Ebben nem értek veled egyet.
Ugyanis - bár a perifériák igen - az emberi test nem fejlődött az elmúlt évtizedekben. Sem.
Patológus (orvos) címzetes egyetemi docens ismerősömmel beszélgettünk egy közös utunk során a baleseti sérülésekről, halálokról.
S elmondta, hogy bár csodás túléléseket látni autó, motorversenyek nagy sebességű balesetekből, s igen, utcai baleseteknél is, de ezekből nem szabad messzemenő tanulságokat levonni, több okból sem.
Eleve a biztonsági rendszerek sebesülési, túlélési esélyei nem hasonlíthatóak össze: Egyik oldalon bukókeretek, versenyülések, sokpontos biztonsági övek, bukósisakok, HANS-ok, protektorok, komplett védőruhák.
Másik oldalon hárompontos övek, egy alkalommal leműködő légzsákok, valamennyire erős karosszériák oszt' nagyjából ennyi.
Egyik oldalon általában fiatal, de mindenképpen edzett, kidolgozott, karbantartott (pl. váz)izomzattal rendelkező egészséges(!) emberek.
Másik oldalon a szokásos érrendszeri betegségekkel tuningolt beachbodyk:
Na lehet tippelni a túlélési esélyeket...
Az ő elmondása szerint a tapasztalatok azt mutatják, hogy a 110 km/h-es ütközési sebesség az határ, ami felett a belső sérülések khm. nem túl fényes esélyeket biztosítanak nemhogy a súlyos belső sérülések elkerülésére, de a túlélésre sem.
S mennyit spórolsz időben, ha 20 km/h órával gyorsabban mész 160 kilométert?
Gyakran semennyit, mert hamarabb elfárad az agyad, az idegrendszered, s meg kell állnod pihenni.
Hogy mennyi tőlem sokkal gyorsabban tempózó autó állt mögöttem a Szerencs utcai kereszteződésben Budapestre érve, pedig addig legalább egyszer megelőztek az M3-son!? (Igen; kénytelenek voltak frissíteni).
Félreértések elkerülése végett alkalmanként nekem is tolni kellett taposón, megengedett határon khm. túl. (főnökkel időre minisztériumba, időérzékeny vizsgálati anyaggal fővárosi laboratóriumba), van összehasonlítási alapom.
Amúgy egy időben ez volt kiírva a saját autóm hátsó szélvédőjére:
Rohanni?
MINEK!?