Elképzelem ahogyan azt szűrik le a II. VH-ból, hogy egy nehezen gyártható, e miatt drága, de legalább nem páncélozott harcjárműre van szükségük
Szerintem is ez hiányzott nekik a II. VH-s sikerhez
A VH-ban a következő típusok voltak:
- Pz III és Pz IV, ezekből Jagdpanzerek lettek, erőteljes átépítéssel, amik elsődlegesen az alacsony profilban utaztak, és sikerült nagyon jól döntött és vastag UFP-t összehozni, példa a Jagdpanzer IV, annak 80 mili, 50 °-on döntve,
- a Tigris I-es, a KV-1-esre válaszul,
- és a Párduc, a T-34-esre válaszul, és annyira jól sikerült, hogy egy mindenes, univerzális, általános rendeltetésű harckocsi lett.
A Párducnak két prototípusa volt, egyik a Daimler-Benz-féle, a T-34-esre erősen hajazó, a másik a MAN-féle, az önálló dizájn, azt hagyták jóvá, és vitték sorozatgyártásba.
A MAN-féle prototípus, a VK 30.02 (M) teknőfrontja az 60 mili volt, 55 ° -on döntve, előremutatónak, de kevésnek találták, és a sorozatgyártott az 80 milis teknőfronttal bírt, és az rendesen viselte is egymás után a találatokat, még a 76 milis hosszúcsövűét, és a 17 fontosét is.
Ez az ötvözőhiányos korszak eredménye, hogy komplett darab kiszakadt a helyéről, nem pedig egy apró lyukat ütött a pct lövedék.
Belátták, hogy gyorsan jönnek az egyre nagyobb fenyegetések, és válaszul 100 milire vastagították a teknőfrontot. Ez nem papír, meg nem is fa makett harckocsi, mint egyesek, hanem a teknőt normálisan legyártották, de a toronyra nem volt idő, zsákmány lett, és roncstelep / szétlövetés helyett Amerikai múzeumba került, a teljesség kedvéért egy Párduc G tornyával egészítették ki. És mellette az M10-es Wolverine-nek kimaszkírozott Skorzeny-féle Párduc látható.
Tehát a Wehrmacht-nak az erős, jó páncélvédettségű vasak kellettek, és a Nyugat-Németek csinálták mindennek az ellenkezőjét.
