Én tudom. Kicsinyit drága, és a népnek nincs pénze rá. A népautónak szánt Junior sem olcsó, és hozzá olyan kreténségeket hoztak be, mint kopogós műanyag, "vegán bőr" műbőrözött ülések, kormány, ahhoz képest olyan áron, mintha valódi lenne. A 3 hengeres eu-konform csettegést se felejtsük el. A Guiliánál meg mivel nem csettegő van, fizetni kell a cokettő kvótát vastagon. A németek felé hajló szabályozást se feledjük el a cokettő kvóták terén.
Én leginkább megragadtam a 2000 előtti világban autózás szempontjából - még ha ezt a mostani autóm nem is támasztja alá
.
(Nem is néztem még csak használt Giuliettát sem a döntés előtt...)
De nekem - ahogy sokaknak akkoriban - az Alfa Romeo (és a Lancia is) egy sajátos, összekeverhetetlen világ volt mind külső-belső formanyelvben (azok a jellegzetes kárpitok, műszerfalak...), mind technikában.
Szinte fel sem lehet sorolni a különc dolgaikat a rövidre áttételezett erőátvitelekkel megvadított, pörgős, érces hangú DOHC vagy boxer motorokat, a V6-os blokkokat (Lanciánál V4)
A Twin Spark motorokat (de még nem a Fiat blokkosokat...)
A világelső sorozatban gyártott szívószelep vezérműtengely állítást (1980...)
...az Alfánál a transaxle hajtásláncot a de Dion hátsó hidakkal
Beültél egy 33-as Alfába, ami amúgy khm. nem volt egy nagy truváj minőségben (Nagypolszkiban is használt légbeömlők és KGST érzetű műanyagok), de beindítottad a boxert, felengedted a kuplungot és hiába mondtad a tulajnak hogy finoman akarod vezetni, az csak röhögött, mert tudta, hogy az első gázadásod már az üvegelésről fog szólni
Egy szimpla, tuningmentes gyöszükben is simán elhitted, hogy csak oda kéne gördülni a hétvégi hegyifelfutóverseny rajtjához és a dobogón végeznéd.
A nagyok meg olyan elegánsak voltak belül, hogy fehér zokni, makkos cipő, feltűrt ujjú alpaka öltöny nélkül be se mertél szállni
.
Teljesen másról szólt a legpóriasabb is belőlük még a 80-as években is, mint egy Opel, Ford akár magasabb kategóriában is.
Szó nem volt józan/sótlan praktikumról, íze volt ezeknek az autóknak.
Még a Fiat érában is megpróbáltak elkülönülni, de már senki nem volt hülye, szimpla Fiat technika volt minden téren, de drágábban, pluszban egy-egy különc hengerfejjel, jobb esetben motorral a kínálatban, hogy na, nemcsak egy Fiat ez.
Hozták a motorsport eredményeket is, de ez már vevőként senkit nem érdekelt, hiszen tudta, hogy a saját Deltája egy Ritmo, Tipo, a 155-öse egy közönséges Tempra és nem a túraautó bajnokságokat letaroló V6-os (fülest fel):
en.wikipedia.org
Most meg egy platformon az Opelekkel, Peugeot-kal, azok három, négyhengeres tucatmotorjaival, véleményes formatervekkel...
Megváltozott a világ, megváltoztak az autóvásárlók preferenciái és erre az olaszoknak nemigazán lett válaszuk;
Maseratit, Ferrarit meg (ami a régi olasz iskolát hozza mai napig is érzetben) elég kevesen tudnak megvenni.
Így múlik el a világ dicsősége...
totalcar.hu
