A T-55ön meg stabilizátor
A morálnak biztos jót tett, hogy nekik ilyen feature is volt. Más kérdés, hogy a fejükre kenhették. A korai STP-1 csak egy tengelyen stabilizált, sokra nem volt jó azon túl, hogy az irányzó kisebb eséllyel lett tengeribeteg. Az STP-2 már kéttengelyen adott stabilizációt, így elméletileg lövés leadására is alkalmas lett volna... ha nem volna ugyanolyan mocskosul szar és használhatatlan, mint az összes többi korai lövegstabilizátor. Más kérdés, hogy az izrealiek tesztelték zsákmányolt T-55-ön, és hát... 15 km/h órás sebesség mellett, egyenletes sivatagi talajon, egyenes előremenetből, tehát mindenféle manőverezés nélkük a 35 leadott lövésből talált... 3 (három).
Az állva tüzelő T-55 ezzel szemben 3x pontosabban tüzelt, mint az, amelyik a menetből tüzeléssel kísérletezett, tehát kb. alig valamivel jobb szinten volt, mint a Shermanbe épített gagyi stabilizátor.
A korai stabilizátorok szarra se voltak jók, ezért nem használták őket nyugaton a 60-as évek végéig, annak ellenére, hogy az amcsik már a Shermanbe is beleépítettek egy korai stabilizátort, ami valamit segített csak épp nem volt érdemes vele menetből tüzelni, mert állva nagyságrenddel megnőtt a találati arány. Nem véletlen hogy utána az M60 modernizációig ők se építették be többet a harckocsikra, egészen addig amíg nem lettek használhatók.
A matek ugyanis nem volt bonyolult - te bohóckodhattál a menetből tüzelésből a korai stabilizátorban bízva, kemény 15 órával haladva, ami a túlélőképességedhez kb. egy nagy nullát adott hozzá, míg a másik ha megállt kb. 3-4x nagyobb eséllyel talált el, mint te őt...