Belém (15 személyes Transit) koccant a városi busz hátulról-oldalról kanyarodó sávban.
A busz sofőrje láthatóan ideges, oda sem mer jönni hozzám.
Volt 14 tanúm. (Az egyik egy másik megyei rendőr anyja, mondta is a helyszínelőnek).
Helyszínelés, a városi közlekedés helyszínelője, meg a sofőrje láthatóan ismerősként üdvözli a kiérkező rendőrt. Bősz fotózás, hogy a busz hogy mozog kanyarodáskor. Telefonálás a köztereseknek, hogy van e kamerafelvétel.
Sajnos nincs. A buszsofőr láthatóan megnyugszik.
Kérdem a rendőrt, hogy a tanúkat nem hallgatja meg?
- Majd behívjuk őket.
(Persze, az ország másik végéből légzőszervi rehabilitációra idejövőket, majd utána hazautazókat...).
...az adataikat nem vette fel...
Búcsúzóul kérdem, hogy látja a szitut?
- Majd meglátja (akkor még nem értettem, hogy miért vélek látni sejtelmes kaján vigyort az arcán).
Megjött a határozat, én vagyok a hibás.
Ügyvéd ismerős felhomályosított, hogy engedjem el az igazságérzetemmel együtt, az összeg minimális, meg két elévülő pont. Ha ágálok, megfordul a bizonyítási teher, a világ pénze, ideje, idege kevés lesz rá.
Max. kérjek meghallgatást, betekintést.
Megtekintettem a helyszínelő jelentését, mint percember agrárminiszter a díjnyertes tyúkot, elsőre kidolgozottnak tűnt - mármint a jelentés -, de volt valami hiányérzetem.
Az előadó arra járt dolgozni, ahol a kocc történt, ismerte a problémás helyet, majd hetekkel később szociális körülményekre tekintettel (Anyámékkal élünk, macskáink vannak, Albeával járunk) új határozat született.
...aztán még később egyszer csak összeállt a kép: Bár bőszen fotózott a szerv a busz megismételt kanyarodásakor, de a jelentésében már csak azok a fotók szerepeltek, amelyek kanyarodás közben nem; csak a két véghelyzetben ábrázolják a városi buszt.
Ügyes.
Ez már régen volt.
Tanulság 1:
Városi (még ha megyei jogú város is) busszal ( vagy helyi potentáttal, stb.) ne ütközz, te leszel a hibás. Mindig.
Tanulság 2:
Azóta nem bízok a rendőrökben.
Tanulság 3:
Szerencsére előfordulnak tisztességes emberek.