A teaser végén: Prepare yourself - Battle is coming ... folyik az érzékenyítés. No meg a tankokkal harcolni a Vörös Téren, miközben a B2-esek hagyományos bombákat szórnak ( amiből a saját egységek is kapnak ) ... vannak itt elképzelések.
[BIZTPOL] A nagy sakktábla
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
-
- Címkék
- háttérhatalom valóságelméletek
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
-
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:
- a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
- a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők
Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.
Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.
- Status
W
Wilson
Guest
Szerintem nem, egy ilyen scenárióban már potenciálisan a III.világháború "előszobája" is nagy erősen benne van....
W
Wilson
Guest
Részben egyetértek veled , de én személy szerint nem gondolom, hogy idáig fajulna a helyzet,ráadásul az USA jelenlegi Oroszországgal szembeni politikája teljes mértékben kontraproduktív,mivel minél tovább tart annál jobban megerősíti Oroszország és Kína kapcsolatait...
A kollektív találgatás közepette néhány lényeges szereplővel nem számoltok.
1.-Törökország
Lehet NATO, lehet pántürk különutas, iszlám egyesítő, lehet oroszpárti, lehet semleges. És ezek variáció.
2.-Izrael
Indíthat különháborút Irán ellen, megpróbálhatja Nagy-Izrael projectjét megvalósítási, inkább kivár.
3.-India/Pakisztán duett.
4.-Irán
5.-Egyiptom
stb.
Ezek az államok komoly turbulenciát tudnak okozni...
1.-Törökország
Lehet NATO, lehet pántürk különutas, iszlám egyesítő, lehet oroszpárti, lehet semleges. És ezek variáció.
2.-Izrael
Indíthat különháborút Irán ellen, megpróbálhatja Nagy-Izrael projectjét megvalósítási, inkább kivár.
3.-India/Pakisztán duett.
4.-Irán
5.-Egyiptom
stb.
Ezek az államok komoly turbulenciát tudnak okozni...
Oroszország, Törökországhoz, Kínához és Egyiptomhoz hasonlóan civilizációs államot épít.
Ahogy az oroszok a Bizánci Birodalmat, úgy a törökök az Oszmán Birodalmat, a kínaiak a régi császárságot, míg az egyiptomiak az ókori Egyiptom kultuszát kezdik visszahozni. Modern köntösben.
Az identitáspolitika szerint a hatvanas-hetves évek pánarab nacionalizmusa, az arab szocializmus, majd a kilencvenes évektől kezdődő iszlám radikalizmus után Egyiptom most kissé kikacsintva a többi arab entitás közül az ókori Egyiptom feltámasztásával technikailag egyúttal azt az Afrikai Úniót akarja megvalósítani, ami a néhai Kadhafi álma volt.
Csakhogy neki ehhez a berber sátrazáson túl nem volt semmilyen identitásbázisa.
Nem úgy a mostani egyiptomi vezetésnek, ami a Mubarak-rendszerből emelkedett ki a kérészéletű Iszlám Testvériség alkotta kormány gyors bedarálását követően.
Ez utóbbi a Nyugat számára is kulcsfontosságú volt.
Igazából Erdogan is csak átmeneti forradalmi eszközként tekint az iszlamista terror amúgy még középtávú célokkal sem rendelkező pitbulljaira, akiket zokszó nélkül bedarálna, amint kész az új Oszmán Birodalom 2.0.
Putyin se a Szovjetúnió 2.0-t akarja, hanem a cári birodalom hőskorát.
Ilyen egységes, tradícionális önképpel a Nyugat, különösen az USA nem rendelkezik. Lényegében pénzen vett földjük és a bevándorló telepesek kollektív, de csak hozott történelmük van, amihez a majdnem kiírtott indián őslakosok és a random behurcolt afrikai rabszolgák kultúrája sem ad hozzá érdemi többletet.
Ugyanakkor a Nyugat már azt sem nézte jó szemmel, hogy Putyin tőzsgyökeres szentpéterváriként a 2000-es évek elején a politikáját Nagy Péterhez rokonította.
Most viszont a másfél évtizeddel ezelőtti Nagy Péter-i párhuzam már csak jóindulatú tapogatózás a Nyugat uralkodóházai felé, amikor az orosz retorika feladva a kooperációra tett eredménytelen várakozásait átvált Rettegett Iván örökségére.
És ez az, amit a Nyugat haladó balos multikulti globalistái nem értenek meg és ellenkultúrás gyökértelenségük okán nem is éreznek át.
Ahogy az oroszok a Bizánci Birodalmat, úgy a törökök az Oszmán Birodalmat, a kínaiak a régi császárságot, míg az egyiptomiak az ókori Egyiptom kultuszát kezdik visszahozni. Modern köntösben.
Az identitáspolitika szerint a hatvanas-hetves évek pánarab nacionalizmusa, az arab szocializmus, majd a kilencvenes évektől kezdődő iszlám radikalizmus után Egyiptom most kissé kikacsintva a többi arab entitás közül az ókori Egyiptom feltámasztásával technikailag egyúttal azt az Afrikai Úniót akarja megvalósítani, ami a néhai Kadhafi álma volt.
Csakhogy neki ehhez a berber sátrazáson túl nem volt semmilyen identitásbázisa.
Nem úgy a mostani egyiptomi vezetésnek, ami a Mubarak-rendszerből emelkedett ki a kérészéletű Iszlám Testvériség alkotta kormány gyors bedarálását követően.
Ez utóbbi a Nyugat számára is kulcsfontosságú volt.
Igazából Erdogan is csak átmeneti forradalmi eszközként tekint az iszlamista terror amúgy még középtávú célokkal sem rendelkező pitbulljaira, akiket zokszó nélkül bedarálna, amint kész az új Oszmán Birodalom 2.0.
Putyin se a Szovjetúnió 2.0-t akarja, hanem a cári birodalom hőskorát.
Ilyen egységes, tradícionális önképpel a Nyugat, különösen az USA nem rendelkezik. Lényegében pénzen vett földjük és a bevándorló telepesek kollektív, de csak hozott történelmük van, amihez a majdnem kiírtott indián őslakosok és a random behurcolt afrikai rabszolgák kultúrája sem ad hozzá érdemi többletet.
Ugyanakkor a Nyugat már azt sem nézte jó szemmel, hogy Putyin tőzsgyökeres szentpéterváriként a 2000-es évek elején a politikáját Nagy Péterhez rokonította.
Most viszont a másfél évtizeddel ezelőtti Nagy Péter-i párhuzam már csak jóindulatú tapogatózás a Nyugat uralkodóházai felé, amikor az orosz retorika feladva a kooperációra tett eredménytelen várakozásait átvált Rettegett Iván örökségére.
És ez az, amit a Nyugat haladó balos multikulti globalistái nem értenek meg és ellenkultúrás gyökértelenségük okán nem is éreznek át.
Milyen vicces lenne ha 9.5 millió magyar megjelenne a svájci határon...
Honfoglalás 2.0.
Nem kell ezt túlgondolni, volt már jópár játék az elmúlt 10+ évben, amiben US vs Russia csapatok voltak.
Volt ott magyar település még anno úgy rémlik valami a sötétségembenMilyen vicces lenne ha 9.5 millió magyar megjelenne a svájci határon...
Honfoglalás 2.0.
Az a baj, hogy az oroszok elég régóta kivárnak, gondolj csak arra, amikor Trump megnyerte az elnökválasztásokat, már akkor is mentek a jelzések Moszkvába, hogy még egy kis türelem, rendeződnek a dolgok, aztán semmi nem lett az egészből.
A Nyugat vezető hatalma nem a békében érdekelt, mert egy stabilizált és békés világhelyzet belátható időn belül oda vezetne, hogy nincs szükség a mesterségesen túltolt katonai-ipari komplexumra és előbb-utóbb eljönne az igazság pillanata is, azaz rendbe kellene tenni az amerikai pénzügyeket. Ezeken túl az is kiderülne, hogy nincs is szükség az USA vezette egypólusú világrendre, avagy annak a látszatára sem.
Továbbá egy stabilizált és békés világban Eurázsia Selyemút gigaprojektje átvenné a főszerepet, ami tragikus fejlemény lenne a világhatalom megtartásának illúziójától szabadulni képtelen neokonoknak, ez a rendszer ugyanis szárazföldön kötné össze Ázsiát, Európát, a Közel-Keletet és Afrikát, így ennek a kereskedelmi útvonalnak az ellenőrzésére/kontrolljára esélyük sem lenne a tengeren túlról. Ennek pedig további következménye lenne, hogy a bolygó új verőeréhez nem férnének hozzá, pont az amerikai kontinens az, amelyik kimaradna az egészből. Eurázsia adja a világ lakosságának 70-75%-át, a világ jelenlegi GDP-jének 60%-át és az energiaforrások 75%-át.
A kínai Selyemút projekt sikere, Oroszország ismételt felemelkedése és az orosz-európai együttműködés megerősödése véget vetne az atlantista ideológiáknak és az atlanti térség mindefajta vezető szerepének. Aki egy kicsit is ismeri a neokon gondolkodást, azoknak teljesen világos az, hogy a neokonok részéről nincs alku, mégpedig azért nincs, mert egy többpólusú és békés világ számukra szó szerint az ideológiai, gazdasági és világhatalmi halált jelenti.
Oroszország sokáig ezt nem akarta elfogadni, azt hitték, hogy a jelenlegi amerikai politikai elittel ugyanúgy ki lehet egyezni, mint egykoron a hidegháború idején. Moszkva sokáig nem akarta tudomásul venni, hogy 9/11 egy neokon puccs volt és alapjaiban változott meg az Egyesült Államok belső hatalmi strutúrája, az addig uralkodó politikai vonulatokat teljes egészében partvonalra tette az újkonzervatívizmus álcája mögé bújt, részben a marxista gyakorlatra is építő és kizárólagos világhatalmi célokat kitűző új irányvonal és ezek prominens képviselői. Csak most nem a világforradalom, hanem a terrorizmus elleni háború címszava lett meghirdetve, mint permanens háború a békéért. Aki esetleg ezt továbbra is kétli, az vessen egy pillantást az Egyesült Államok belpolitikai állapotaira és próbálja meg azt látni a maga egyszerűségében, ami van.
Ez a vonal ráadásul maximálisan kiszolgálja a katonai-ipari komplexum privát érdekeit, ráadásul a katonai-ipari komplexum tulajdonosai tartják kézben a nyugati média döntő részét is, így a mainstream és a közösségi platformok egy jó ideje már semmi egyebek, mint a közvélemény gondolkodását a "megfelelő irányba" befolyásoló eszközparkok.
Az orosz vezetés már egy ideje felismerte ezt a trendet, viszont időre volt szüksége ahhoz, hogy a keményebb fellépéshez szükséges katonai, gazdasági, pénzügyi, társadalmi és geopolitikai hátteret újrateremtse, illetve kiépítse. Moszkva magatartása megváltozott, mert mostanra beértek a szükséges előkészületek és képes valóban szembeszállni a globális birodalomépítésben igen messzire ment atlantista centrummal.
Ahhoz, hogy esély legyen diplomáciai megoldásra, valódi erőpozíció szükséges, ellenkező esetben az USA lesöpör minden próbálkozást az asztalról.
Ha valakiknek most reális esélyük nyílt arra, hogy a szükséges erőpozíciókat felvegyék és tartsák is az egész Nyugati világgal szemben, az pont Oroszország és Kína.
Visszatérve a hivatkozott bejegyzésre, túl sok értelme azért nincs várni az oroszoknak az európai csodára, mert az a jelenlegi állapotban nem fog eljönni. Majd eljöhet akkor, ha drámai módon tovább romlik a helyzet és Európa valóban az összeomlás szélére érkezik - de ehhez odáig kell vinni a folyamatokat.
Azt gondolom, hogy a február 1.-vel kezdődő Tigris Éve keményebb pálya lesz, mint az eddigiek, a kis gatyeszokat el lehet kezdeni felkötni.
Ukrjanában fegyverrel rendezni Oroszország helyét és szerepét a világban akkor célszerű, amikor súlyos ellátási gondok vannak a tél miatt. Azaz most.
Így van, ha 1-2 héten belül nem lesz megállapodás (szerintem 90 %, hogy nem), akkor az oroszok lépni fognak.
W
Wilson
Guest
Kína fojtogató stratégiája.....
Képzeljük el egy pillanatra a feje tetejére állított katonai világot. Ahelyett, hogy az amerikai irányított rakétás rombolók és más hajók rendszeresen "hajózási szabadságot biztosító műveleteket" hajtanak végre a Dél-kínai-tenger kínai tulajdonú szigeteinek közelében, és az ilyen rombolók nem kevésbé rendszeresen áthaladnak a Tajvani-szoroson, amely a vitatott hovatartozású sziget és a Kínai Népköztársaság között húzódik, gondoljon bele, hogyan reagálna bármelyik kormányzat, ha a kínai haditengerészet hajói még dacosabban járőröznének Kalifornia partjainál. Washington szó szerint megőrülne, és szinte azonnal a háború szélére kerülnénk.
Vagy képzeljük el, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket telepített a déli mexikói határra, fejlett fegyvereket adott el és egyéb katonai segítséget ajánlott Mexikónak, és úgy járt el, ahogy az USA járt el Ukrajnával. Ne értsenek félre: nem támogatom sem Hszi Csin-ping kínai elnököt, sem Vlagyimir Putyin orosz elnököt. (Egyébként gyanítom, hogy ha Putyin elég ostoba lett volna ahhoz, hogy lerohanja Ukrajnát, akkor a Szovjetunió 1980-as évekbeli katasztrofális afganisztáni háborújának egy aktualizált változatában találná magát a világ egy sokkal robbanékonyabb részén.) Én csak arra mutatok rá, hogy az amerikaiak azon vágya, hogy bárhol és bárhogyan is akarnak katonáskodni ezen a bolygón, nem biztos, hogy pontosan az, amire manapság szükség van. Új hidegháború egy egyre forróbb és járványosabb bolygón? Pontosan az, amire igazán szükségünk van?
És egyébként, ahogy Michael Clare, a TomDispatch rendszeres munkatársa, a nemrégiben megjelent All Hell Breaking Loose: The Pentagon's Perspective on Climate Change című könyv szerzője rámutat, korunk egyik másik csodája, hogy egy olyan országban, ahol a republikánusok és a demokraták lényegében semmiben sem tudnak egyetérteni - pláne nem az amerikai nép szükségleteire fordított pénzek elköltésében -, a soha meg nem vitatott kérdés az, amit még mindig "védelmi politikának" neveznek. Sajnos globális szinten az önök adóforintjainak ilyen mértékű elpazarlása nem is lehetne a szó minden értelmében sértőbb. Amilyen brutális volt a Biden-kormányzat a hidegháborúban, Clare ma világossá teszi, hogy a Kongresszus még brutálisabb.
Úgy értem, őszintén szólva, egy olyan bolygón, ahol a nagyhatalmaknak nagymértékben együtt kell működniük, egy Trump utáni kormányzat (bevallottan egy régi hidegháborús harcossal az elnöki székben), amely ennyire kész visszavezetni minket a hidegháborús világba, legalábbis egy kicsit elavultnak és egy kicsit vakmerőnek tűnik.
A "bekerítés" szó nem szerepel a Joe Biden elnök által december 27-én aláírt 2022. évi nemzetvédelmi felhatalmazási törvényben (NDAA), sem a kormányzat más, a közelmúltban tett kül- és katonapolitikai nyilatkozataiban. Az elrettentés klasszikus, hidegháborús kifejezése sem merült fel soha. Amerika legfelsőbb vezetői mégis egyetértésre jutottak abban a stratégiában, hogy ellenséges katonai szövetségeken keresztül bekerítsék és megfékezzék a legújabb nagyhatalmat, Kínát, megakadályozva ezzel a teljes szuperhatalmi státuszba való felemelkedését.
A mindkét oldal elsöprő támogatásával elfogadott 2022-es óriási védelmi törvényjavaslat részletes terv arra, hogy Kínát az amerikai támaszpontok, katonai erők és egyre inkább militarizálódó partnerállamok potenciálisan fojtogató hálózatával vegyék körül. A cél az, hogy Washington elbarikádozhassa az ország fegyveres erőit a területén, és potenciálisan kárt okozzon a gazdaságának egy esetleges jövőbeli válság esetén. Kína vezetői számára, akik természetesen nem tűrhetnek el egy ilyen környezetet, ez egy nyílt meghívás arra, hogy... nos, nincs értelme nem egyenesen beszélni... kitörjenek a bezártságból.
Mint minden korábbi "védelmi" törvényjavaslat, a 768 milliárd dolláros NDAA 2022 is tele van a katonai vállalkozóknak a Pentagon kedvenc fegyvereihez nyújtott túlságosan nagyvonalú juttatásokkal. Ezek közé tartoznának az F-35-ös vadászgépek, Virginia-osztályú tengeralattjárók, Arleigh Burke-osztályú rombolók és irányított rakéták széles választéka. Ahogy azonban a Szenátus Fegyveres Szolgálatok Bizottsága a törvényjavaslatról szóló összefoglalójában megjegyezte, a törvényjavaslat számos elkülönített előirányzatot és politikai kezdeményezést is tartalmaz, amelyek célja Kína bekerítése, elrettentése és egy napon potenciálisan elnyomása. Ezek között szerepel további 7,1 milliárd dollár a Csendes-óceáni Elrettentési Kezdeményezés (PDI) számára, amely tavaly indult az amerikai erők és szövetségeseik támogatására a Csendes-óceánon.
És ezek nem csak elszigetelt pontok ebben a 2186 oldalas törvényjavaslatban. A törvény figyelembe veszi a kongresszus "védelmi szövetségekre és partnerségekre az indo-csendes-óceáni térségben" összpontosító "kongresszusi érzését", és koncepcionális tervezetet nyújt egy ilyen kísérő stratégiához. Utasítja a védelmi minisztert, hogy "erősítse meg az Egyesült Államok védelmi szövetségeit és partnerségeit az Indo-csendes-óceáni térségben, hogy növelje az Egyesült Államok komparatív előnyét a Kínai Népköztársasággal folytatott stratégiai versenyben".
Az a tény, hogy a 2022. évi nemzetvédelmi felhatalmazásról szóló törvényt jelentős ellenállás nélkül fogadták el a képviselőházban és a szenátusban, azt mutatja, hogy mindkét párt erősen támogatja ezeket és a hasonló intézkedéseket. Néhány progresszív demokrata képviselő valóban a katonai kiadások csökkentésére törekedett, de a képviselőház és a szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságában helyet foglaló kollégáik inkább megszavazták, hogy a Pentagon már így is elképesztő összegű előirányzatait idén további 24 milliárd dollárral növeljék - kifejezetten Kína jobb megfékezése (vagy az ellene való küzdelem) érdekében. Az adófizetők ezen többlet dollárjainak nagy részét a hiperszonikus rakéták és más, a KNK ellen irányuló fejlett fegyverek építésére, valamint a katonai gyakorlatok és a biztonsági együttműködés kiterjesztésére fordítják az USA szövetségeseivel a régióban.
Képzeljük el egy pillanatra a feje tetejére állított katonai világot. Ahelyett, hogy az amerikai irányított rakétás rombolók és más hajók rendszeresen "hajózási szabadságot biztosító műveleteket" hajtanak végre a Dél-kínai-tenger kínai tulajdonú szigeteinek közelében, és az ilyen rombolók nem kevésbé rendszeresen áthaladnak a Tajvani-szoroson, amely a vitatott hovatartozású sziget és a Kínai Népköztársaság között húzódik, gondoljon bele, hogyan reagálna bármelyik kormányzat, ha a kínai haditengerészet hajói még dacosabban járőröznének Kalifornia partjainál. Washington szó szerint megőrülne, és szinte azonnal a háború szélére kerülnénk.
Vagy képzeljük el, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket telepített a déli mexikói határra, fejlett fegyvereket adott el és egyéb katonai segítséget ajánlott Mexikónak, és úgy járt el, ahogy az USA járt el Ukrajnával. Ne értsenek félre: nem támogatom sem Hszi Csin-ping kínai elnököt, sem Vlagyimir Putyin orosz elnököt. (Egyébként gyanítom, hogy ha Putyin elég ostoba lett volna ahhoz, hogy lerohanja Ukrajnát, akkor a Szovjetunió 1980-as évekbeli katasztrofális afganisztáni háborújának egy aktualizált változatában találná magát a világ egy sokkal robbanékonyabb részén.) Én csak arra mutatok rá, hogy az amerikaiak azon vágya, hogy bárhol és bárhogyan is akarnak katonáskodni ezen a bolygón, nem biztos, hogy pontosan az, amire manapság szükség van. Új hidegháború egy egyre forróbb és járványosabb bolygón? Pontosan az, amire igazán szükségünk van?
És egyébként, ahogy Michael Clare, a TomDispatch rendszeres munkatársa, a nemrégiben megjelent All Hell Breaking Loose: The Pentagon's Perspective on Climate Change című könyv szerzője rámutat, korunk egyik másik csodája, hogy egy olyan országban, ahol a republikánusok és a demokraták lényegében semmiben sem tudnak egyetérteni - pláne nem az amerikai nép szükségleteire fordított pénzek elköltésében -, a soha meg nem vitatott kérdés az, amit még mindig "védelmi politikának" neveznek. Sajnos globális szinten az önök adóforintjainak ilyen mértékű elpazarlása nem is lehetne a szó minden értelmében sértőbb. Amilyen brutális volt a Biden-kormányzat a hidegháborúban, Clare ma világossá teszi, hogy a Kongresszus még brutálisabb.
Úgy értem, őszintén szólva, egy olyan bolygón, ahol a nagyhatalmaknak nagymértékben együtt kell működniük, egy Trump utáni kormányzat (bevallottan egy régi hidegháborús harcossal az elnöki székben), amely ennyire kész visszavezetni minket a hidegháborús világba, legalábbis egy kicsit elavultnak és egy kicsit vakmerőnek tűnik.
A "bekerítés" szó nem szerepel a Joe Biden elnök által december 27-én aláírt 2022. évi nemzetvédelmi felhatalmazási törvényben (NDAA), sem a kormányzat más, a közelmúltban tett kül- és katonapolitikai nyilatkozataiban. Az elrettentés klasszikus, hidegháborús kifejezése sem merült fel soha. Amerika legfelsőbb vezetői mégis egyetértésre jutottak abban a stratégiában, hogy ellenséges katonai szövetségeken keresztül bekerítsék és megfékezzék a legújabb nagyhatalmat, Kínát, megakadályozva ezzel a teljes szuperhatalmi státuszba való felemelkedését.
A mindkét oldal elsöprő támogatásával elfogadott 2022-es óriási védelmi törvényjavaslat részletes terv arra, hogy Kínát az amerikai támaszpontok, katonai erők és egyre inkább militarizálódó partnerállamok potenciálisan fojtogató hálózatával vegyék körül. A cél az, hogy Washington elbarikádozhassa az ország fegyveres erőit a területén, és potenciálisan kárt okozzon a gazdaságának egy esetleges jövőbeli válság esetén. Kína vezetői számára, akik természetesen nem tűrhetnek el egy ilyen környezetet, ez egy nyílt meghívás arra, hogy... nos, nincs értelme nem egyenesen beszélni... kitörjenek a bezártságból.
Mint minden korábbi "védelmi" törvényjavaslat, a 768 milliárd dolláros NDAA 2022 is tele van a katonai vállalkozóknak a Pentagon kedvenc fegyvereihez nyújtott túlságosan nagyvonalú juttatásokkal. Ezek közé tartoznának az F-35-ös vadászgépek, Virginia-osztályú tengeralattjárók, Arleigh Burke-osztályú rombolók és irányított rakéták széles választéka. Ahogy azonban a Szenátus Fegyveres Szolgálatok Bizottsága a törvényjavaslatról szóló összefoglalójában megjegyezte, a törvényjavaslat számos elkülönített előirányzatot és politikai kezdeményezést is tartalmaz, amelyek célja Kína bekerítése, elrettentése és egy napon potenciálisan elnyomása. Ezek között szerepel további 7,1 milliárd dollár a Csendes-óceáni Elrettentési Kezdeményezés (PDI) számára, amely tavaly indult az amerikai erők és szövetségeseik támogatására a Csendes-óceánon.
És ezek nem csak elszigetelt pontok ebben a 2186 oldalas törvényjavaslatban. A törvény figyelembe veszi a kongresszus "védelmi szövetségekre és partnerségekre az indo-csendes-óceáni térségben" összpontosító "kongresszusi érzését", és koncepcionális tervezetet nyújt egy ilyen kísérő stratégiához. Utasítja a védelmi minisztert, hogy "erősítse meg az Egyesült Államok védelmi szövetségeit és partnerségeit az Indo-csendes-óceáni térségben, hogy növelje az Egyesült Államok komparatív előnyét a Kínai Népköztársasággal folytatott stratégiai versenyben".
Az a tény, hogy a 2022. évi nemzetvédelmi felhatalmazásról szóló törvényt jelentős ellenállás nélkül fogadták el a képviselőházban és a szenátusban, azt mutatja, hogy mindkét párt erősen támogatja ezeket és a hasonló intézkedéseket. Néhány progresszív demokrata képviselő valóban a katonai kiadások csökkentésére törekedett, de a képviselőház és a szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságában helyet foglaló kollégáik inkább megszavazták, hogy a Pentagon már így is elképesztő összegű előirányzatait idén további 24 milliárd dollárral növeljék - kifejezetten Kína jobb megfékezése (vagy az ellene való küzdelem) érdekében. Az adófizetők ezen többlet dollárjainak nagy részét a hiperszonikus rakéták és más, a KNK ellen irányuló fejlett fegyverek építésére, valamint a katonai gyakorlatok és a biztonsági együttműködés kiterjesztésére fordítják az USA szövetségeseivel a régióban.
W
Wilson
Guest
A kínai vezetők számára mindennek a jelentőségéhez nem férhet kétség: bármit is mond Washington a békés versenyről, a Biden-kormányzatnak, akárcsak az előtte lévő Trump-kormányzatnak, nem áll szándékában megengedni, hogy a Kínai Népköztársaság az USA-val egyenrangúvá váljon a világ színpadán. Valójában kész minden eszközt, beleértve a katonai erőt is, bevetni, hogy ezt megakadályozza. Így Pekingnek két lehetősége marad: vagy enged az amerikai nyomásnak, és elfogadja másodrangú státuszát a világpolitikában, vagy szembeszáll Washington elszigetelési stratégiájával. Nehéz elképzelni, hogy az ország jelenlegi vezetése az első lehetőség mellett döntene, a második pedig, ha elfogadják, előbb-utóbb bizonyosan fegyveres konfliktushoz vezetne.
A Kína ellenséges hatalmak láncolatával való bekerítésének gondolata valójában először George W. Bush elnök kormányának első hónapjaiban került hivatalos politikaként elő. Akkoriban Dick Cheney alelnök és Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadó egy Kína-ellenes szövetségi rendszer kidolgozásába kezdett Ázsiában, követve a Foreign Affairs magazinban 2000 januárjában megjelent cikkben megfogalmazott ajánlásokat. Ebben figyelmeztetett Peking azon törekvéseire, hogy "Ázsiában a maga javára tolja el az erőegyensúlyt", és erre a törekvésre az USA-nak úgy kell válaszolnia, hogy elmélyíti "együttműködését Japánnal és Dél-Koreával", és "fenntartja elkötelezettségét a régióban való határozott katonai jelenlét mellett". A továbbiakban rámutatott, hogy "nagyobb hangsúlyt kell fektetni India regionális egyensúlyban betöltött szerepére".
Valójában ez azóta is része az USA globális stratégiájának, még akkor is, ha a Bush-csapat számára ennek végrehajtása 2001. szeptember 11-én hirtelen megállt, amikor iszlám fegyveresek megtámadták a New York-i ikertornyokat és a washingtoni Pentagont, ami arra késztette a kormányt, hogy meghirdesse a "terrorizmus elleni globális háborút".
Csak egy évtizeddel később, 2011-ben tért visssza Washington a Rice-Cheney-féle stratégiához, amely Kína bekerítésére és növekvő hatalmának gyengítésére vagy visszaszorítására irányult. Az év novemberében az ausztrál parlamentben tartott beszédében Obama elnök bejelentette az amerikai "Ázsia felé fordulást", amelynek célja Washington dominanciájának helyreállítása a régióban, miközben szövetségeseit is bevonja a Kína megfékezésére irányuló erőteljes erőfeszítésekbe. "Elnökként... megfontolt és stratégiai döntést hoztam" - mondta Obama Canberrában. "Csendes-óceáni nemzetként az Egyesült Államok nagy és tartós szerepet fog játszani ennek a régiónak és jövőjének alakításában... Miközben véget vetünk a mai [közel-keleti] háborúknak, arra utasítottam nemzetbiztonsági csapatom, hogy biztosítsa, hogy jelenlétünk és küldetésünk az ázsiai-csendes-óceáni térségben kiemelt prioritást élvezzen."
A Bush-csapathoz hasonlóan azonban az Obama-kormányzatot is megdöbbentették a közel-keleti fejlemények, különösen Irak és Szíria nagy részének az Iszlám Állam általi 2014-es elfoglalása, ezért kénytelen volt felfüggeszteni a csendes-óceáni térségre való összpontosítását. Csak a Trump-kormányzat utolsó éveiben került ismét az amerikai stratégiai gondolkodás középpontjába Kína bekerítésének gondolata.
Trump erőfeszítései Mike Pompeo külügyminiszter alatt sokkal jelentősebbek voltak, beleértve az amerikai erők megerősítését a Csendes-óceánon; szorosabb katonai kapcsolatokat Ausztráliával, Japánnal és Dél-Koreával; és fokozott elkötelezettséget Indiával. Pompeo több új funkciót is hozzáadott a mixhez: Az Ausztrália, India, Japán és az USA közötti "négyoldalú" szövetség (röviden "kvartett"); a Tajvannal való diplomáciai kapcsolatok kiterjesztése; és Kína kifejezett démonizálása, mint a nyugati értékek ellensége.
A Richard Nixon Elnöki Könyvtárban 2020 júliusában tartott beszédében Pompeo szemléletesen felvázolta a Kínával szembeni új politikát. Annak megakadályozása érdekében, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) lerombolja "a szabályokon alapuló rendet, amelyet társadalmaink oly keményen felépítettek" - mondta -, "közös vonalakat kell húznunk a homokba, amelyeket nem moshatnak el a KKP alkuk vagy könyörgéseik". Ehhez nem csak az amerikai erők ázsiai megerősítésére volt szükség, hanem egy NATO-szerű szövetségi rendszerre is, hogy Kína további felemelkedését megfékezzék.
Pompeo két kulcsfontosságú Kína-ellenes kezdeményezést is elindított: a Négyes intézményesítését és a Tajvannal való diplomáciai és katonai kapcsolatok bővítését. A négyoldalú biztonsági párbeszédet, hivatalos nevén a négyoldalú biztonsági párbeszédet eredetileg 2007-ben Shinzo Abe japán miniszterelnök hozta létre (Dick Cheney alelnök, valamint Ausztrália és India vezetőinek támogatásával), de hosszú évekre megszűnt. 2017-ben azonban újjáéledt, amikor Malcolm Turnbull ausztrál miniszterelnök csatlakozott az Abe, Narendra Modi indiai miniszterelnök és Donald Trump által szorgalmazott a Kína megfékezésére irányuló fokozott erőfeszítésekhez.
Ami Tajvant illeti, Pompeo emelte a tétet azzal, hogy diplomáciai látogatásokat engedélyezett a fővárosba, Tajpejbe magas rangú tisztviselőknek, köztük Alex Azar egészségügyi miniszternek és Keith Crutch helyettes külügyminiszternek, akik 1979 óta a legmagasabb rangú kormánytagok, akik a szigetre látogattak, amikor Washington megszakította a hivatalos kapcsolatokat a kormányával. A kínai tisztviselők mindkét látogatást hevesen bírálták, mivel azok súlyosan megszegték Washington Pekinggel szemben vállalt kötelezettségét a Kínával kötött kapcsolattartási megállapodás értelmében.
A Kína ellenséges hatalmak láncolatával való bekerítésének gondolata valójában először George W. Bush elnök kormányának első hónapjaiban került hivatalos politikaként elő. Akkoriban Dick Cheney alelnök és Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadó egy Kína-ellenes szövetségi rendszer kidolgozásába kezdett Ázsiában, követve a Foreign Affairs magazinban 2000 januárjában megjelent cikkben megfogalmazott ajánlásokat. Ebben figyelmeztetett Peking azon törekvéseire, hogy "Ázsiában a maga javára tolja el az erőegyensúlyt", és erre a törekvésre az USA-nak úgy kell válaszolnia, hogy elmélyíti "együttműködését Japánnal és Dél-Koreával", és "fenntartja elkötelezettségét a régióban való határozott katonai jelenlét mellett". A továbbiakban rámutatott, hogy "nagyobb hangsúlyt kell fektetni India regionális egyensúlyban betöltött szerepére".
Valójában ez azóta is része az USA globális stratégiájának, még akkor is, ha a Bush-csapat számára ennek végrehajtása 2001. szeptember 11-én hirtelen megállt, amikor iszlám fegyveresek megtámadták a New York-i ikertornyokat és a washingtoni Pentagont, ami arra késztette a kormányt, hogy meghirdesse a "terrorizmus elleni globális háborút".
Csak egy évtizeddel később, 2011-ben tért visssza Washington a Rice-Cheney-féle stratégiához, amely Kína bekerítésére és növekvő hatalmának gyengítésére vagy visszaszorítására irányult. Az év novemberében az ausztrál parlamentben tartott beszédében Obama elnök bejelentette az amerikai "Ázsia felé fordulást", amelynek célja Washington dominanciájának helyreállítása a régióban, miközben szövetségeseit is bevonja a Kína megfékezésére irányuló erőteljes erőfeszítésekbe. "Elnökként... megfontolt és stratégiai döntést hoztam" - mondta Obama Canberrában. "Csendes-óceáni nemzetként az Egyesült Államok nagy és tartós szerepet fog játszani ennek a régiónak és jövőjének alakításában... Miközben véget vetünk a mai [közel-keleti] háborúknak, arra utasítottam nemzetbiztonsági csapatom, hogy biztosítsa, hogy jelenlétünk és küldetésünk az ázsiai-csendes-óceáni térségben kiemelt prioritást élvezzen."
A Bush-csapathoz hasonlóan azonban az Obama-kormányzatot is megdöbbentették a közel-keleti fejlemények, különösen Irak és Szíria nagy részének az Iszlám Állam általi 2014-es elfoglalása, ezért kénytelen volt felfüggeszteni a csendes-óceáni térségre való összpontosítását. Csak a Trump-kormányzat utolsó éveiben került ismét az amerikai stratégiai gondolkodás középpontjába Kína bekerítésének gondolata.
Trump erőfeszítései Mike Pompeo külügyminiszter alatt sokkal jelentősebbek voltak, beleértve az amerikai erők megerősítését a Csendes-óceánon; szorosabb katonai kapcsolatokat Ausztráliával, Japánnal és Dél-Koreával; és fokozott elkötelezettséget Indiával. Pompeo több új funkciót is hozzáadott a mixhez: Az Ausztrália, India, Japán és az USA közötti "négyoldalú" szövetség (röviden "kvartett"); a Tajvannal való diplomáciai kapcsolatok kiterjesztése; és Kína kifejezett démonizálása, mint a nyugati értékek ellensége.
A Richard Nixon Elnöki Könyvtárban 2020 júliusában tartott beszédében Pompeo szemléletesen felvázolta a Kínával szembeni új politikát. Annak megakadályozása érdekében, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) lerombolja "a szabályokon alapuló rendet, amelyet társadalmaink oly keményen felépítettek" - mondta -, "közös vonalakat kell húznunk a homokba, amelyeket nem moshatnak el a KKP alkuk vagy könyörgéseik". Ehhez nem csak az amerikai erők ázsiai megerősítésére volt szükség, hanem egy NATO-szerű szövetségi rendszerre is, hogy Kína további felemelkedését megfékezzék.
Pompeo két kulcsfontosságú Kína-ellenes kezdeményezést is elindított: a Négyes intézményesítését és a Tajvannal való diplomáciai és katonai kapcsolatok bővítését. A négyoldalú biztonsági párbeszédet, hivatalos nevén a négyoldalú biztonsági párbeszédet eredetileg 2007-ben Shinzo Abe japán miniszterelnök hozta létre (Dick Cheney alelnök, valamint Ausztrália és India vezetőinek támogatásával), de hosszú évekre megszűnt. 2017-ben azonban újjáéledt, amikor Malcolm Turnbull ausztrál miniszterelnök csatlakozott az Abe, Narendra Modi indiai miniszterelnök és Donald Trump által szorgalmazott a Kína megfékezésére irányuló fokozott erőfeszítésekhez.
Ami Tajvant illeti, Pompeo emelte a tétet azzal, hogy diplomáciai látogatásokat engedélyezett a fővárosba, Tajpejbe magas rangú tisztviselőknek, köztük Alex Azar egészségügyi miniszternek és Keith Crutch helyettes külügyminiszternek, akik 1979 óta a legmagasabb rangú kormánytagok, akik a szigetre látogattak, amikor Washington megszakította a hivatalos kapcsolatokat a kormányával. A kínai tisztviselők mindkét látogatást hevesen bírálták, mivel azok súlyosan megszegték Washington Pekinggel szemben vállalt kötelezettségét a Kínával kötött kapcsolattartási megállapodás értelmében.
W
Wilson
Guest
Biden elnök a Fehér Házba való belépésekor ígéretet tett arra, hogy elődje számos népszerűtlen politikáját vissza fogja vonni, de a Kínával kapcsolatos stratégia nem szerepelt ezek között. Kormánya valóban megduplázott erővel fogadta el a Pompeo-féle kísérőprogramot. Ennek eredményeképpen a Pentagon számára most a Kínával való esetleges háborúra való felkészülés a legfontosabb prioritás, ahogyan a Külügyminisztérium számára is az, hogy diplomáciailag még jobban elszigetelje Pekinget.
Ezzel a szemlélettel összhangban a védelmi minisztérium 2022-es költségvetési kérelme azt állította, hogy "Kína jelenti a legnagyobb hosszú távú kihívást az Egyesült Államok számára", és ennek megfelelően "a minisztérium Kínát elsődlegesen Kínával kapcsolatos aggodalmak közé sorolja, és kidolgozza a megfelelő operatív intézkedéseket".
Eközben a Biden-kormányzat támogatta Trump csendes-óceáni elrettentési kezdeményezését, mint az ázsiai-csendes-óceáni térségbeli szövetségesekkel való kapcsolatok erősítésének legfontosabb eszközét. A Pentagon 2022-es költségvetési kérelmében 132%-kal növelték a PDI-kiadásokat, a 2021-es 2,2 milliárd dollárról 5,1 milliárd dollárra. És ha Kínához akarja mérni ezt a pontot, gondoljon erre: a kongresszusi demokraták és republikánusok még ezt a növekedést is elégtelennek ítélték, és további 2 milliárd dollárral növelték az PDI 2022-es előirányzatát.
Washington Kína-ellenes ázsiai szövetség melletti elkötelezettségének további demonstrálására a Fehér Házba meghívott két első államfő, aki találkozott Biden elnökkel, Yoshi Suga japán miniszterelnök és Moon Jae-in dél-koreai elnök volt. A velük folytatott megbeszéléseken Biden hangsúlyozta a Pekinggel szembeni közös erőfeszítések fontosságát. A Sugával való találkozót követően Biden például nyilvánosan kijelentette, hogy kormánya "elkötelezett amellett, hogy együtt dolgozzunk a Kína által támasztott kihívásokkal szemben... a jövőbeni szabad és nyitott indo-csendes-óceáni térség biztosítása érdekében".
Szeptember 24-én volt az első alkalom, hogy az összes négyes vezető találkozott Bidennel a Fehér Házban tartott "csúcstalálkozón". Bár a csúcstalálkozót követő hivatalos jelentésében a kormányzat hangsúlyozta a nem katonai kezdeményezéseket, a fő cél egyértelműen a katonai együttműködés megerősítése volt a régióban. Mintha csak ezt akarná aláhúzni, Biden megragadta az alkalmat, hogy kiemelje azt a megállapodást, amelyet nemrég írt alá Scott Morrison ausztrál miniszterelnökkel arról, hogy az országnak új nukleáris tengeralattjáró-flottát biztosítanak - ez a lépés egyértelműen Kína ellen irányul. Azt is meg kell jegyezni, hogy néhány nappal a csúcstalálkozó előtt a kormányzat új szövetséget kötött Ausztráliával és Nagy-Britanniával AUKUS néven, ismét Kína ellen.
Végül, Biden tovább bővítette a Tajvannal való diplomáciai és katonai kapcsolatokat az első napjától kezdve, amikor Hsziao Bi Khim, Tajpej washingtoni de facto nagykövete részt vett beiktatásán. "Biden elnök a barátokkal és szövetségesekkel együtt fogja előmozdítani közös jólétünket, biztonságunkat és értékeinket az ázsiai-csendes-óceáni térségben, beleértve Tajvant is" - mondta akkor egy magas rangú kormányzati tisztviselő. Hamarosan további magas szintű kapcsolatok alakultak ki tajvani tisztviselőkkel, köztük katonai tisztviselőkkel.
Mindezekből a kezdeményezésekből hiányzott egy átfogó terv Kína felemelkedésének megfékezésére, és ezáltal Amerika további dominanciájának biztosítására az Indo-csendes-óceáni térségben. Az idei NDAA szerzői különösen nagy figyelmet fordítottak erre a hiányosságra, és a törvényjavaslat több rendelkezése éppen egy ilyen főterv kidolgozására irányul. Ezek közé tartozik egy sor olyan intézkedés, amelynek célja Tajvan bevonása a Kínát körülvevő amerikai védelmi rendszerbe, valamint egy átfogó "nagy stratégia" követelménye, amely minden fronton elrettenti az országot.
A kongresszus által ebben a törvényjavaslatban javasolt intézkedések átfogó iránymutatást adnak ezekre az eltérő kezdeményezésekre, az USA által felfegyverzett "őrszem" államok megszakíthatatlan láncát képzelve el - Japántól és Dél-Koreától a Csendes-óceán északi részén Ausztráliáig, a Fülöp-szigeteken, Thaiföldön és Szingapúron át délen, valamint Indián át Kína keleti szárnyán -, amelynek célja a Népköztársaság bekerítése és megfékezése. Elég baljóslatú módon Tajvan is szerepel a feltételezett Kína-ellenes hálózatban.
A sziget tervezett jövőbeli szerepét egy ilyen kezdődő stratégiai tervben a Tajvan védelmi kilátásairól szóló rendelkezés tovább vázolta. Az intézkedés lényegében azt állítja, hogy Washington 1978-as ígérete, miszerint megszünteti katonai kapcsolatait Tajpejjel, valamint az ezt követő 1982-es amerikai-kínai megállapodás, amely arra kötelezte az országot, hogy csökkentse a Tajvanra irányuló fegyverszállítások minőségét és mennyiségét, már nem érvényes a szigettel szembeni "egyre kényszerítőbb és agresszívebb magatartás" miatt. Ennek megfelelően az intézkedés támogatja a két ország közötti szorosabb katonai koordinációt és az egyre kifinomultabb fegyverrendszerek, valamint az ezek egy részének előállításához szükséges technológia eladását Tajvan számára.
Mindehhez hozzáadjuk a Biden-korszak új valóságát: a Kína szárazföldi részéhez közeli, vitatott hovatartozású Tajvan szigete, amelyet a Kínai Népköztársaság saját tartományának nyilvánított, mostanra az Egyesült Államok tényleges katonai szövetségesévé vált. Ennél közvetlenebb támadást aligha lehetne Kína lényege ellen intézni : előbb-utóbb a szigetnek bele kell egyeznie a szárazfölddel való békés újraegyesítésbe, vagy katonai akcióval kell szembenéznie.
Felismerve, hogy az NDAA 2022-ben meghatározott politika alapvető fenyegetést jelent Kína biztonságára és nagyobb nemzetközi szerepvállalásra való törekvésére, a kongresszus arra is utasította az elnököt, hogy a következő kilenc hónapra dolgozzon ki egy "nagy stratégiát" az USA és Kína kapcsolataira vonatkozóan. Ennek tartalmaznia kell az adott ország globális céljainak értékelését, valamint azoknak a gazdasági, diplomáciai és katonai képességeknek a felsorolását, amelyekre az USA-nak szüksége lesz ahhoz, hogy megfékezze az ország felemelkedését. Felszólítja továbbá a Biden-kormányt, hogy vizsgálja meg "az amerikai stratégia feltételezéseit és végső vagy végállapotát globálisan és az Indo-csendes-óceáni térségben a Kínai Népköztársasággal kapcsolatban". Nem ad magyarázatot a "végállapot vagy végállapotok" kifejezések jelentésére,
Hogyan reagálnak majd minderre a kínai vezetők? Még senki sem tudja, de Hszi Csin-ping elnök legalábbis utalt arra, hogy mi lehet ez a reakció, a Kínai Kommunista Párt megalapításának 100. évfordulója alkalmából július 1-jén tartott beszédében. "Soha nem fogjuk megengedni, hogy bármilyen idegen erő megfélemlítsen, elnyomjon vagy leigázzon minket" - mondta, miközben a legújabb kínai tankok, rakéták és lövedékek gördültek el mellettünk. "Bárki, aki megpróbálja ezt megtenni, ütközési pályán találja magát a több mint 1,4 milliárd kínai által kovácsolt nagy acélfallal."
Üdvözöljük egy új, XXI. századi hidegháborúban egy olyan bolygón, amely valami másra vágyik.
https://tomdispatch.com/none-dare-call-it-encirclement/
Az USA által Oroszország és Kína ellen egyszerre indított két hidegháború kialakulása nagy valószínűséggel az USA-Kína-Oroszország közös hidegháborúvá való összeolvadásuk felé fogja terelni a folyamatokat, ahol nagymértékben megnő a valószínűsége egy szorosabb katonai és politikai szövetségnek Oroszország és a KNK között. Az Egyesült Államok Kínával és Oroszországgal való kapcsolatainak jelenlegi kiéleződése ebbe az irányba tereli az eseményeket.
Colonelcassad
Ezzel a szemlélettel összhangban a védelmi minisztérium 2022-es költségvetési kérelme azt állította, hogy "Kína jelenti a legnagyobb hosszú távú kihívást az Egyesült Államok számára", és ennek megfelelően "a minisztérium Kínát elsődlegesen Kínával kapcsolatos aggodalmak közé sorolja, és kidolgozza a megfelelő operatív intézkedéseket".
Eközben a Biden-kormányzat támogatta Trump csendes-óceáni elrettentési kezdeményezését, mint az ázsiai-csendes-óceáni térségbeli szövetségesekkel való kapcsolatok erősítésének legfontosabb eszközét. A Pentagon 2022-es költségvetési kérelmében 132%-kal növelték a PDI-kiadásokat, a 2021-es 2,2 milliárd dollárról 5,1 milliárd dollárra. És ha Kínához akarja mérni ezt a pontot, gondoljon erre: a kongresszusi demokraták és republikánusok még ezt a növekedést is elégtelennek ítélték, és további 2 milliárd dollárral növelték az PDI 2022-es előirányzatát.
Washington Kína-ellenes ázsiai szövetség melletti elkötelezettségének további demonstrálására a Fehér Házba meghívott két első államfő, aki találkozott Biden elnökkel, Yoshi Suga japán miniszterelnök és Moon Jae-in dél-koreai elnök volt. A velük folytatott megbeszéléseken Biden hangsúlyozta a Pekinggel szembeni közös erőfeszítések fontosságát. A Sugával való találkozót követően Biden például nyilvánosan kijelentette, hogy kormánya "elkötelezett amellett, hogy együtt dolgozzunk a Kína által támasztott kihívásokkal szemben... a jövőbeni szabad és nyitott indo-csendes-óceáni térség biztosítása érdekében".
Szeptember 24-én volt az első alkalom, hogy az összes négyes vezető találkozott Bidennel a Fehér Házban tartott "csúcstalálkozón". Bár a csúcstalálkozót követő hivatalos jelentésében a kormányzat hangsúlyozta a nem katonai kezdeményezéseket, a fő cél egyértelműen a katonai együttműködés megerősítése volt a régióban. Mintha csak ezt akarná aláhúzni, Biden megragadta az alkalmat, hogy kiemelje azt a megállapodást, amelyet nemrég írt alá Scott Morrison ausztrál miniszterelnökkel arról, hogy az országnak új nukleáris tengeralattjáró-flottát biztosítanak - ez a lépés egyértelműen Kína ellen irányul. Azt is meg kell jegyezni, hogy néhány nappal a csúcstalálkozó előtt a kormányzat új szövetséget kötött Ausztráliával és Nagy-Britanniával AUKUS néven, ismét Kína ellen.
Végül, Biden tovább bővítette a Tajvannal való diplomáciai és katonai kapcsolatokat az első napjától kezdve, amikor Hsziao Bi Khim, Tajpej washingtoni de facto nagykövete részt vett beiktatásán. "Biden elnök a barátokkal és szövetségesekkel együtt fogja előmozdítani közös jólétünket, biztonságunkat és értékeinket az ázsiai-csendes-óceáni térségben, beleértve Tajvant is" - mondta akkor egy magas rangú kormányzati tisztviselő. Hamarosan további magas szintű kapcsolatok alakultak ki tajvani tisztviselőkkel, köztük katonai tisztviselőkkel.
Mindezekből a kezdeményezésekből hiányzott egy átfogó terv Kína felemelkedésének megfékezésére, és ezáltal Amerika további dominanciájának biztosítására az Indo-csendes-óceáni térségben. Az idei NDAA szerzői különösen nagy figyelmet fordítottak erre a hiányosságra, és a törvényjavaslat több rendelkezése éppen egy ilyen főterv kidolgozására irányul. Ezek közé tartozik egy sor olyan intézkedés, amelynek célja Tajvan bevonása a Kínát körülvevő amerikai védelmi rendszerbe, valamint egy átfogó "nagy stratégia" követelménye, amely minden fronton elrettenti az országot.
A kongresszus által ebben a törvényjavaslatban javasolt intézkedések átfogó iránymutatást adnak ezekre az eltérő kezdeményezésekre, az USA által felfegyverzett "őrszem" államok megszakíthatatlan láncát képzelve el - Japántól és Dél-Koreától a Csendes-óceán északi részén Ausztráliáig, a Fülöp-szigeteken, Thaiföldön és Szingapúron át délen, valamint Indián át Kína keleti szárnyán -, amelynek célja a Népköztársaság bekerítése és megfékezése. Elég baljóslatú módon Tajvan is szerepel a feltételezett Kína-ellenes hálózatban.
A sziget tervezett jövőbeli szerepét egy ilyen kezdődő stratégiai tervben a Tajvan védelmi kilátásairól szóló rendelkezés tovább vázolta. Az intézkedés lényegében azt állítja, hogy Washington 1978-as ígérete, miszerint megszünteti katonai kapcsolatait Tajpejjel, valamint az ezt követő 1982-es amerikai-kínai megállapodás, amely arra kötelezte az országot, hogy csökkentse a Tajvanra irányuló fegyverszállítások minőségét és mennyiségét, már nem érvényes a szigettel szembeni "egyre kényszerítőbb és agresszívebb magatartás" miatt. Ennek megfelelően az intézkedés támogatja a két ország közötti szorosabb katonai koordinációt és az egyre kifinomultabb fegyverrendszerek, valamint az ezek egy részének előállításához szükséges technológia eladását Tajvan számára.
Mindehhez hozzáadjuk a Biden-korszak új valóságát: a Kína szárazföldi részéhez közeli, vitatott hovatartozású Tajvan szigete, amelyet a Kínai Népköztársaság saját tartományának nyilvánított, mostanra az Egyesült Államok tényleges katonai szövetségesévé vált. Ennél közvetlenebb támadást aligha lehetne Kína lényege ellen intézni : előbb-utóbb a szigetnek bele kell egyeznie a szárazfölddel való békés újraegyesítésbe, vagy katonai akcióval kell szembenéznie.
Felismerve, hogy az NDAA 2022-ben meghatározott politika alapvető fenyegetést jelent Kína biztonságára és nagyobb nemzetközi szerepvállalásra való törekvésére, a kongresszus arra is utasította az elnököt, hogy a következő kilenc hónapra dolgozzon ki egy "nagy stratégiát" az USA és Kína kapcsolataira vonatkozóan. Ennek tartalmaznia kell az adott ország globális céljainak értékelését, valamint azoknak a gazdasági, diplomáciai és katonai képességeknek a felsorolását, amelyekre az USA-nak szüksége lesz ahhoz, hogy megfékezze az ország felemelkedését. Felszólítja továbbá a Biden-kormányt, hogy vizsgálja meg "az amerikai stratégia feltételezéseit és végső vagy végállapotát globálisan és az Indo-csendes-óceáni térségben a Kínai Népköztársasággal kapcsolatban". Nem ad magyarázatot a "végállapot vagy végállapotok" kifejezések jelentésére,
Hogyan reagálnak majd minderre a kínai vezetők? Még senki sem tudja, de Hszi Csin-ping elnök legalábbis utalt arra, hogy mi lehet ez a reakció, a Kínai Kommunista Párt megalapításának 100. évfordulója alkalmából július 1-jén tartott beszédében. "Soha nem fogjuk megengedni, hogy bármilyen idegen erő megfélemlítsen, elnyomjon vagy leigázzon minket" - mondta, miközben a legújabb kínai tankok, rakéták és lövedékek gördültek el mellettünk. "Bárki, aki megpróbálja ezt megtenni, ütközési pályán találja magát a több mint 1,4 milliárd kínai által kovácsolt nagy acélfallal."
Üdvözöljük egy új, XXI. századi hidegháborúban egy olyan bolygón, amely valami másra vágyik.
https://tomdispatch.com/none-dare-call-it-encirclement/
Az USA által Oroszország és Kína ellen egyszerre indított két hidegháború kialakulása nagy valószínűséggel az USA-Kína-Oroszország közös hidegháborúvá való összeolvadásuk felé fogja terelni a folyamatokat, ahol nagymértékben megnő a valószínűsége egy szorosabb katonai és politikai szövetségnek Oroszország és a KNK között. Az Egyesült Államok Kínával és Oroszországgal való kapcsolatainak jelenlegi kiéleződése ebbe az irányba tereli az eseményeket.
Colonelcassad
Azert az utolso remenyemet ne vegyetek mar el De am legyen, tartom a tetet. Szerintem megvarjak a Francia valasztasokat. Hacsak az US/EU/GB nem vonul be az ukranokhoz, akkor nem lesz hamarabb balhe szerintem.
Most majd lehet ram fujjogni, de volt olyan szavazos topicunk. Van egyebbkent ertelme kitenni olyan tippmixet, hogy:
"Romania mikor all at a CSTO-ba es nyujtja be tagsagi kerelmet az Eurazsiai unioba?
a. amint veget ertek a mostani targyalasok.
b. amint az elso orosz katona atlepte hivatalosan az ukran hatart.
c. az elso Bulava szalvo utan.
d. amint az oroszok megkozelitik kevesebb mint 10 km-re a Roman hatart.
bonusz e. az utolso emberig harcolni fognak."
Na jo na, abbahagytam a gonoszkodast
...vagy ez csak realizmus? 
Az a szomoru, hogy ha kitartunk az US mellett es szarul alakulnak a dolgok (mert mas nagyon nem lesz), akkor azert kell elkezdeni oroszul tanulni, ha meg atjatszanak az oroszoknak mint egy csorda marhat fizettsegkent, akkor meg azert
Anno meg lattam is volna fantaziat az Intermariumban, mikor meg az Unio agybajai voltak a legfobb gondunk, de egyszeruen az a szomoru teny, hogy az itteni orszagok/politikusok nem kepesek a kisstilusegbol kitorni. Igy sosem lesz sem egyseg, sem ero, se semmi. Kijatszanak minket mint az Afrikaiakat es nemelyek meg fenn is hordaj kozben az orrukat . . . na mind1.
Milyen ilyeszto, hogy Franciaorszagon (ezek szerint csak szerintem) ennyi mindne mulik most, holott ezer sebbol verzik az is...
Na majd meglatjuk
De am legyen, tartom a tetet. Szerintem megvarjak a Francia valasztasokat. Hacsak az US/EU/GB nem vonul be az ukranokhoz, akkor nem lesz hamarabb balhe szerintem.Most majd lehet ram fujjogni, de volt olyan szavazos topicunk. Van egyebbkent ertelme kitenni olyan tippmixet, hogy:
"Romania mikor all at a CSTO-ba es nyujtja be tagsagi kerelmet az Eurazsiai unioba?
a. amint veget ertek a mostani targyalasok.
b. amint az elso orosz katona atlepte hivatalosan az ukran hatart.
c. az elso Bulava szalvo utan.
d. amint az oroszok megkozelitik kevesebb mint 10 km-re a Roman hatart.
bonusz e. az utolso emberig harcolni fognak."
Na jo na, abbahagytam a gonoszkodast
...vagy ez csak realizmus? Az a szomoru, hogy ha kitartunk az US mellett es szarul alakulnak a dolgok (mert mas nagyon nem lesz), akkor azert kell elkezdeni oroszul tanulni, ha meg atjatszanak az oroszoknak mint egy csorda marhat fizettsegkent, akkor meg azert
Anno meg lattam is volna fantaziat az Intermariumban, mikor meg az Unio agybajai voltak a legfobb gondunk, de egyszeruen az a szomoru teny, hogy az itteni orszagok/politikusok nem kepesek a kisstilusegbol kitorni. Igy sosem lesz sem egyseg, sem ero, se semmi. Kijatszanak minket mint az Afrikaiakat es nemelyek meg fenn is hordaj kozben az orrukat . . . na mind1.
Milyen ilyeszto, hogy Franciaorszagon (ezek szerint csak szerintem) ennyi mindne mulik most, holott ezer sebbol verzik az is...
Na majd meglatjuk
Vannak arra rokonok, valami leszakadt, ottragadt kalandozo alakulat az eg tetetejen es a vilag vegen par faluban. Csaladegyesites nah... A Habsburgokat nem szeretjuk, megvan a kozos tema.Milyen vicces lenne ha 9.5 millió magyar megjelenne a svájci határon...
Honfoglalás 2.0.
Nem, de ha vegigolvasom a topicot es nem derul ki megketesem az almanachban a polcon.St. Gallen?
ha megvívjuk a magunk háborúját. olyan ellenféllel szemben amibe a nato nem szólhat bele de az orosznak sem érdeke hogy az ellenfelünket fegyverezze ahogy mi sem kötödünk a kelleténél joban az oroszhoz...Azert az utolso remenyemet ne vegyetek mar el
Most majd lehet ram fujjogni, de volt olyan szavazos topicunk. Van egyebbkent ertelme kitenni olyan tippmixet, hogy:
"Romania mikor all at a CSTO-ba es nyujtja be tagsagi kerelmet az Eurazsiai unioba?
a. amint veget ertek a mostani targyalasok.
b. amint az elso orosz katona atlepte hivatalosan az ukran hatart.
c. az elso Bulava szalvo utan.
d. amint az oroszok megkozelitik kevesebb mint 10 km-re a Roman hatart.
bonusz e. az utolso emberig harcolni fognak."
Na jo na, abbahagytam a gonoszkodast
Az a szomoru, hogy ha kitartunk az US mellett es szarul alakulnak a dolgok (mert mas nagyon nem lesz), akkor azert kell elkezdeni oroszul tanulni, ha meg atjatszanak az oroszoknak mint egy csorda marhat fizettsegkent, akkor meg azert
Anno meg lattam is volna fantaziat az Intermariumban, mikor meg az Unio agybajai voltak a legfobb gondunk, de egyszeruen az a szomoru teny, hogy az itteni orszagok/politikusok nem kepesek a kisstilusegbol kitorni. Igy sosem lesz sem egyseg, sem ero, se semmi. Kijatszanak minket mint az Afrikaiakat es nemelyek meg fenn is hordaj kozben az orrukat . . . na mind1.
Milyen ilyeszto, hogy Franciaorszagon (ezek szerint csak szerintem) ennyi mindne mulik most, holott ezer sebbol verzik az is...
Na majd meglatjuk
pluszba sikerül "házasságra" lépni egy szomszédos országgal...
megmondhatjuk hogy nem érünk rá a nagyok dolgával foglalkozni hisz itt a miénk ha erőlködnek számonkérhetőek hogy miért nem segítettek nekünk nem is olyan rég... Túltolni nem merik nehogy az oroszhoz pártoljunk. de az orosz se erőltetné a beavatkozást bőven elég neki hogyha morzsolódik a potenciálisan ellenne felvonultatható katonák száma.
kb nem baj ha hülyeséget csinálsz ha egy másik hülyeséggel el tudod fátyolozni /terelni a figyelmet.
úgy kell háborúznunk hogy se eggyik se másik oldalra ne álljunk az ellenségnek meg esélye se legyen se ellenünk se szövetségest találni aki hamar beavatkozhatna.
arra hivatkozva ki tudunk maradni bármiből... Igazából eggyik félnek se fog túlságosan tetszeni hogy kimaradunk a meccsükből de nem tudnak mit tenni és kisebb bajuk is nagyobb lesz kicsi időn bellül minthogy velünk törödjenek.
a magunk háborújátz kell megvívnuk (lehetőleg egy eggyenlő országgal szövetségre lépve. uniora. a csatlakozó országnak semmilyen jogát nem csorbítani)
közös pénz kell közös külpolitika meg egy kisebb közös belügyes /határőr erő esetleg minimális közös missziós képességel.) no meg a szabad határátkelés. nem kell több.
aztán mehet a balhé...
arra hivatkozva ki tudunk maradni bármiből... Igazából eggyik félnek se fog túlságosan tetszeni hogy kimaradunk a meccsükből de nem tudnak mit tenni és kisebb bajuk is nagyobb lesz kicsi időn bellül minthogy velünk törödjenek.
a magunk háborújátz kell megvívnuk (lehetőleg egy eggyenlő országgal szövetségre lépve. uniora. a csatlakozó országnak semmilyen jogát nem csorbítani)
közös pénz kell közös külpolitika meg egy kisebb közös belügyes /határőr erő esetleg minimális közös missziós képességel.) no meg a szabad határátkelés. nem kell több.
aztán mehet a balhé...
- Status