Nem anyira túlzó, mind ahogyan vázolod.
1.- "Mészárlós hóditás" - a népesség ki nem írtását, amit szokatlannak neveztél, az igazából teljesen normális, hiszen melyik barom pustitáná el a teruletet amit birtoba akar venni? A mészárlások rablótámadasokra jellemzók, például kozvetlenul a honfoglalás kezdete elot, a Fuldai evkonyv szerint 894-ben, volt egy Pannoniába való betorés, amikor kifejezetten fiatal noket hurcoltak el és másokat lemészároltak. A Kárpát medence Dunátol keletre lévo teruletei viszont valószinuleg nem voltak kitéve hasonló támadásoknak, kulonben szinte biztos, hogy valakik menekulnének onnan nyugati irányba.
Az, hogy egy katonailag eros csoport "szervez maga korul" saját nem feltétlenul azonos származású népességet, nem egyedi jelenség se az euráziai nomád népeknél, sot az indoerópai népeknél egyfajta társadalmi model.
2.- a késobbi támadó hadjáratok alapján arra is lehetne kovetkeztetni, hogy beérkezésuket kovetoen, annak elozményeinek dacára, "erore kaptak" - velhetoen a helyi eroforrásokat kiaknázva. Vitathatatlan tény, hogy azelot a hunok és avarok is segédnépességgel egyut vonultak hadba a magyarok miért tennék másként? Két bejedzés információfoszlányra utalnék: egy, hogy a már megkeresztelkedet avarok viszatértek a pogány hitre és a másik, hogy a szlávok kozot akadtak, akik magyar módra borotválták meg a fejuket, csatlakozva a kalandozásokhoz. Tehát a helyi népesség atvitte a honfoglalók kultúrájának és hadászatának bizonyos elemeit, ezért a hadjáratok során nehezebb lehetet megkulonboztetni oket, mind korábban.
3.- A utolsó példád tehát inkább azt támaszthatja alá, hogyan vegyulhetet bele a honfoglaló népesség a helyi lakosságba. A kulonbséget csak a uralkodó elit viszonylag szúk rétege adja - honfoglaláskor változot az helyi uralkodó elit oszetétele, a kúnok betelepulése alat viszont nem.
4.- Ráadaásul az elso pontban emlétet pannoniai betorés, ami úgy látszik kifejezetten feleségek megszerzésére irányult, az aszimiláció katalizátora ként mukodhetet, hiszen a honfoglalók másodig genációjában már szép számban akadtak helyi anyanyelvel rendelkezók. Az már csak cseresznye a tortán, hogy a betorés datálása kb. egyezik a besenyók támadásanak idejével, amikor eppenséggel a hadjáraton lévo honfoglálók veszítették el a hátrahagyot családjaik egy részét.
