan feleannyiba kerül, mint a leaf. Ezzel a kocsival évente megteszünk kb. 5000 km-t, tehát a benzinen túl sokat nem fogunk spórolni (éves benzinköltség talán eléri 100ezer Ft-t, a szervizköltség is elég alacsony, mivel nem nagyon kopik el rajta semmi emiatt). Így meg ha még ingyen tölteném is az elektromost, akkor is talán 10-15 év alatt hozza vissza a felárat. A használt. Szóval valószínűleg nem elektromos lesz a suzuki utódja sem.
A becsületesnepper után szabadon - Honda Jazz.
Nagyon jó, tágas kisautó. Most elvileg lesz belőle hybrid is, de erre a km mennyiségre teljesen felesleges, a benzines is alig eszik valamit 6 literekkel elszaladgál városban.
...már most egy hét kimaradt a HTKA-ból; elkezdtünk a zasszonnyal Colombo-t nézni
Az egyik kis sógor korban 30 feletti, az autók eddig is
teljesen kívül estek az érdeklődési körén.
(Elvittem a srácot parkolóparádéra, beültettem legendákba; Csikós Zsolt - azóta már eladott - hathengeres benzines Mercijébe, Citroën BX-be, Alfa 164-be, a szemébe néztem; na milyenek?
...ááá, hagyjuk...
Pár éve megtette a legrosszabbat, amit tehetett: Megszerezte a jogosítványt, de nem vett autót. Hurrá; garantáltan beégtek a tanulás alatt kialakult és a rutinnal még fel nem oldott félelmek.
Amúgy sosem értette, hogy az autó lényege; a mozgás szabadsága.
Vett a lakásuktól vagy 40 km-re szőlőt borházzal; távolsági busszal, meg ugye gyalog jártak ki, hónuk alatt a fűkasza, gyerek, stb
...aztán nemrég a másfél éves gyerek a telken beverte a fejét a sárkaparóvasba.
Most már érti, hogy miért kell az autó
Megkérdezte, hogy miket ajánlok. Elmondtam neki, hogy milyen szempontokat vegyen figyelembe (a gereblye is beférjen a csomagtartóba, meg minden
is, árkon bokron képes legyen átmenni stb)
, mire számítson az üzemeltetésben, károk esetén, mennyi pénze legyen tartalékban gond esetén stb.
Úgyhogy elvetette a használtan is méregdrága Jazzt, s vett élete első autójának egy 2006-os 1.4-es Fiat Albeát 550 ezerért.
Szervizben átnézve (MűhelyPRN), az eladó rokona szembe szomszédja.
Egy életre megfogja tanulni tisztelni a fizikai határokat (mindig úgy kezdi a futómű, hogy na, akkor én most 'itten felborulok, pedig nem), el fog benne férni kényelmesen a kiccsalád, meg a rotakapa, elmegy 6 literrel, s 130-nál is csendes s amúgy végtelenül üzembiztos, tehát azért jó, mert jó.
Ami meg rossz, az az, hogy az utángyártott alkatrészpiac nem ismeri, ami típusspecifikus, az méregdrága.
Most már csak az a baj, hogy színre, felszereltségre is olyan, mint az enyém; hogy én mennyit fogok hallgatni a többi sógortól...ajjaj...