Igen tudom, de sok esetben tartalmazott fémet is, gondolom anyagiak függvénye volt. Amúgy meglepően jól védtek ezek a dolgok.
Kora újkori - újkori csaták és hadtörténelem (1500-1914)
- Téma indítója boki
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
A klasszikus, eredeti, original (ahogy tetszik) huszárság az 1400-as évek második felére alakult ki a Magyar Királyság déli végvidékén. Ezek a huszárok minimális védőfelszereléssel rendelkeztek, ha volt nekik egyáltalán, alapvető fegyverük pedig a kopja és a szablya volt. Nem tagolódtak be a felvonuló sereg harcrendjébe, mert feladatuk a felderítés, a portyázás volt. Ennek megfelelően harcmodoruk is a klasszikus "üss és fuss" taktikát követte. Váratlanul tűntek föl, fergeteges kopjás rohamot indítottak a meglepett ellenség ellen, melynek sikerétől függően folytathatták annak kaszabolását szablyáikkal, vagy fordulhattak sarkon és oldhattak kereket.
Ezért tehát nem állja meg a helyét az érvelés, hogy az igazi huszárok vértes lovasok lettek volna pajzzsal, sisakkal. Ezek a védőfelszerelések már később, a klasszikus, nehézpáncélos lovagok végleges eltűnésével jelentek meg a huszárságnál - amely ezirányú fejlődése végpontján (a lengyel "szárnyas" huszároknál) meg is szűnt huszárnak lenni - hiszen nem csak betagozódott a sereg harcrendjébe, de annak csatadöntő elemévé lépett elő, hasonlóan a középkori páncélos lovagokhoz!
Közben a klasszikus huszárok megmaradtak a portyázó hadviselés mellett - miközben nyilván náluk is feltűntek, elterjedtek a pajzsok, sisakok, majd vértek, és az 1600-as évekre már a (keréklakatos!) lőfegyverek is.
A klasszikus "végvári vitézek" krémje nem sokban különbözött a lengyel lovagoktól:
A huszárok elsődleges fegyvere kezdetben a kopja volt. Ezek a gyakorlatban többnyire egyszerhasználatos fegyverek voltak - a nagyjából 4 méter hosszú, jellemzően fenyőből készült rudak átmérője a legvastagabb ponton sem haladta meg a 4 cm-t. Sikeres alkalmazás esetén a kopja beletörött az ellenséges katona testébe. Onnantól a huszár a szablyáját használhatta.
Már az 1500-as végén megjelent a kopja mellett a hegyestőr, melynek hossza az 1700-as évek hajnalára meghaladhatta akár az 1,7 métert is. Ezt a fegyvert a nyereghez erősítve hordták és a kopjához hasonlóan döfésre, nyársalásra használták. Esetenként a biztosabb megtámasztáshoz a lova nyakára hajló huszár alkarját a combjára fektetve, térdéhez támasztva markolta a tekintélyes hosszúságú hegyestőrt.
A kopját és a hegyestőrt az 1700-as évek első harmadára lassan elhagyta a huszárság, ahogyan a védőfelszereléseket is. Viszont a hegyestőr, akárcsak a sodronying, ha szórványosan is, de még Rákóczi-szabadságharc bukása után is felbukkant a huszároknál (akiket e néven is neveztek).
Így a huszárság aranykorára a huszár szerte Európában - magyar módra - öltöztetett (zsinóros mente), felfegyverzett (szablya és pisztoly (ritkábban karabély) és harcba vetett (önálló működés, portyázás, felderítés, rajtaütés) könnyűlovas katonát jelentett - jó 200 éven keresztül!
Ezért tehát nem állja meg a helyét az érvelés, hogy az igazi huszárok vértes lovasok lettek volna pajzzsal, sisakkal. Ezek a védőfelszerelések már később, a klasszikus, nehézpáncélos lovagok végleges eltűnésével jelentek meg a huszárságnál - amely ezirányú fejlődése végpontján (a lengyel "szárnyas" huszároknál) meg is szűnt huszárnak lenni - hiszen nem csak betagozódott a sereg harcrendjébe, de annak csatadöntő elemévé lépett elő, hasonlóan a középkori páncélos lovagokhoz!
Közben a klasszikus huszárok megmaradtak a portyázó hadviselés mellett - miközben nyilván náluk is feltűntek, elterjedtek a pajzsok, sisakok, majd vértek, és az 1600-as évekre már a (keréklakatos!) lőfegyverek is.
A klasszikus "végvári vitézek" krémje nem sokban különbözött a lengyel lovagoktól:
A huszárok elsődleges fegyvere kezdetben a kopja volt. Ezek a gyakorlatban többnyire egyszerhasználatos fegyverek voltak - a nagyjából 4 méter hosszú, jellemzően fenyőből készült rudak átmérője a legvastagabb ponton sem haladta meg a 4 cm-t. Sikeres alkalmazás esetén a kopja beletörött az ellenséges katona testébe. Onnantól a huszár a szablyáját használhatta.
Már az 1500-as végén megjelent a kopja mellett a hegyestőr, melynek hossza az 1700-as évek hajnalára meghaladhatta akár az 1,7 métert is. Ezt a fegyvert a nyereghez erősítve hordták és a kopjához hasonlóan döfésre, nyársalásra használták. Esetenként a biztosabb megtámasztáshoz a lova nyakára hajló huszár alkarját a combjára fektetve, térdéhez támasztva markolta a tekintélyes hosszúságú hegyestőrt.
A kopját és a hegyestőrt az 1700-as évek első harmadára lassan elhagyta a huszárság, ahogyan a védőfelszereléseket is. Viszont a hegyestőr, akárcsak a sodronying, ha szórványosan is, de még Rákóczi-szabadságharc bukása után is felbukkant a huszároknál (akiket e néven is neveztek).
Így a huszárság aranykorára a huszár szerte Európában - magyar módra - öltöztetett (zsinóros mente), felfegyverzett (szablya és pisztoly (ritkábban karabély) és harcba vetett (önálló működés, portyázás, felderítés, rajtaütés) könnyűlovas katonát jelentett - jó 200 éven keresztül!
Úgy látszik, tényleg problémás az olvasás értelmezés.
A huszár nem magyar eredetű.Balkani lovassag,valószínűleg bizánci időkben alakult ki.Nalink eleinte a huszárok racok és kisebb részt vlach nemzetiségűek.Matyas huszarsaga is döntően szerbektől állt.
Eredeti magyar lovas a lovasíjász.Nagy Lajos nápolyi hadjáratarol maradt olasz leírás róluk.Tipikus sztyeppei lovasíjászok.
Magyar leírás nem maradt fent a huszárok harcászati alkalmazásáról,csak töredékek.Viszont lengyel igen.Vegyes harcrendben harcoltak, jellemzően.Lovasijaszokkal közösen alkottak harcászati egységet.20 huszár,30 lovasijasszal alkotott egy konnyulovas alegyseget.Ijaszok felpuhitottak az ellent, huszárok áttörték a sorokat,majd közösen közelharcban felgongyolitettek az ellenséges csapatot.Egyutmukodtek,mint ma a tankok és a gépesített gyalogság.A magyar konnyulovassag a 16.szazadban nem volt egynemű.Majd a hegyestor megjelenésével a huszár kikopott, feleslegessé vált.A hegyestor alkalmazásával a lövő lovassag újra tudta egyesíteni a tuzhatast és a lokoereot.
Lengyeleknél különben nem csak az eredeti funkciójú huszarsag élt tovább,hanem az íjász lovassag is.Lengyel panzernyik egy tipikus sztyeppei lovasíjász volt.A 18.szazad elejéig léteztek,miközben nálunk már a 16.szazad végére a lövő lovassag átváltott a tuzfegyverre.1700 körül ezt a tuzfegyveres magyar lovassagot kezdtek el huszarnak hívni, innentől a huszár ezt a típusú lovast jelenti.De addig nem.
A huszár nem magyar eredetű.Balkani lovassag,valószínűleg bizánci időkben alakult ki.Nalink eleinte a huszárok racok és kisebb részt vlach nemzetiségűek.Matyas huszarsaga is döntően szerbektől állt.
Eredeti magyar lovas a lovasíjász.Nagy Lajos nápolyi hadjáratarol maradt olasz leírás róluk.Tipikus sztyeppei lovasíjászok.
Magyar leírás nem maradt fent a huszárok harcászati alkalmazásáról,csak töredékek.Viszont lengyel igen.Vegyes harcrendben harcoltak, jellemzően.Lovasijaszokkal közösen alkottak harcászati egységet.20 huszár,30 lovasijasszal alkotott egy konnyulovas alegyseget.Ijaszok felpuhitottak az ellent, huszárok áttörték a sorokat,majd közösen közelharcban felgongyolitettek az ellenséges csapatot.Egyutmukodtek,mint ma a tankok és a gépesített gyalogság.A magyar konnyulovassag a 16.szazadban nem volt egynemű.Majd a hegyestor megjelenésével a huszár kikopott, feleslegessé vált.A hegyestor alkalmazásával a lövő lovassag újra tudta egyesíteni a tuzhatast és a lokoereot.
Lengyeleknél különben nem csak az eredeti funkciójú huszarsag élt tovább,hanem az íjász lovassag is.Lengyel panzernyik egy tipikus sztyeppei lovasíjász volt.A 18.szazad elejéig léteztek,miközben nálunk már a 16.szazad végére a lövő lovassag átváltott a tuzfegyverre.1700 körül ezt a tuzfegyveres magyar lovassagot kezdtek el huszarnak hívni, innentől a huszár ezt a típusú lovast jelenti.De addig nem.
1528ban egyszerűen nem létezett a dragonyos kifejezés.De az akkori magyar lovas puskas,lovas hajdu szerepe,harcmodja dettó ugyan az volt,mint a Napóleon kori dragonyosnak.
Kizárt.
A tipikus sztyeppei lovasíjász létezésének alapja ugyanis a tipikus sztyeppei, nomád életmódott folytató népesség. Mivel csak a kisgyerekkorától lovagoló, íjászkodó, lényegében egész életét a nyeregben leélő sztyeppei nomád képes olyan szintű lovasíjász hadviselésre, ami a honfoglaló magyarokat is jellemezte.
Az állam kiépülésével, a feudalizmus megszilárdulásával, de legfőképpen azzal, hogy a földek jelentős részét feltörték és művelés alá vették, drasztikusan lecsökkentek, majd gyakorlatilag meg is szűntek a nomadizáló állatartás lehetőségei a Kárpát-medencében! Mire a tatárok elől menekülő kunok bejöttek a Magyar Királyság területére, az itteni népesség már szinte teljesen átállt a földművelésre - ezért is kerültek súlyos konfliktusba a nyájaikkal vándorló, a falusiakat fosztogató nomád kunokkal. Idővel a kunok (meg a jászok) is letelepedtek, egy-két emberöltő alatt felhagytak nomád életmódjukkal - és onnantól nem voltak, nem is lehettek a magyar hadszervezetben "tipikus sztyeppei lovasíjászok!"
Az, hogy vannak egy hadszervezetben íjjal felfegyverzett lovasok, az nagyon nem egyenlő azzal, hogy tipikus sztyeppei lovasíjászok lennének - modern hasonlattal élve T-34 vs. Ansaldo a színvonalbeli különbség.
A hegyestőr az 1500-as évek elejőtől terjedt el és az 1730-as évek táján tűnt el. A hadrenden kívüli, portyázó könnyűlovas harcosok (még ha nem is nevezték őket mindig és mindenhol huszárnak) viszont az 1400-as évek második felétől, bár változatos és változó fegyverzettel, de egészen az I. világháborúig léteztek, fejlődtek, működtek, szerte Európában.
Ez jól hangzik Éppen csak nem igaz.Kivaltsagos harcos nepretegek fent tudták tartani a tudjuk,hogy a székely lovasíjászok a 16.szazad második feléig léteztek,ha egyre csökkenő létszámban is.A lengyel panzernyik meg a 18.szazad elejéig.A 17.szazadban a felszerelésük kiegészült a pisztollyal,de egyébként tipikus lovasíjászok voltak.Dzsidaval, íjjal,szabályaival és fokossal,vagy lovas barddal felszerelve.Pedig nem nomadizaltak,koznemesek voltak, többnyire.
És az meg egyenesen butaság,hogy más ne ismerte volna a portyázó hadviselést.Ismertek.Pl az angol-francia 100 éves háborúban is alkalmazták,ami azt illeti, nehezlovasok részvételével is.
Továbbá a konnyulovasokat nagyon is be tudták tagolni hadrendbe.Be is tagoltak őket,ha éppen az volt a helyes,avagy szükséges lépés.
És ami azt illeti,Mohács előtti törvények már előírtak koznemeseknek,kiknek lovagi felszerelésre nem telik,hogy huszár módra,kopjavsl,pajzsal,szabályaival és lánconingel szerelnjek fel magukat......
És ami lényeges,hogy a Balkanrol van adat jóval korábbi huszár felszereltségű lovassagrol,kiket a Bizánci Birodalom hadserege alkalmazott,guszariusz néven.
És Mohácsrol meg van török leírás,ami zárt rendben rohamozo huszarokat ír le.Eppen csak nem nevezi őket huszarnak,hanem gyaur magyar lovasoknak.De a mód,ahogy a támadást leírja,az egyértelműen huszarokat ír le.
Sztem vhol elbeszélünk egymás mellett, vagy legalábbis már nem tudom követni a dolgot
Én továbbra sema 16.szd-ról beszélek.
Egyébként meg kétlem, hogy 1528-ban ugyan az a harcmodoruk lett volna, mint a napoleoni dragonyosnak
(ti. lovon állásba menni, ott lóról szállni és tűzfegyverrel gyalogságként harcolni).
Szolhatnál Karcsinak,hogy királyi rendeletben tiltsa már meg az M20 lebójázását.Sztem vhol elbeszélünk egymás mellett, vagy legalábbis már nem tudom követni a dolgot
Én továbbra sema 16.szd-ról beszélek.
Egyébként meg kétlem, hogy 1528-ban ugyan az a harcmodoruk lett volna, mint a napoleoni dragonyosnak
(ti. lovon állásba menni, ott lóról szállni és tűzfegyverrel gyalogságként harcolni).
Egyrészt de,úgy harcoltak alapvetően.És a napóleoni dragonyos nem a semmiből lett,a magyar lovaspuskások késői utódai.Egyébként a kozákok is könnyűgyalogosként kezdték,majd lovas puskásként folytatták,mig végül a napoleoni időkben már könnyűlovasságként léteztek.
Azt nem tudom,de az első ismert leirás Szapolyai levelében van a lovaspuskás katonának.Valójában a 16.századi magyar haderőben elterjedtebb volt a kézi tűzfegyver,mint a spanyol terciókban.Annyi biztos,hogy az első ismert pisztoly magyar eredetű.Ott van a Tower fegyvergyűjteményében.Nna, tudhattam volna hogy még a dragonyos is magyar találmány
Érdeklődve olvasom a vitát, mert Mohács kapcsán egy 18.sz-os hadtörténésszel mi is lefutottunk pár kört a témában egy másik fórumon, a - még így is hosszú 
- kivonata:
A török hadseregben nem volt klasszikus nehézlovas, a szultáni zsoldosok és a szpáhik is félnehéz kategóriás, az akindzsi/csetedzsi pedig a könnyű. A török félnehéz szpáhi lovassággal szembe kellett állítani hasonló lovasságot, különben egyszerű tömegével elsöpri a nehézlovasokat. A huszár valójában inkább félnehéz lovast jelentett, aki mozgékonyabb, mint a klasszikus nehézlovas, de még páncélozott és védett. A magyar hadseregben azért szerintem a félnehéz lovasság arányának növekedése elég egyértelmű, erről szól a huszár csapatnem felemelkedése. Az már más kérdés, hogy a hadrendszer nem tudott lépést tartani az igényekkel létszám tekintetében és a létszámnövekedés nyilvánvalóan minőségi csökkenést jelentett egy idő után. A törökök elleni küzdelemben minőségi ugrást a tűzerő növekedése jelentett, különösen a lovasság tekintetében, de ez már a 16. század végének fejleménye.
A kép még ennél is bonyolultabb. Valójában a magyar nehézlovasság zöme volt félnehéz, míg a huszárság zöme meg teljesen könnyű volt. Mohács idejére azonban már megindul a huszárok nehezedése, előírás szintjén a fém sisak és sodronying már felbukkan, de több évtizedes folyamat lesz mire a mellvért majd karvasak megjelenésével elveszti tárcsapajzsát és "félnehéz" lesz. A klasszikus magyar nehézlovasság meg gyakorlatilag a csatával együtt elindul a lejtőn és 1-2 évtizeden belül eltűnik vagy akár azt is mondhatjuk, hogy az eleve könnyebb része "találkozik" a nehezülő huszárokkal és összeolvadnak.
Így aztán a klasszikus 18-19.sz-i huszároknak nem is a 16.sz. huszárjai, hanem a századvégen-17.sz. elején lóra ültetett puskás hajdúk ill. "horvát" lovasság lesz az elődje.
Érdekes, amit a 18. századi huszárok előzményeiről írsz. Valóban ez a szakirodalmi sztenderd. De ha jobban megnézed a dolgot, akkor azt láthatod, hogy a 16. századi huszárság szépen eltűnik a 17. században. A horvát/hajdú lovasság átveszi a helyét. Nekem az a megérzésem, hogy a két jelenség valamilyen kölcsönhatásban, illetve kontinuitásban volt egymással. Nem inkább arról volt szó, hogy a tűzfegyverek lovasság körében való szélesebb elterjedése a huszárokra is hatott és lassacskán "átfegyverezték" őket? Illetve a horvát lovasság jellemzően mezei lovasság volt, míg a huszárok jobban kötődtek várakhoz?
Én bajban vagyok ezzel a 17.sz-i kérdéssel, Bagi kitünő 15 éves háborús könyvéből elég egyértelmű, hogy a császári lovasság még legkönyebb dragonyos része is kapott mellvértet, a fekete, német lovasok és a kürasszírok meg - egymáshoz lépest - egyre több páncélt viseltek. A horvát és hajdú lövészek gyakran ide is felvételt nyertek - kivéve a legnehezebb kürasszírokhoz -, de az önálló alakulataik felszerelése is jellemzően annyiban különbözött a huszárokétól, hogy kopja/lándzsa helyett puskájuk volt. B.Szabó már linkelt Bethlen hadai tanulmánya is hasonló képet fest, kopjás "nehézhuszárok" ill. sisakos-mellvértes-láncinges lovas hajdúk-horvátok egyaránt vannak. Külön bonyolítja a képet, hogy ekkor már megkezdődik a huszárok kopjaelhagyása is, ami még közelebb viszi a két típust - szinte csak a puska léte-nemléte a különbség, ahol ez megtörténik, így vsz az egybeolvadás is megindulhat.
Kérdés az, hogy hogyan "épül le" ez az "egyszálkardos" jó esetben karabélyos-pár pisztolyos Rákóczi-féle huszárokká. Én nem annyira a szolgálat fajtájában - végvári-mezei - keresném az okokat, inkább az anyagi-szervezeti kérdések változásában. Az Erdély fejedelemség megroppanása ill. a udvari szolgálatban álló végváriak elbocsátása vsz. azzal is járt, hogy a drága vértek, sisakok stb. mellett a relatíve olcsóbb - de talán nem könnyen beszerezhető - lőfegyverekre is egyre kevésbé tellett a gyakran bujdosásba kényszerült lovasoknak, akik majd Thököly és Rákóczi lovasságának javát adják. Azonban a speciális portyázó hadviselésre való - részben kényszerből - "szakosodás" miatt olyan képességeket fejlesztenek ki, amelyek nyugatról már kikopóban voltak, viszont ott meg megmaradt a félnehéz-nehéz lovasság, így amikor újra betagozódunk a Hbs. birodalomba és az a anyagi lehetőségek már engednék, már inkább ezen spec. huszárképességek kiaknázása a fő cél, a magyar félnehéz-nehézlovasság újraélesztésére nem kerül sor, főleg hogy nyugaton is visszaszorulóban volt egy átmeneti "reneszánsz" után.
Igen, a legkönnyebb magyar lovasságról, ami aztán a 17. század végével regularizálódik és 1918-ig megmarad a cs-kir hadseregben az általánosan elfogadott tétel, miszerint a horvát csapatnem lett volna a bölcsője nekem sántít. Konkrétan nem fogadom el. Wrede szerint az utolsó ilyen egység maradékát a dragonyosezredek között osztották szét. Egyébként is a karabélyosok sokkal inkább állíthatók párhuzamba a lovasított lövészekkel, a dragonyosokkal, vagy a korábbi arkebúzosokkal. Nekem a végvidéki lovasság tűnik inkább az előzménynek, de akár az erdélyi katonaságot is érdemes lenne megvizsgálni ebben a tekintetben.
Szerintem legalább 3 szál lehet, a 17.sz. második felében egyre inkább lecsúszó végvári lovasság, a 15 éves háborúban a császáriak ill. részben Bethlen-I.R.Gy. alatt még viszonylag jól felszerelt lovas puskás hajdúk - gazdasági?, hadviselési? - okok miatti lőfegyver-páncélelhagyása ill. a székely könnyűlovasság, sőt negyediknek akár a teherbírásuk határait feszegető nemesi-megyei felkelések állománya is ide vehető.
- kivonata:A török hadseregben nem volt klasszikus nehézlovas, a szultáni zsoldosok és a szpáhik is félnehéz kategóriás, az akindzsi/csetedzsi pedig a könnyű. A török félnehéz szpáhi lovassággal szembe kellett állítani hasonló lovasságot, különben egyszerű tömegével elsöpri a nehézlovasokat. A huszár valójában inkább félnehéz lovast jelentett, aki mozgékonyabb, mint a klasszikus nehézlovas, de még páncélozott és védett. A magyar hadseregben azért szerintem a félnehéz lovasság arányának növekedése elég egyértelmű, erről szól a huszár csapatnem felemelkedése. Az már más kérdés, hogy a hadrendszer nem tudott lépést tartani az igényekkel létszám tekintetében és a létszámnövekedés nyilvánvalóan minőségi csökkenést jelentett egy idő után. A törökök elleni küzdelemben minőségi ugrást a tűzerő növekedése jelentett, különösen a lovasság tekintetében, de ez már a 16. század végének fejleménye.
A kép még ennél is bonyolultabb. Valójában a magyar nehézlovasság zöme volt félnehéz, míg a huszárság zöme meg teljesen könnyű volt. Mohács idejére azonban már megindul a huszárok nehezedése, előírás szintjén a fém sisak és sodronying már felbukkan, de több évtizedes folyamat lesz mire a mellvért majd karvasak megjelenésével elveszti tárcsapajzsát és "félnehéz" lesz. A klasszikus magyar nehézlovasság meg gyakorlatilag a csatával együtt elindul a lejtőn és 1-2 évtizeden belül eltűnik vagy akár azt is mondhatjuk, hogy az eleve könnyebb része "találkozik" a nehezülő huszárokkal és összeolvadnak.
Így aztán a klasszikus 18-19.sz-i huszároknak nem is a 16.sz. huszárjai, hanem a századvégen-17.sz. elején lóra ültetett puskás hajdúk ill. "horvát" lovasság lesz az elődje.
Érdekes, amit a 18. századi huszárok előzményeiről írsz. Valóban ez a szakirodalmi sztenderd. De ha jobban megnézed a dolgot, akkor azt láthatod, hogy a 16. századi huszárság szépen eltűnik a 17. században. A horvát/hajdú lovasság átveszi a helyét. Nekem az a megérzésem, hogy a két jelenség valamilyen kölcsönhatásban, illetve kontinuitásban volt egymással. Nem inkább arról volt szó, hogy a tűzfegyverek lovasság körében való szélesebb elterjedése a huszárokra is hatott és lassacskán "átfegyverezték" őket? Illetve a horvát lovasság jellemzően mezei lovasság volt, míg a huszárok jobban kötődtek várakhoz?
Én bajban vagyok ezzel a 17.sz-i kérdéssel, Bagi kitünő 15 éves háborús könyvéből elég egyértelmű, hogy a császári lovasság még legkönyebb dragonyos része is kapott mellvértet, a fekete, német lovasok és a kürasszírok meg - egymáshoz lépest - egyre több páncélt viseltek. A horvát és hajdú lövészek gyakran ide is felvételt nyertek - kivéve a legnehezebb kürasszírokhoz -, de az önálló alakulataik felszerelése is jellemzően annyiban különbözött a huszárokétól, hogy kopja/lándzsa helyett puskájuk volt. B.Szabó már linkelt Bethlen hadai tanulmánya is hasonló képet fest, kopjás "nehézhuszárok" ill. sisakos-mellvértes-láncinges lovas hajdúk-horvátok egyaránt vannak. Külön bonyolítja a képet, hogy ekkor már megkezdődik a huszárok kopjaelhagyása is, ami még közelebb viszi a két típust - szinte csak a puska léte-nemléte a különbség, ahol ez megtörténik, így vsz az egybeolvadás is megindulhat.
Kérdés az, hogy hogyan "épül le" ez az "egyszálkardos" jó esetben karabélyos-pár pisztolyos Rákóczi-féle huszárokká. Én nem annyira a szolgálat fajtájában - végvári-mezei - keresném az okokat, inkább az anyagi-szervezeti kérdések változásában. Az Erdély fejedelemség megroppanása ill. a udvari szolgálatban álló végváriak elbocsátása vsz. azzal is járt, hogy a drága vértek, sisakok stb. mellett a relatíve olcsóbb - de talán nem könnyen beszerezhető - lőfegyverekre is egyre kevésbé tellett a gyakran bujdosásba kényszerült lovasoknak, akik majd Thököly és Rákóczi lovasságának javát adják. Azonban a speciális portyázó hadviselésre való - részben kényszerből - "szakosodás" miatt olyan képességeket fejlesztenek ki, amelyek nyugatról már kikopóban voltak, viszont ott meg megmaradt a félnehéz-nehéz lovasság, így amikor újra betagozódunk a Hbs. birodalomba és az a anyagi lehetőségek már engednék, már inkább ezen spec. huszárképességek kiaknázása a fő cél, a magyar félnehéz-nehézlovasság újraélesztésére nem kerül sor, főleg hogy nyugaton is visszaszorulóban volt egy átmeneti "reneszánsz" után.
Igen, a legkönnyebb magyar lovasságról, ami aztán a 17. század végével regularizálódik és 1918-ig megmarad a cs-kir hadseregben az általánosan elfogadott tétel, miszerint a horvát csapatnem lett volna a bölcsője nekem sántít. Konkrétan nem fogadom el. Wrede szerint az utolsó ilyen egység maradékát a dragonyosezredek között osztották szét. Egyébként is a karabélyosok sokkal inkább állíthatók párhuzamba a lovasított lövészekkel, a dragonyosokkal, vagy a korábbi arkebúzosokkal. Nekem a végvidéki lovasság tűnik inkább az előzménynek, de akár az erdélyi katonaságot is érdemes lenne megvizsgálni ebben a tekintetben.
Szerintem legalább 3 szál lehet, a 17.sz. második felében egyre inkább lecsúszó végvári lovasság, a 15 éves háborúban a császáriak ill. részben Bethlen-I.R.Gy. alatt még viszonylag jól felszerelt lovas puskás hajdúk - gazdasági?, hadviselési? - okok miatti lőfegyver-páncélelhagyása ill. a székely könnyűlovasság, sőt negyediknek akár a teherbírásuk határait feszegető nemesi-megyei felkelések állománya is ide vehető.
Különben ha nem mint puskast,hanem mint lóra ültetett egyébként gyalog harcoló lövészt értelmezzük a dragonyost,akkor jóval régebbi.Kinaiak is ültettek lóra gyalogos dzamszerijsdzokat.A 100 éves háborúban az angol portyázók lóra ültetett hosszuijas lövéseket vitték magukkal.Francisk meg lóra ültettek válaszul szamszerijasokat.Nna, tudhattam volna hogy még a dragonyos is magyar találmány
De puskas loveszek lóra ulteteserol Szapolyai levele az első ismert adat.