Talán még itt nem írtam, hogy a meglátásom szerint két óriási hiba volt az egész LCS koncepcióval.
1.: Az US NAVY valamiért úgy döntött, hogy az új technológiákat egyből beépíti vadonatúj egységekbe. Minél többe minél többet. Ebből lett sok állatorvosi ló, név szerint Zumwalt-osztály (AGS ágyúrendszer (külön poén, hogy eredetileg EM ágyút és lézer-fegyvereket álmodtak neki), AN/SPY-3 és AN/SPY-4 radar párhuzamos használata, aztán költségvetési okokból a -4-es lekerült, Permamens Mágnes Motor ami helyett végül sima aszinkron lett), LCS (mert kell a fránya 45+ csomó sebesség egy 4000 tonnás hajónak) és a Ford-osztály (EMALS, ami papíron jól hangzik, csak még "picit" bugos vagy az AAG). Mindhárom esetén úgy álltak neki berendelésnek, hogy nem voltak az új technológiák letesztelve. Korábban az ilyesmiket egy teszt-egységen addig próbálgatták, amíg meg nem győződtek arról, hogy na, akkor ez tényleg működik. Ilyen volt az USS Long Beach például (PESA radarok, nukleáris meghajtás), aminek a külön szépsége, hogy a tervezés és építés alatt volt tervben Regulus nukleáris robbanófejű robotrepülőgép-hordozó majd Polaris-rakétahordozó képesség is (végül ugye két 127mm-es ágyútorony kerül oda).
Tehát a koncepció, hogy majd az új hajók építése közben kifejlesztődik az új technológia, nem vált be. Most a Constellation-osztály kapcsán hátraarc lett ebből, mert szigorúan csak "polcról leemelhető" dolgok jöhettek szóba (és szvsz ezért voltak eleve halálra ítélve az LCS alapú ajánlatok)...
2.: Az SC-21 koncepció 3 volt az, amit az US NAVY meg akart valósítani az 1990-es évek végén, 2000-es években. Az SC-21 terén három úton indultak el:
- Concept 1, a meglévő hajóegységek (Oliver Hazar Perry, Arliegh Burke, Ticonderoga) felújítása.
- Concept 2, a meglévő hajótípusokon alapuló, fejlesztett egységek (pl. Burke Flight IIA volt kb. ez).
- Concept 3, vadonatúj egységek, csúcstechnológiával.
A legnagyobb rizikó ugye a Concept 3 volt, ez alapvetően arról szólt volna, hogy minden hajón VLS indítók lesznek, még a járőrhajókon is. Kvázi az Arzenál-hajó tervek megvalósítása lett volna. Ebben a tervben alapvetően négy hajóosztállyal számoltak:
1.: Gyors partmenti járőrhajó (aknaszedő és ASW másodlagos opció, küldetés-modulokkal), 4-16 VLS
2.: Fregatt hajóosztály ASW és konvoj-kísérő, illetve általános célokra (az Oliver H. Perry osztály utódja), 64 VLS
3.: Egy partmenti csapásmérésre optimalizált hajóegység 128 VLS indítóval és 2x 127mm-es löveggel
4.: Egy légvédelemre és csapásmérésre optimalizált nagy hajóegység 256 VLS indítóval
Ezt igyekeztek csűrni-csavarni, hogy mind megvalósulhasson, a 3. ból lett a DD-21, majd DD(X), végül a Zumwalt osztályként ismert hajóosztály, patikamérleggel úgy hozva, hogy az azonos hajótestre épülő 4. egység, a CG-21, majd CG(X) pozícióját ne veszélyeztesse. Az a Ticonderoga-osztály utódjaként, 256 VLS indítóval egy légvédelmi egység lett volna, míg a 3. egység "strike" vagyis csapásmérő egységként inkább a szárazföldi célpontok elleni támadásra volt kondicionálva. Figyeljük meg, hogy nincs komolyan véve az ellenséges felszíni flotta elleni harc - mert nincs potenciális ellenfél. A partraszállás és a part menti akciók (Vietnam, Öböl-háború és társai) a meghatározó feladatkörök.
Ebben a tervben az LCS az 1. egység, tehát a gyors, partmenti bevetésekre szánt járőrhajó, amely célja a drogcsemészek és kalózok elleni harc, az "irregular warfare", vagyis kvázi a gerillaharc szintű feladatok megoldása. Illetve másodlagosan megkapta az aknamentesítést illetve az ASW feladatkört, de már csak küldetésmodulokkal kibővítve. A célnak egy alapvetően túlméretezett versenycsónak kell a NAVY-nek, ezért előírják a nagy sebességet (45 csomó). Nem írnak elő egy csomó más dolgot viszont, például a túlélőképesség terén (érdemes a korábban berakott egyesítőművet megnézni: még az Oliver H. Perry osztálynál is meg volt oldva, hogy a két hajtómű független legyen egymástól, így bármelyik elem hibája esetén nem lesz a hajó mozgásképtelen - a Freedom-osztálynál nincs ilyen, ha az egyesítőmű és a mögötte lévő rendszer bármelyik eleme bedöglik, a hajó mozgásképtelenné válik!). De ennyinek elégnek kell lennie.
Azért, mert erre szánják, ami ennél több, az az FF-21 tervnek kell(ene) megvalósítani, így ennek a hajónak nem lehet olyan fegyverzete, ami miatt a törvényhozás azt mondhatná, hogy hát minek nektek fregatt és LCS is. Az LCS kapott volna egy XM501 NLOS néven ismert rövid távú csapásmérő rendszert, amit az US ARMY FCS programjában is megtalálunk, ez 40 illetve 72km -en belüli szárazföldi célok leküzdésére lett volna megfelelő. A VLS indítók ezért nem kerültek szóba az LCS-nel és kapta helyette az XM501-et: ha van VLS indítója, akkor az FF-21-et (vagy akármi lett volna a jelzése) ütötte volna. Ugyan az, mint a DD(X) - CG(X) esetén.
Tehát lett volna 2. egység még, ami valóban fregatt szintű képességgel és nagyjából 64db VLS indítóval bírt volna. De ez sose valósult meg, mert az egész SC-21 koncepció alapjaiban szétesett a Zumwalt-osztály csődjével (eszméletlen túlköltekezés, miközben az ígért képessége többségét nem vagy nem tökéletesen hozza), a CG-21 / CG(X) osztály törlésével és végül az LCS osztály brutális árával...