Ponyvagyártó nem lenne a környéken? Errefelé nem is drágán, de legyártják.
Magyar őstörténet és a sztyeppei civilizáció
- Téma indítója tong djagbu
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Kellene egy katonai ponyva, ami a vízálló réteg, meg egy külső, ami szintén vízálló, de nem műanyag, mert akkor nem tud szellőzni és bepenészedik. Merrefelé?
Egy viszonylag jó animációs film a 907. évi pozsonyi csatáról
A megadott sereglétszámokat túlbecsültnek tartom, de összességében elég jó kis animáció, magyar felirattal.
A megadott sereglétszámokat túlbecsültnek tartom, de összességében elég jó kis animáció, magyar felirattal.
Szeged, de hogy milyen anyagokkal dolgozik...kamionponyva tuti van.Kellene egy katonai ponyva, ami a vízálló réteg, meg egy külső, ami szintén vízálló, de nem műanyag, mert akkor nem tud szellőzni és bepenészedik. Merrefelé?
A kamionponyva nem túl autentikus... Meg műanyag... De köszi. Amúgy van kifejezetten jurta ponyva is... Csak qrva drága. Meg csináljuk...valahogy...
Korszakváltáshoz érkeztünk a hunok kutatásában – régészek a Mandinernek - Mandiner
A mai Magyarország területe kulcsfontosságú a hun kori folyamatok megértésében, az új kutatások pedig minden korábbinál teljesebb képet adhatnak a hunok rejtélyes valóságáról. Rácz Zsófia és Szenthe Gergely régészeket kérdeztük a legújabb felfedezésekről!
mandiner.hu
na jó...hol van az a Hunyadi genetikai eredmény ? December 31.
Jó feldolgozása egy --akkori, de ma is-- világra szóló diadalnak!
U.I: Visegrád "kicsit" elcsúszott északra, "sajnos" nem ott van! ...még?
Bocssss, nem bírtam kihagyni.
Magyarul:
A birodalom vége - Attila (szinkronos dokumentumfilm) - felfedes.hu
David Adams ausztrál dokumentumfilmes Attiláról szóló...
indavideo.hu
A magyar a leggazdagabb és egyben a legkülönlegesebb nyelv a világon
A magyar nyelvről sok nyelvész, író, a tudományos világ és a művészet képviselői is azt állítják, hogy a világ egyik leggazdagabb, és legkifejezőbb nyelve. De miért is?
valószínűleg a publikáció miatt húzódik, elég jól haladtak állításaik szerint a munkával
Fejvadászat és fejszedés
A Kazahsztán topikban előkerült a fejszedés ősi sztyeppei hagyománya, gondoltam ennek ismertetésével kedveskedek a fórum népének.
(Mivel a korszakból kevés fénykép áll a rendelkezésünkre, különféle rajzokkal igyekszem látványosabbá tenni a posztot. Nézzétek el nekem)
A szellem, az értelem, a tudás szimbolikus központja a fej. Ha valakit, vagy valamit lefejezel, akkor elválasztod a szellemét a testétől, különválasztod az adott anyagvilág ( test ) birtokosát és az azt uraló és irányító lélek ( szellem ) világát! A lefejezés teljes mértékben rituális tevékenység. A szellem elválasztása az anyagtól, a szellem különválasztása az anyagtól, olyan különválasztása elszeparálása az anyagtól, hogy az többé ne legyen helyreállítható. Ne tudjon ismét feléledni az a szellemiség, aminek a központját különválasztottad. Egyszóval a lefejezés az adott szellemi irány áramlásának lezárása.
Koponyakultusz és fejvadászat az ural-altaji népeknél rendkívül elterjedt volt, ugyanúgy, ahogy ezt Hérodotosznál (IV,26; IV,64) az iráni szkítákra vonatkozólag megismerhettük. A fejtrófeának nagy tekintélye volt a hunok, avarok, a protobolgárok, a magyarok, besenyők, oguzok és baskírok között, és
nem utolsósorban a finn-ugor és régi szibériai népeknél.
A koponyakultusz mágikus elképzeléseken alapszik, amely különböző formában az egész Földön elterjedt. Közös bennük az a gondolat, hogy a nemzés és a halál egymással közvetlen kapcsolatban áll. A népek felfogásában gyakran a halált tartják az új élet előfeltételének. Az etnológus Ad. E. Jensen ezt a tényt találóan így ábrázolja: „Az indoklást,... hogy a gyilkolás következtében beálló halállal a nemzés és szaporodás minden élő sorsává válik, szinte majdnem minden fejvadásznál megtaláljuk, így ennek a mitikus világképnek az extrém logikája bizonyos mértékig újra és újra megköveteli az ölést, annak érdekében, hogy újra szülediessen valaki."
Az emberi koponyát az életerő központjának tekintik, ezért úgy tartják, hogy megszerzése rajtaütéssel vagy harccal lehetséges. W. Nölle egy asszámi naga-harcostól származó tanulságos idézetet hagyott ránk: „Amikor még fejeket ejtettünk zsákmányul, jó volt a termés, sok gyermekünk volt, egészségesek voltunk, férfiak voltunk; most, amióta nem szabad harcolnunk, sokan meghalnak különböző betegségekben."
Hogy a volgai, finnek (mordvinok, cseremiszek, votjákok) és a csuvasok is hasonló szokásokkal rendelkeztek, kielégítően bizonyított.
Egy férfi társadalmi rangjának látható kifejezése mutatkozik meg abban a szokásban is, hogy koponyából készült kelyhekből ittak.
A megölt ellenség koponyájából ivókehely készítése különösen a lovasnomád népeknél, de többek között a keltáknál, tibetieknél, indiaiaknál, kínaiaknál is elterjedt szokás volt.
Besevliev találóan jellemzi a koponyakultusz ezen változatát, mikor megjegyzi, hogy
„annálfogva hat a koponyakehelyből ivott bor gyógyítóként, védelmezőként és erősítőként, hogy ez a bor a koponya legyőzhetetlen erejét magába szívta."
Természetesen másodlagosan a gyűlölet és diadal motívuma is elég nagy szerepet
játszhat ebben.
" Miután a szkíta férfi leterítette első ellenfelét, iszik a véréből. Ahányat megöl a csatában, valamennyinek a fejét elviszi a királynak, ti. csak az részesül a hadizsákmányban, aki fejet szolgáltatott be: ha nem visz fejet, nem kap a hadi zsákmányból sem. Ezt azután a következőképp nyúzza le: a füleknél körülvágja, majd megfogja a fejet, és kirázza, a bőrről marhabordával lekaparja a húst, (a bőrt) kezével puhára gyúrja, végül kicserzi, és kéztörlő gyanánt használja; lovának a kantárjára köti, és büszkélkedik vele, mert azt tekintik a legderekabbnak, akinek a legtöbb ilyen kéztörlője van. Ezekből a lenyúzott fejbőrökből sokan köpenyt is készítenek, hogy hordhassák; úgy varrják össze, mint az állati bundából a juhászsubát. Vannak azután olyanok, akik a megölt ellenségeik jobb karját a körmökkel együtt lenyúzzák, és tegezborítót készítenek belőle. Mert az emberi bőr vastag, és fehér, majdnem valamennyi bőr közül a legcsillogóbb. Sokan egész embereket is lenyúznak, majd fára feszítik, és lovaikon hordozzák.
Ezek a szokásaik tehát ilyenek, legnagyobb ellenségeik fejével pedig úgy járnak el, hogy a szemöldök alatt körülfűrészelik, és kitisztogatják. Ha már most szegény (az illető), akkor csak ökörbőrt húz rá, és úgy használja, de ha gazdag, akkor kívülről ráfeszíti ugyan az ökörbőrt, belülről bearanyozza, és úgy használja ivóedényként. Megteszik ezt rokonaikkal is, ha erősen összekülönböznek, és erősebbnek bizonyulnak a király előtt. Ha megbecsült vendégei érkeznek, elébük hordja ezeket a fejeket, és elmondja, hogy rokon létükre rátámadt, de ő legyőzte őket. Ezt tartják kiváló emberhez illő tettnek (andragathié)
Évenként egyszer minden járásfőnök (nomarchés) egy edényre való bort kever a maga járásában, és ebből csak azok a szkíták ihatnak, akik már öltek ellenséget. Azok, akik ezt nem tették, nem kóstolhatják meg ezt a bort, hanem e megtiszteléstől kizárva, távolabb kell ülniük. Náluk ez a legnagyobb gyalázat. Azok viszont, akik már igen sok embert ejtettek el, két kancsóból ihatnak egyszerre."
Tomyris a "Massagéták királynője" Kr.e 530-ban legyőzte az őt megtámadó Kürosz perzsa nagykirály hadait.
A megölt nagykirály levágott fejét egy vérrel teli edénybe tetette.
"Ha már vért akart, megkapta!"
A szkíta nép saját fiaival szembeni kérlelhetetlen keménysége legendás volt az ókori világban, ez is hozzájárult félelmetes hírükhöz: ha ők ilyen elszántak, mire számíthatnak tőlük ellenségeik? Kegyetlen világlátásukból eredtek később az idegen történetírók írásai hihetetlen vadságukról, melyek szerint „vért ittak” és „emberhúst ettek.”
A szkíták egy harcos bátorságát azon mérték le, hány fejet vitt haza a csata után.
A szokás ismert az ázsiai hunok esetében is:
"Lao Sang sanjü/senyő pedig, megölvén a jüecsik királyát (név szerint Kidolut), koponyájából ivókupát készítetett."
Ez az edény azért lett nevezetes, mert még másfél évszázad múlva is ezt használták a vérszerződéseknél.
"Hang Chang és Chang Meng, Shang Yuval és nagy hadvezéreivel együtt, felmentek a No folyótól keletre emelkedő hegyre. Ott leöltek egy fehér lovat. Shang Yu elővett egy kis ch'ing lu (kő)pengét, egy fémkanalat, s borral keverte el (a ló vérét). Majd Yuezhi király koponyáját, amelyet Lao Sang san-yu zúzott össze, használva edénynek,együtt itták meg a vér-esküt. (Kao Chu-hsun:223)
"Egy-egy csata után azok akik levágták az ellenség fejét, vagy foglyul ejtik az ellenséget, egy csupor bort kapnak és megtarthatják mindazt, amit zsákmányoltak. Minden fogolyból rabszolga lesz.(!) Csata közben minden harcos a saját hasznát keresi. Ügyesen tudják csalétekcsapatokkal kelepcébe csalni és elpusztítani az ellenfelet. Ha megpillantják az ellenséget, lecsapnak rá, mint zsákmányra éhes madárcsapat, de ha megszoritják őket, szétrebbennek és eltűnnek, mint a köd. Ha egy harcos visszahozza elesett társa holttestét, annak minden tulajdona az övé lesz"
Sima Qian: Shi Ji 110.kötete a hunokról
A koponyakultusz sztyeppei népekre(szkíták és ázsiai hunok) jellemző ismérvei:
1.) A szkíták és ázsiai hunok ellenségeik koponyáit gyűjtötték trófea gyanánt
2.) Mind a szkíták, mind az ázsiai hunok ivóedénynek használták az ellenség nemesfémmel applikált koponyáit
3.) Az ellenség fejét levágó szkítákat és ázsiai hunokat kupa borral és társadalmi ranggal jutalmazták
4.) A szkítáknál is és az ázsiai hunoknál is, aki levágta az ellenség fejét, megkapta az így szerzett trófeát
5.) A koponyakultusz a szkítáknál is, ázsiai hunoknál is szakrális értelmű, egyszersmind utilitáris jellegű: lehetővé teszi az ellenőrzést, hogy a csatában milyen eredményesen küzdött egy-egy szkíta vagy ázsiai hun harcos.
A fejszedést a pártusok is gyakorolták:
"Közben az ellenség harci kiáltozással és győzelmi dalokkal egyre közeledett, s ez még félelmetesebbekké tette őket. Újra megszólalt a dobok dübörgő hangja, és a rómaiak újabb csata kezdetét várták. Hozták Publius fejét lándzsahegyre tűzve, közelükbe vágtattak, mutogatták, és megvető gúnnyal kérdezték, milyen családból származik, és kik a szülei, mert nem volna illő, hogy egy gyáva és hitvány apának, mint Crassus, ilyen nemes és kiválóan vitéz gyermeke legyen. Ez a látvány a rómaiakat még jobban megtörte és kétségbe ejtette, mint mindaz a szörnyű baj, amelyet addig el kellett szenvedniük; nem a bosszúra gondoltak, ami pedig természetes lett volna, hanem borzalom és rettegés vett erőt mindnyájukon."
A Kazahsztán topikban előkerült a fejszedés ősi sztyeppei hagyománya, gondoltam ennek ismertetésével kedveskedek a fórum népének.
(Mivel a korszakból kevés fénykép áll a rendelkezésünkre, különféle rajzokkal igyekszem látványosabbá tenni a posztot. Nézzétek el nekem)
A szellem, az értelem, a tudás szimbolikus központja a fej. Ha valakit, vagy valamit lefejezel, akkor elválasztod a szellemét a testétől, különválasztod az adott anyagvilág ( test ) birtokosát és az azt uraló és irányító lélek ( szellem ) világát! A lefejezés teljes mértékben rituális tevékenység. A szellem elválasztása az anyagtól, a szellem különválasztása az anyagtól, olyan különválasztása elszeparálása az anyagtól, hogy az többé ne legyen helyreállítható. Ne tudjon ismét feléledni az a szellemiség, aminek a központját különválasztottad. Egyszóval a lefejezés az adott szellemi irány áramlásának lezárása.
Koponyakultusz és fejvadászat az ural-altaji népeknél rendkívül elterjedt volt, ugyanúgy, ahogy ezt Hérodotosznál (IV,26; IV,64) az iráni szkítákra vonatkozólag megismerhettük. A fejtrófeának nagy tekintélye volt a hunok, avarok, a protobolgárok, a magyarok, besenyők, oguzok és baskírok között, és
nem utolsósorban a finn-ugor és régi szibériai népeknél.
A koponyakultusz mágikus elképzeléseken alapszik, amely különböző formában az egész Földön elterjedt. Közös bennük az a gondolat, hogy a nemzés és a halál egymással közvetlen kapcsolatban áll. A népek felfogásában gyakran a halált tartják az új élet előfeltételének. Az etnológus Ad. E. Jensen ezt a tényt találóan így ábrázolja: „Az indoklást,... hogy a gyilkolás következtében beálló halállal a nemzés és szaporodás minden élő sorsává válik, szinte majdnem minden fejvadásznál megtaláljuk, így ennek a mitikus világképnek az extrém logikája bizonyos mértékig újra és újra megköveteli az ölést, annak érdekében, hogy újra szülediessen valaki."
Az emberi koponyát az életerő központjának tekintik, ezért úgy tartják, hogy megszerzése rajtaütéssel vagy harccal lehetséges. W. Nölle egy asszámi naga-harcostól származó tanulságos idézetet hagyott ránk: „Amikor még fejeket ejtettünk zsákmányul, jó volt a termés, sok gyermekünk volt, egészségesek voltunk, férfiak voltunk; most, amióta nem szabad harcolnunk, sokan meghalnak különböző betegségekben."
Hogy a volgai, finnek (mordvinok, cseremiszek, votjákok) és a csuvasok is hasonló szokásokkal rendelkeztek, kielégítően bizonyított.
Egy férfi társadalmi rangjának látható kifejezése mutatkozik meg abban a szokásban is, hogy koponyából készült kelyhekből ittak.
A megölt ellenség koponyájából ivókehely készítése különösen a lovasnomád népeknél, de többek között a keltáknál, tibetieknél, indiaiaknál, kínaiaknál is elterjedt szokás volt.
Besevliev találóan jellemzi a koponyakultusz ezen változatát, mikor megjegyzi, hogy
„annálfogva hat a koponyakehelyből ivott bor gyógyítóként, védelmezőként és erősítőként, hogy ez a bor a koponya legyőzhetetlen erejét magába szívta."
Természetesen másodlagosan a gyűlölet és diadal motívuma is elég nagy szerepet
játszhat ebben.
" Miután a szkíta férfi leterítette első ellenfelét, iszik a véréből. Ahányat megöl a csatában, valamennyinek a fejét elviszi a királynak, ti. csak az részesül a hadizsákmányban, aki fejet szolgáltatott be: ha nem visz fejet, nem kap a hadi zsákmányból sem. Ezt azután a következőképp nyúzza le: a füleknél körülvágja, majd megfogja a fejet, és kirázza, a bőrről marhabordával lekaparja a húst, (a bőrt) kezével puhára gyúrja, végül kicserzi, és kéztörlő gyanánt használja; lovának a kantárjára köti, és büszkélkedik vele, mert azt tekintik a legderekabbnak, akinek a legtöbb ilyen kéztörlője van. Ezekből a lenyúzott fejbőrökből sokan köpenyt is készítenek, hogy hordhassák; úgy varrják össze, mint az állati bundából a juhászsubát. Vannak azután olyanok, akik a megölt ellenségeik jobb karját a körmökkel együtt lenyúzzák, és tegezborítót készítenek belőle. Mert az emberi bőr vastag, és fehér, majdnem valamennyi bőr közül a legcsillogóbb. Sokan egész embereket is lenyúznak, majd fára feszítik, és lovaikon hordozzák.
Ezek a szokásaik tehát ilyenek, legnagyobb ellenségeik fejével pedig úgy járnak el, hogy a szemöldök alatt körülfűrészelik, és kitisztogatják. Ha már most szegény (az illető), akkor csak ökörbőrt húz rá, és úgy használja, de ha gazdag, akkor kívülről ráfeszíti ugyan az ökörbőrt, belülről bearanyozza, és úgy használja ivóedényként. Megteszik ezt rokonaikkal is, ha erősen összekülönböznek, és erősebbnek bizonyulnak a király előtt. Ha megbecsült vendégei érkeznek, elébük hordja ezeket a fejeket, és elmondja, hogy rokon létükre rátámadt, de ő legyőzte őket. Ezt tartják kiváló emberhez illő tettnek (andragathié)
Évenként egyszer minden járásfőnök (nomarchés) egy edényre való bort kever a maga járásában, és ebből csak azok a szkíták ihatnak, akik már öltek ellenséget. Azok, akik ezt nem tették, nem kóstolhatják meg ezt a bort, hanem e megtiszteléstől kizárva, távolabb kell ülniük. Náluk ez a legnagyobb gyalázat. Azok viszont, akik már igen sok embert ejtettek el, két kancsóból ihatnak egyszerre."
Tomyris a "Massagéták királynője" Kr.e 530-ban legyőzte az őt megtámadó Kürosz perzsa nagykirály hadait.
A megölt nagykirály levágott fejét egy vérrel teli edénybe tetette.
"Ha már vért akart, megkapta!"
A szkíta nép saját fiaival szembeni kérlelhetetlen keménysége legendás volt az ókori világban, ez is hozzájárult félelmetes hírükhöz: ha ők ilyen elszántak, mire számíthatnak tőlük ellenségeik? Kegyetlen világlátásukból eredtek később az idegen történetírók írásai hihetetlen vadságukról, melyek szerint „vért ittak” és „emberhúst ettek.”
A szkíták egy harcos bátorságát azon mérték le, hány fejet vitt haza a csata után.
A szokás ismert az ázsiai hunok esetében is:
"Lao Sang sanjü/senyő pedig, megölvén a jüecsik királyát (név szerint Kidolut), koponyájából ivókupát készítetett."
Ez az edény azért lett nevezetes, mert még másfél évszázad múlva is ezt használták a vérszerződéseknél.
"Hang Chang és Chang Meng, Shang Yuval és nagy hadvezéreivel együtt, felmentek a No folyótól keletre emelkedő hegyre. Ott leöltek egy fehér lovat. Shang Yu elővett egy kis ch'ing lu (kő)pengét, egy fémkanalat, s borral keverte el (a ló vérét). Majd Yuezhi király koponyáját, amelyet Lao Sang san-yu zúzott össze, használva edénynek,együtt itták meg a vér-esküt. (Kao Chu-hsun:223)
"Egy-egy csata után azok akik levágták az ellenség fejét, vagy foglyul ejtik az ellenséget, egy csupor bort kapnak és megtarthatják mindazt, amit zsákmányoltak. Minden fogolyból rabszolga lesz.(!) Csata közben minden harcos a saját hasznát keresi. Ügyesen tudják csalétekcsapatokkal kelepcébe csalni és elpusztítani az ellenfelet. Ha megpillantják az ellenséget, lecsapnak rá, mint zsákmányra éhes madárcsapat, de ha megszoritják őket, szétrebbennek és eltűnnek, mint a köd. Ha egy harcos visszahozza elesett társa holttestét, annak minden tulajdona az övé lesz"
Sima Qian: Shi Ji 110.kötete a hunokról
A koponyakultusz sztyeppei népekre(szkíták és ázsiai hunok) jellemző ismérvei:
1.) A szkíták és ázsiai hunok ellenségeik koponyáit gyűjtötték trófea gyanánt
2.) Mind a szkíták, mind az ázsiai hunok ivóedénynek használták az ellenség nemesfémmel applikált koponyáit
3.) Az ellenség fejét levágó szkítákat és ázsiai hunokat kupa borral és társadalmi ranggal jutalmazták
4.) A szkítáknál is és az ázsiai hunoknál is, aki levágta az ellenség fejét, megkapta az így szerzett trófeát
5.) A koponyakultusz a szkítáknál is, ázsiai hunoknál is szakrális értelmű, egyszersmind utilitáris jellegű: lehetővé teszi az ellenőrzést, hogy a csatában milyen eredményesen küzdött egy-egy szkíta vagy ázsiai hun harcos.
A fejszedést a pártusok is gyakorolták:
"Közben az ellenség harci kiáltozással és győzelmi dalokkal egyre közeledett, s ez még félelmetesebbekké tette őket. Újra megszólalt a dobok dübörgő hangja, és a rómaiak újabb csata kezdetét várták. Hozták Publius fejét lándzsahegyre tűzve, közelükbe vágtattak, mutogatták, és megvető gúnnyal kérdezték, milyen családból származik, és kik a szülei, mert nem volna illő, hogy egy gyáva és hitvány apának, mint Crassus, ilyen nemes és kiválóan vitéz gyermeke legyen. Ez a látvány a rómaiakat még jobban megtörte és kétségbe ejtette, mint mindaz a szörnyű baj, amelyet addig el kellett szenvedniük; nem a bosszúra gondoltak, ami pedig természetes lett volna, hanem borzalom és rettegés vett erőt mindnyájukon."
Fejvadászat és fejszedés(II.)
"Boldognak tartják azt, aki csatában leheli ki a lelkét, viszont azt, aki megöregszik, és természetes halállal távozik ebből a világból, mint elfajult, gyáva embert maró gúnnyal illetik. Büszkén kérkednek azzal, ha egy ellenséget levágva a megölt ember lenyúzott fejbőrével díszíthetik hadi jelvényként csatalovaikat. Se templom, se szentély náluk nem található, hiszen még egy szalmatetős kunyhót sem látni sehol, hanem barbár szokás szerint meztelen kardot szúrnak a földbe, s azt hadistenként, az általuk birtokolt terület oltalmazójaként áhítatosan tisztelik."
Ammianus Marcellinus az alánokról
Az oszét Nart eposz Szoszlán ciklusának egyik legismertebb témája , amikor Szoszlán subát készít magának ellensége skalpjaiból, szakállából és bajuszából, beleértve Eltagan vitézt is.
A nyugati sztyeppe szarmata-alán törzseit a hunok szervezték birodalmukba a IV.század utolsó harmadában. Balambér hódításainak eredményeként megszületett az európai hun birodalom. A hunok pusztító fergeteg módjára végignyargaltak és erőszakos durva kézzel hatoltak be ennek a világrésznek legelrejtettebb zugaiba is.
A sztyeppei népeknél (szkíták, szarmaták, alánok) divatban volt a skalpolás, a szkíta harcos ilyen módon bizonyította, hogy mennyi ellenséget pusztított el. Ez a hunoknál is szokásos volt, a Noin ulában talált sírlelet bizonyítja, amelyben 17 varkocsot leltek. A fejszedés és skalpolás olyan szokások, melyek közös ősi vallási okokra visszavezethetőleg számos népnél megtalálhatóak.
Ellenségek levágott fejeit tartó harcos alakja(Tuva)
A VI-VIII. századi türkökkel kapcsolatban a kínai krónikák folyamatosan jelentik az ellenfelek levágott fejeit, amelyeket kiállítottak vagy szövetségeseiknek küldtek, hogy meggyőződjenek az ellenség haláláról stb. Más török nyelvű törzsek hasonlóképpen cselekedtek, például az ősi ujgurok is.
A türkök haláluk után is tisztelték a vitéz harcosokat, festett szobrokat emeltek sírjuk fölé. Türk szokás volt az is, hogy köveket állítottak egy elhunyt fejedelem sírja köré, mindegyik kő egy ellenséget jelentett, akit megölt az életében. Ezeket a köveket nevezték balbal-oknak.
516-ban a rouranok indítanak támadást Chounu kagán vezetésével és hatalmas vereséget mérnek a gaochékre. Mietu harc közben esik el. Koponyájából ívócsésze készül a rouran kagán számára.
A kehellyel a sztyeppei népek úgy tettek esküt, vagy kötöttek szerződést, hogy a szent kehelyből borral és vízzel kevert vért ízleltek.” A koponya-kupa a
madarai lovas kezében és Krum görögül írt Κρουμεοι neve emlékeztet bennünket a bizánci krónikákra, melyek elmondják, hogy Krum kán kupát készített I. Niképhorosz bizánci császár koponyájából, aki megtámadta Bulgáriát 811-ben és megölték... I. Niképhorosz koponyájából ezüstszegélyű serleg lett, és a bolgár Krum kán ivott belőle a bojárjai [nemesei] egészségére.”
"A törökök egyik törzsének országába érkeztünk, akiket bāšġird-nak hívnak. Tőlük a lehető
legjobban óvakodtunk, mert ők a törökök közül a leggonoszobbak, a legpiszkosabbak s a legvakmerőbbek, amikor gyilkolás végett támadásra kerül sor. Ha valaki közülük más emberrel találkozik, levágja fejét, elviszi és testét otthagyja. Szakállukat borotválják."
Ibn Fadlan az ázsiai baskirokról
"A basdzsirtokról. Ez kétfajta van, az egyik fajta a gúzok földjének szélén lakik, a bolgárok mögött. Azt mondják, hogy számuk vagy kétezer ember. Erdőik védelmében élnek, senki sem bírhatja le őket. A bolgárok alattvalói. A másik basdzsirtok a besenyőkkel határosak. Mind ők, mind a besenyők törökök, és határosak a kelet-rómaiakkal."
Al-Balkhi
970 nyarán Szvjatoszláv nagy sereggel, besenyő és magyar segédcsapatokkal valamint az alávetett bolgárok segítségével átkelt s Dunán és betört Trákiába. Leó diakónus szerint 30 000 harcosa volt, szemben a bizánci hadvezér, Bardasz Szklerosz 10-12 ezer katonájával. A görögök védekező stratégiát folytattak, míg Arkadiopolisz mellett egy döntő csatában vissza nem verték a támadókat. A beszámoló szerint előbb a besenyőket kerítették be és semmisítették meg teljesen, aztán Szvjatoszláv főerőit is. Az orosz krónikák szerint viszont a fejedelem egészen Konstantinápolyig eljutott és csak nagy hadisarc fejében fordult vissza. A bizánci erőket ezután visszavonták, hogy Kisázsiában leverjék Bardasz Phókasz lázadását, de utána visszatértek a Balkánra. 971-ben Jóannész maga vezette a bulgáriai hadműveleteket, miközben 300 hajót küldött a Dunához, hogy elvágják az oroszok visszavonulási útját. Április 13-án elfoglalták Preszlavot, a bolgár fővárost és foglyul ejtették II. Borisz cárt. A kijeviek Dorosztolonba húzódtak vissza, amit a császár ezután 65 napon át ostrom alatt tartott. A kitörésekben és rohamokban mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett és végül Szjvatoszláv beleegyezett Bulgária feladásába, cserébe csapatai szabad elvonulásáért és kéthavi élelmezéséért. A két uralkodó megújította korábbi barátsági és kereskedelmi szerződését is. Bulgária megszűnt önálló állam lenni, keleti részét Bizánchoz csatolták, a nyugati pedig a császár vazallusává vált.
A visszavonuló Szvjatoszláv 971 telén már nem tudott felhajózni a Dnyeperen, azért a folyó torkolatában telelt át, ahol katonái végül már éheztek. Eközben a bizánci császár felbujtotta a besenyő Kurja kánt, hogy támadjanak rá a megtizedelt orosz seregre, még mielőtt visszaérnek Kijevbe. Amikor 972 tavaszán a fejedelem megpróbált átkelni a Dnyeper zúgóin, a besenyők rajtaütöttek és a csatában Szvjatoszlávot megölték. Koponyájából a kán kupát csináltatott.
A fejszedés feltűnik a Nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsóján is. Az ellenség levágott feje a nyereg hátuljára van rögzítve az ábrázoláson.
A mongol-tatár, oszmán és magyar fejszedési szokásokkal majd egy más alkalommal foglalkozok
"Boldognak tartják azt, aki csatában leheli ki a lelkét, viszont azt, aki megöregszik, és természetes halállal távozik ebből a világból, mint elfajult, gyáva embert maró gúnnyal illetik. Büszkén kérkednek azzal, ha egy ellenséget levágva a megölt ember lenyúzott fejbőrével díszíthetik hadi jelvényként csatalovaikat. Se templom, se szentély náluk nem található, hiszen még egy szalmatetős kunyhót sem látni sehol, hanem barbár szokás szerint meztelen kardot szúrnak a földbe, s azt hadistenként, az általuk birtokolt terület oltalmazójaként áhítatosan tisztelik."
Ammianus Marcellinus az alánokról
Az oszét Nart eposz Szoszlán ciklusának egyik legismertebb témája , amikor Szoszlán subát készít magának ellensége skalpjaiból, szakállából és bajuszából, beleértve Eltagan vitézt is.
A nyugati sztyeppe szarmata-alán törzseit a hunok szervezték birodalmukba a IV.század utolsó harmadában. Balambér hódításainak eredményeként megszületett az európai hun birodalom. A hunok pusztító fergeteg módjára végignyargaltak és erőszakos durva kézzel hatoltak be ennek a világrésznek legelrejtettebb zugaiba is.
A sztyeppei népeknél (szkíták, szarmaták, alánok) divatban volt a skalpolás, a szkíta harcos ilyen módon bizonyította, hogy mennyi ellenséget pusztított el. Ez a hunoknál is szokásos volt, a Noin ulában talált sírlelet bizonyítja, amelyben 17 varkocsot leltek. A fejszedés és skalpolás olyan szokások, melyek közös ősi vallási okokra visszavezethetőleg számos népnél megtalálhatóak.
Ellenségek levágott fejeit tartó harcos alakja(Tuva)
A VI-VIII. századi türkökkel kapcsolatban a kínai krónikák folyamatosan jelentik az ellenfelek levágott fejeit, amelyeket kiállítottak vagy szövetségeseiknek küldtek, hogy meggyőződjenek az ellenség haláláról stb. Más török nyelvű törzsek hasonlóképpen cselekedtek, például az ősi ujgurok is.
A türkök haláluk után is tisztelték a vitéz harcosokat, festett szobrokat emeltek sírjuk fölé. Türk szokás volt az is, hogy köveket állítottak egy elhunyt fejedelem sírja köré, mindegyik kő egy ellenséget jelentett, akit megölt az életében. Ezeket a köveket nevezték balbal-oknak.
516-ban a rouranok indítanak támadást Chounu kagán vezetésével és hatalmas vereséget mérnek a gaochékre. Mietu harc közben esik el. Koponyájából ívócsésze készül a rouran kagán számára.
A kehellyel a sztyeppei népek úgy tettek esküt, vagy kötöttek szerződést, hogy a szent kehelyből borral és vízzel kevert vért ízleltek.” A koponya-kupa a
madarai lovas kezében és Krum görögül írt Κρουμεοι neve emlékeztet bennünket a bizánci krónikákra, melyek elmondják, hogy Krum kán kupát készített I. Niképhorosz bizánci császár koponyájából, aki megtámadta Bulgáriát 811-ben és megölték... I. Niképhorosz koponyájából ezüstszegélyű serleg lett, és a bolgár Krum kán ivott belőle a bojárjai [nemesei] egészségére.”
"A törökök egyik törzsének országába érkeztünk, akiket bāšġird-nak hívnak. Tőlük a lehető
legjobban óvakodtunk, mert ők a törökök közül a leggonoszobbak, a legpiszkosabbak s a legvakmerőbbek, amikor gyilkolás végett támadásra kerül sor. Ha valaki közülük más emberrel találkozik, levágja fejét, elviszi és testét otthagyja. Szakállukat borotválják."
Ibn Fadlan az ázsiai baskirokról
"A basdzsirtokról. Ez kétfajta van, az egyik fajta a gúzok földjének szélén lakik, a bolgárok mögött. Azt mondják, hogy számuk vagy kétezer ember. Erdőik védelmében élnek, senki sem bírhatja le őket. A bolgárok alattvalói. A másik basdzsirtok a besenyőkkel határosak. Mind ők, mind a besenyők törökök, és határosak a kelet-rómaiakkal."
Al-Balkhi
970 nyarán Szvjatoszláv nagy sereggel, besenyő és magyar segédcsapatokkal valamint az alávetett bolgárok segítségével átkelt s Dunán és betört Trákiába. Leó diakónus szerint 30 000 harcosa volt, szemben a bizánci hadvezér, Bardasz Szklerosz 10-12 ezer katonájával. A görögök védekező stratégiát folytattak, míg Arkadiopolisz mellett egy döntő csatában vissza nem verték a támadókat. A beszámoló szerint előbb a besenyőket kerítették be és semmisítették meg teljesen, aztán Szvjatoszláv főerőit is. Az orosz krónikák szerint viszont a fejedelem egészen Konstantinápolyig eljutott és csak nagy hadisarc fejében fordult vissza. A bizánci erőket ezután visszavonták, hogy Kisázsiában leverjék Bardasz Phókasz lázadását, de utána visszatértek a Balkánra. 971-ben Jóannész maga vezette a bulgáriai hadműveleteket, miközben 300 hajót küldött a Dunához, hogy elvágják az oroszok visszavonulási útját. Április 13-án elfoglalták Preszlavot, a bolgár fővárost és foglyul ejtették II. Borisz cárt. A kijeviek Dorosztolonba húzódtak vissza, amit a császár ezután 65 napon át ostrom alatt tartott. A kitörésekben és rohamokban mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett és végül Szjvatoszláv beleegyezett Bulgária feladásába, cserébe csapatai szabad elvonulásáért és kéthavi élelmezéséért. A két uralkodó megújította korábbi barátsági és kereskedelmi szerződését is. Bulgária megszűnt önálló állam lenni, keleti részét Bizánchoz csatolták, a nyugati pedig a császár vazallusává vált.
A visszavonuló Szvjatoszláv 971 telén már nem tudott felhajózni a Dnyeperen, azért a folyó torkolatában telelt át, ahol katonái végül már éheztek. Eközben a bizánci császár felbujtotta a besenyő Kurja kánt, hogy támadjanak rá a megtizedelt orosz seregre, még mielőtt visszaérnek Kijevbe. Amikor 972 tavaszán a fejedelem megpróbált átkelni a Dnyeper zúgóin, a besenyők rajtaütöttek és a csatában Szvjatoszlávot megölték. Koponyájából a kán kupát csináltatott.
A fejszedés feltűnik a Nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsóján is. Az ellenség levágott feje a nyereg hátuljára van rögzítve az ábrázoláson.
A mongol-tatár, oszmán és magyar fejszedési szokásokkal majd egy más alkalommal foglalkozok
Milyen vicces lenne ha 9.5 millió magyar megjelenne a svájci határon...
Honfoglalás 2.0.
Hun völgy.
Tetszik. Mehetünk.
Foglaljuk vissza ősi jussunkat! Szabadítsák fel elnyomott hun testvéreinket! Tanuljunk németül meg franciàul hogy értsük őket!
Ja a honfoglalási való részvételhez két oltás és 2 napnál nem régebbi PCR teszt is kell mert különben az osztrákok nem engednek át ...
Erdély pont ilyen.
Oda is mehetünk!Erdély pont ilyen.