Oroszország, Törökországhoz, Kínához és Egyiptomhoz hasonlóan civilizációs államot épít.
Ahogy az oroszok a Bizánci Birodalmat, úgy a törökök az Oszmán Birodalmat, a kínaiak a régi császárságot, míg az egyiptomiak az ókori Egyiptom kultuszát kezdik visszahozni. Modern köntösben.
Az identitáspolitika szerint a hatvanas-hetves évek pánarab nacionalizmusa, az arab szocializmus, majd a kilencvenes évektől kezdődő iszlám radikalizmus után Egyiptom most kissé kikacsintva a többi arab entitás közül az ókori Egyiptom feltámasztásával technikailag egyúttal azt az Afrikai Úniót akarja megvalósítani, ami a néhai Kadhafi álma volt.
Csakhogy neki ehhez a berber sátrazáson túl nem volt semmilyen identitásbázisa.
Nem úgy a mostani egyiptomi vezetésnek, ami a Mubarak-rendszerből emelkedett ki a kérészéletű Iszlám Testvériség alkotta kormány gyors bedarálását követően.
Ez utóbbi a Nyugat számára is kulcsfontosságú volt.
Igazából Erdogan is csak átmeneti forradalmi eszközként tekint az iszlamista terror amúgy még középtávú célokkal sem rendelkező pitbulljaira, akiket zokszó nélkül bedarálna, amint kész az új Oszmán Birodalom 2.0.
Putyin se a Szovjetúnió 2.0-t akarja, hanem a cári birodalom hőskorát.
Ilyen egységes, tradícionális önképpel a Nyugat, különösen az USA nem rendelkezik. Lényegében pénzen vett földjük és a bevándorló telepesek kollektív, de csak hozott történelmük van, amihez a majdnem kiírtott indián őslakosok és a random behurcolt afrikai rabszolgák kultúrája sem ad hozzá érdemi többletet.
Ugyanakkor a Nyugat már azt sem nézte jó szemmel, hogy Putyin tőzsgyökeres szentpéterváriként a 2000-es évek elején a politikáját Nagy Péterhez rokonította.
Most viszont a másfél évtizeddel ezelőtti Nagy Péter-i párhuzam már csak jóindulatú tapogatózás a Nyugat uralkodóházai felé, amikor az orosz retorika feladva a kooperációra tett eredménytelen várakozásait átvált Rettegett Iván örökségére.
És ez az, amit a Nyugat haladó balos multikulti globalistái nem értenek meg és ellenkultúrás gyökértelenségük okán nem is éreznek át.
Ahogy az oroszok a Bizánci Birodalmat, úgy a törökök az Oszmán Birodalmat, a kínaiak a régi császárságot, míg az egyiptomiak az ókori Egyiptom kultuszát kezdik visszahozni. Modern köntösben.
Az identitáspolitika szerint a hatvanas-hetves évek pánarab nacionalizmusa, az arab szocializmus, majd a kilencvenes évektől kezdődő iszlám radikalizmus után Egyiptom most kissé kikacsintva a többi arab entitás közül az ókori Egyiptom feltámasztásával technikailag egyúttal azt az Afrikai Úniót akarja megvalósítani, ami a néhai Kadhafi álma volt.
Csakhogy neki ehhez a berber sátrazáson túl nem volt semmilyen identitásbázisa.
Nem úgy a mostani egyiptomi vezetésnek, ami a Mubarak-rendszerből emelkedett ki a kérészéletű Iszlám Testvériség alkotta kormány gyors bedarálását követően.
Ez utóbbi a Nyugat számára is kulcsfontosságú volt.
Igazából Erdogan is csak átmeneti forradalmi eszközként tekint az iszlamista terror amúgy még középtávú célokkal sem rendelkező pitbulljaira, akiket zokszó nélkül bedarálna, amint kész az új Oszmán Birodalom 2.0.
Putyin se a Szovjetúnió 2.0-t akarja, hanem a cári birodalom hőskorát.
Ilyen egységes, tradícionális önképpel a Nyugat, különösen az USA nem rendelkezik. Lényegében pénzen vett földjük és a bevándorló telepesek kollektív, de csak hozott történelmük van, amihez a majdnem kiírtott indián őslakosok és a random behurcolt afrikai rabszolgák kultúrája sem ad hozzá érdemi többletet.
Ugyanakkor a Nyugat már azt sem nézte jó szemmel, hogy Putyin tőzsgyökeres szentpéterváriként a 2000-es évek elején a politikáját Nagy Péterhez rokonította.
Most viszont a másfél évtizeddel ezelőtti Nagy Péter-i párhuzam már csak jóindulatú tapogatózás a Nyugat uralkodóházai felé, amikor az orosz retorika feladva a kooperációra tett eredménytelen várakozásait átvált Rettegett Iván örökségére.
És ez az, amit a Nyugat haladó balos multikulti globalistái nem értenek meg és ellenkultúrás gyökértelenségük okán nem is éreznek át.
...vagy ez csak realizmus? 
"