Előre is elnézést, de Coelho-i magasságokba fogok süllyedni...
Ugyanis szoktuk mondani kiváló munkatársammal, hogy
mindenki a maga szintjén nyomorog.
S ez alól a közlekedés, a közlekedés megválasztásának módja sem kivétel.
Kevés hedonistát kivéve ugyanis a többség törekszik a maga módján egy anyagilag is olcsó(bb) optimumra.
S mindannyian hiszünk abban, hogy megtaláltuk a Szent Grált. Én is.
De ez a közösségi társasjáték igen ritkán jön össze kirívóan ügyesebben, mint a nagy átlag.
Mert ha más nem, akkor az értékvesztést nem tudjuk megúszni - pár ritka sportkocsi, meg minősített veteránautó kivételével.
Még aki nem közlekedik, az is fizet - közvetve.
Legyen az akár csak egy soha ki nem mozduló kisnyugdíjas özvegy egy földúton megközelíthető tanyán.
A nagy közös kasszából ugyanis neki is kisebb a nyugdíja amiatt is, hogy az állam költ annak a közlekedési infrastruktúrának fejlesztésére, fenntartására, amit ő akár személyesen soha nem használ.
Ha meg valaki dolgozik, akkor is eljut a pénze adózott jövedelemmel vagy nem, no meg ugye vásárláskor az ÁFA fizetéssel.
Aki tömegközlekedik (s most nem a Budapesten pár percenként jövő metróra, buszra, villamosra gondolok, hanem a vidéki járatokra) , az meg fizet azzal, ami egyszeri és megismételhetetlen; az idejével, no meg a a mások viselkedésének, face to face indulatainak, szagának, higiéniájának tűrésével).
Budapesten meg a forgalom szennyezett levegőjének az inhalálásával a buszmegállókban,kerékpáron,rolleren - egy korszerű, HEPA filteres autóhoz képest mindenképpen...
Lépjünk tovább.
A kispénzű öreg autót vesz, amit jó eséllyel nem fog tudni további 15 évig üzemeltetni, tehát gyakrabban - akár egy-két évente (friss műszakival vette, utána bontó) - fizeti a vásárlással járó díjakat, sőt, a gondosabbja/óvatosabbja, aki valamennyire fiatalabbat, úgy 8-12 éveset tudott venni, az első/nagyszervizekkel, no meg a megúszhatatlan javításokkal, mint aki tovább tudja üzemeltetni a fiatalabban vettet, és ráér 5-7 évente pl. vezérlést cseréltetni.
S akkor még ott van a valahol mindig lappangó bizonytalanság/stressz, hogy mi fog elromlani/mikor fog lerobbanni?
Jó itt is volt/van kivétel, aki okosba tudja beszerezni a gázolajat alkatrészt, de egy egész ország ezt nem tudja megtenni...
(Az egyik rokonomat cserben hagyta a 20 éves Vectrája az M0-son - persze egy hídon - 250 kilométerre a lakhelyétől.
Autómentő, javítás, idegesség, költség. Azóta is használja a lakhelye 30 kilométeres körzetében, ahol minden faluban van ismerőse.
De ha a lányához akar megint eljutni, akkor én viszem őket, mert statisztikailag kisebb az esélye, hogy a (már
) két éves autóm lerobban. De azon egy darabig még van garancia is, meg assistance is, ha netán...)
S itt jövök én; a csóró bunkó (idézve az Argo c. filmből), aki bár kiskeresetű, de mindig csak 15 évente vesz autót, mert az elsővel való pofára esés után (14 éves KGST, bírt vagy fél évet), a másodikat 3 éves korábban vettem, azóta meg másodjára újat.
A magam szintjén nyomorgok, mert nem költök drága ruhákra, cipőkre, nem járunk étterembe, nyári wellness hétvégékre hotelba meg egy évben max. egyszer megyünk; ősszel, hétköznap...
Pedig igény vóna' ezekre is, de kompenzálok a napi kétszeri - újonnan vett - autóba ülök tudattal, meg a nyugoccsággal'.
Ennek az árát meg megfizetem a kezdeti nagy értékvesztéssel, márkaszervizbe hordással. Mondjuk az sem törvényszerűen drágább, mint öreg autóra locsolni a pénzt, amikor elszabadul a sors középső ujja...
...aztán van, akinek szerencsére több jutott a dinnyefáról (vagy hogy van ez a mondás), s ő is szeretne optimalizálni a saját vérmérséklete szerint.
Így vesz (most a céges juttatásokat hagyjuk) plug-in hibridet annyi pénzért, amiből más egy életen át költ autóra.
Nyilván észszerűen, ahogy gatya is írja, hiszen nem gyilkolódik a rövid ovijáratokkal, sokat megy, stb
Holott megtehetné, hogy ennyi pénzből megvalósítja gyerekkori álmát, s vesz, akár olcsóbban, akár használtan egy amerikai V8-at, s minden indításnál, gyorsításnál vigyorogna, mint a tejbetök.
De ő is maga szintjén nyomorog, mert ő is számol.
Ahogy én is - hogy nem e lett volna optimálisabb a használati profilomban egy bégető használt Prius?
...de olyan szépen pakolja DCT a fokozatokat, meg igenis tetszik a hangja (sohase hittem volna...) a háromhengeresnek 3000 felett.
Ja; hogy ez egy évben alig párszor történik, mert amikor dolgozni járok, akkor elintéz mindent 1500-2000 között?
Légyszíves, ne akarj megzavarni a negatív hullámaiddal..
...biztos ki lehet mutatni statisztikákkal alátámasztva, matematikailag levezetve, hogy van
átlagos ideális autóvásárlási/tartási/cserényi ciklus a költségek/biztonság/üzembiztonság/nyugodtság/csapdák halmazban, ami a legolcsóbb/emberileg legbarátságosabb üzemeltetés. Mondjuk - úgy tippre - 3-5 évesen venni, 8-10 évesen eladni.
Vagy nem.
De hogy a neppereken, meg egyéb, közlekedéshez kapcsolódó szakembereken kívül ebben az össznépi játékban egy
teljes, úgy
negyven-ötven éves ciklusban nagyon kevesen tudnak saját zsíron sokkal olcsóbban/mégis komfortban közlekedni, mint a többiek, azt esélyesnek tartom.