Nekem egy nagyon erősen beégett emlékem, hogy valami rohadt nagy havazás közben megyünk haza, fater próbálja zabolázni a 2101 bestiális 60 lóerejét, miközben nagyobbik húgom és én a hátsó ülésen térdelve a kalaptartóra rakott még langyos kenyereket dézsmáljuk.
Másik emlékem, hogy nagyszüleim olyan helyen laktak, ahol nem volt leaszfaltozva az út. Az öregék telke vagy 4-5 méterrel magasabban volt és egy elég meredek feljáró vezetett a garázshoz. Nagyfater úgy állt fel, hogy a kocsi seggével a szembe szomszéd kerítéséig elgurult és keresztben az úton lendületet vett. Ha náluk voltam gyakran mondata, hogy gyere kölök felállunk az ótóval, amit én nagyon élveztem, mert ilyenkor a vén betyár nem a szemben lévő kerítésig tolatott hátra, hanem csak az út feléig, ahol elrúgta a meggypiros 2103-nak, aminek következtében annak kerekei kipörögtek és vadul dobálni kezdték a homokot.
Ehhez a géphez kapcsolódó emlékem még, hogy 88-89' magasságában elvitték javíttatni, mert az alja baromira rohadt már és hegesztés közben tüzet fogott a gép belseje és a műhely egy részével együtt kiégett. Sokáig jártunk nagypapám tesójával, Józseffel, akit mindenki csak Jóstinak hívott és én sokáig azt gondoltam, hogy neki ez a rendes neve, akinek egy szarbarna Wartburg 353 Turistja volt, meg az öreggel az Ecserire autót nézni. Hallottam mikor mondta az öreg Jóstinak, hogy "nyugatit kék venni". Emlékszem, hogy nagyon sokáig egy harmadik generációs Escort volt a favorit, de végül, vagy fél évnyi szenvedés után, egy első generációs Toyota Tercelt hozott el, mert az 2 vagy 3 évvel fiatalabb volt mint az Escort.
Egy ilyenről van szó. Ocsmány halványkék színű volt. Az öregnek vagy 6-8 évig megvolt, valamikor a 90' vége felé adta el, akkor olyan 15-17 éves lehetett a vas, de addigra gyakorlatilag gurulás közben felfalta a rozsda, pedig garázsban lakott, meg az öreg kenegette az alját-kerékjárati íveket olajjal. Emlékszem vagy fél évig hirdette, rakosgatta ide-oda, végül a vasazós cigányok vitték el 30 000 forintért.
Kis kiegészítés. Kb. 15 évvel az eladás után és a hagyatéki tárgyalás után is vagy 5 évvel kaptunk felszólítást, hogy ez a kocsi miért nem lett belevéve a hagyatéki tárgyalásba, mikor ez is nagyfater nevén van. Mikor kerestem, hogy mit lehetne tenni, nagyimnál ott voltak a papírjai ennek is egy mappában. Szépen rendezetten, befizetett biztosítási csekkek, javítási számlák, az első papír meg az adásvételi szerződés volt.
Ugyanekkor találtam meg a macit is. Nagyfaternak volt egy szerencsés balesete a hetvenes évek közepén. 2101 Lada, gyakorlatilag új 3-4 éves vállalati autó a gyári 2 küllős kormánnyal. Egy tempósabb kanyar előtt az öreg eltekerte a kormányt, de annak karimája a kezében maradt, egész egyszerűen letört a kormány közepéről, így egyenesen beszállt a kanyarban lévő erdős részre. A sztori szerint éppen csak elkerült egy nagy út melletti fát és a kisebb, cserjésebb részre zúgott be. Miután kiengedték a kórházból, az akkor kamasz anyukám és a 5 évvel fiatalabb keresztanyám csináltak neki egy kabala macit. Ez egy kb. 10 centis kis plüssfigura, akinek be van kötve a feje, meg a jobb keze és a bal lába. Ez a kis kabala az öreg minden autójának a visszapillantó tükrén ott lógott. Nem is értem a felgyulladt kocsiban hogyan nem volt benne, bár simán kinézem az öregből, hogy a műhelybe vitel előtt kivette, nehogy ellopják. Mikor a nagyi eladta az utolsó autójukat kivette belőle a kis macit és elrakta az autós fiókba, én meg négy évvel később a papírok átnézése közben megtaláltam, szóval most az én visszapillantótükrömön lakik a maci.
Lada 2101 kormánykerék, a bűnös.
