A sorozás mikéntje alapján simán megérthető annak a rendszernek a működése, vagy inkább működésképtelensége. Nekem gyerekkorom óta szemüvegem van; mire sorozásra mentem már -2,5 volt. Már maga a sorozás is teljes katyvasz volt, a helyi művház színháztermében ültün kés vártuk a sorunkat. A tömeg fogyott, fogyott, már délután volt, de még mindig nem kerülem sorra, másik két sráccal egyetemben. Majd jött egy tiszt és közölte, hogy mi nem jelentünk meg a sorozáson az előző nap. A sorozási behívómon határozottan az a dátum volt, amelyiken mentem, szóval nem én basztam el. Na sorra kerültünk végre, majd a látásvizsgálatnál az orvos levetette a szemüvegem és mondta, hogy olvassam a táblát amíg tudom. Azt sem nagyon láttam, hogy merre van a tábla, a legfelső sort még valahogy kibetűztem, de ott feladtam. A végén a bizottság közölte, hogy A-t kaptam.
A bevonulás után jött a keltető, azon átverekedtem magam, majd a század, ahol a már mások által is megénekeltek szerint volt még börtönviseltünk is. Mondjuk az én szobám nem volt rosz, viszonylag értelmes srácok voltak, de a század már más tészta volt. Amikor az ajkai kohászgyerek visszajött eltávról, általában hulla részegen, akkor volt némi zavar az erőben. Egyszer az én pizsamámat adtuk rá, mert a sajátját széttépte, és üvöltve verte a falat, hogy neki kell egy másik. Persze volt arab diszkó (habra hab) meg bekúszott a boa a folyosóra (tűzoltó fecsi + több zacskó ultra, seprűvel felverve) takarítás 10*10 cm-es szivacsdarabbal, mert motoros fókára még nem volt jogosítványunk kopaszként. Egyszer feljött az üti a körletbe, mert a hab lefolyt az üti épületig, ami olyan 100-150 méterre volt a mi épületünktől. Szóval a jellemző szivatás ment. Majd amikor mentünk volna egy őrségbe a kopasz időszak vége felé, a szzd pkh. megkérdezte, hogy ki volt az a hülye aki nekem A-t adott, ha akarom akkor elintézi a C-t. Mondtam neki, hogy hagyja, most már mindegy.
A kopasz időszak végével, amikor már csak kis idő volt hátra, és a gumik unalmas és laza életét élhettük volna amúgy is, akkor levezényletek az ezred csapatpihenőjébe kultúrosnak, ami amúgy egy vicc volt, civilruhával, tisztelgés nulla, viszont volt együtt ivás, és teniszezés az őrnagy lányaival. A többi részletet fedje a múlt jótékony homálya. Cserébe volt egy segghülye és sunyi szobapk. Szerenecsére öreg volt, így nemsokára távozott, és egy meggyőződéses kommunista parancsnoka az üdülőnek, akinél nem volt jó pont nagyfater 56-os múltja, de azért elküldött minket is dolgozni a haverja házépítésére. Mondjuk ott a kaja legalább rendes volt.
Majd egyszer megírom a teljes sztorit, de ennyiből is világosan látszik, hogy az a sereg teljesen értelmetlen és használhatatlan volt, abban a formájában. Pedig én még szerettem is katona lenni. Szerettem volna ha hagyják.
